Labolen:
Mi is ezt próbáljuk neki mondani, hogy majd ha felnőtt lesz, akkor mehet, ugorhat. Nemrég a Hármashatárhegyen voltunk, ahol paplanernyővel ugrottak, na akkor rögtön mondta is az apja neki, hogy majd 10 év múlva mehet, erre ő felháborodottan közölte, hogy ő 8 és fél múlva fog menni, mert akkor lesz nagykorú.

Amúgy eszembe jutott, hogy gyerekként nekem is voltak repüléssel kapcsolatos vágyálmaim, szerettem volna mindig ejtőernyővel ugrani. Felnőttként ebből csak annyit valósítottam meg, hogy egyszer az Olasz Alpokban tandemes paplanernyővel a mélybe ugrottam/tunk és így egy félórás repülésben volt részem. Tényleg fantasztikus volt!
Gyp. asszisztens:
Egyetértek én is Labolenékkel.
Én 3 évvel ezelőtt végeztem az Oktáv képzésében. Gyakran változtatnak a képzéseken, nekünk akkor másfél évig tartott, és rengeteg gyakorlati idővel. A tanfolyam kéthetente szombatonként 9-5-ig tartott (persze volt olyan tanár, aki rövidített) + 300 óra szakmai gyakorlaton kellett részt venni különböző intézményekben hétköznap (meg volt adva, hogy mely fogyatékossági csoportoknál hány órát kell eltölteni, és naponta 1 gépelt oldal hospitálási naplót kellett írni). Azért ez a része nem volt olyan egyszerű, és ezt munka mellett elég nehéz is megoldani, kivéve, ha valaki eleve gyógypedagógiai intézményben dolgozik.

Amúgy én is nagyon szívesen jártam, és rengeteg érdekes dolgot tanultam a fogyatékossági csoportokon túl is: pedagógia, pszichológia, gyógypedagógiai pszichológia, ami nem feltétlen autizmus, de összefügg vele.
Ahajnal, ezzel a végzettséggel hivatalosan nem fejleszthetsz önállóan, de hogy mi a konkrét feladat, az nagyban függ attól, hogy hol tudsz elhelyezkedni, ill. milyen gyógypedagógus mellett/alatt dolgozol.