Szanya: A Tanú a Thaliaban megy.
Halál kérdése: Z. 7 és fél éves volt, amikor egy halottak napján, a temetőben kezdett érdeklődni. Én azt mondtam neki, hogy aki meghal, az örökre elalszik ezért soha többé nem tudunk vele találkozni, ezért rossz, ha meghal valaki, akit szeretünk. Azt is elmondtuk neki, hogy a sírok a halottak ágyai, tudom, hogy kicsit fura, de ő így értette meg, hogy ott fekszenek a halottak. Tudja, hogy általában az idősek halnak meg, de betegségben és balesetben akár a gyerekekkel is megtörténhet. Azt hiszem, hogy érti a veszteség részét, hiszen elszomorodik tőle. Sokat kérdezget a dédipapáról, aki akkor halt meg, amikor én 12 éves voltam. Én nyáron csináltam családfát, rögtön mondta, hogy dédipapa neve mellé kell keresztet rajzolni, mert már nem él.
G. pont tegnap beszélgetett anyukámmal a mennyről és a pokolról, jó, hogy Z. ezt nem hallotta, sok lett volna neki (test-lélek, jó-rossz, angyal-ördög) őt ez csak összekavarta volna, ennél racionálisabban gondolkodik.
Mostanában az öregedéstől fél, hétvégén megint téma volt, hogy nem akarja, hogy én megöregedjek, mert akkor meg fogok halni. Szerintem ez nagy lépés az ő szociális érésében és örülök neki, hogy beszél ilyesmiről, még ha el is szomorodik tőle.
G. volt még aranyos a témával kapcsolatban, a hajszínekről beszélgettünk. Azt mondta, hogy az öregeknek ősz a haja. Mondom neki, hogy mindkét nagymamájának az, csak be van festve. Százszor látott hajat festeni, így megkérdezte, hogy milyen az én hajszínem. Mondtam, hogy sajnos nekem is ősz. Erre ő: "És ha öreg leszel, akkor abbahagyod a festést, elfogadod?"

Olyan lenyűgöző, amikor egy 6,5 éves gyerek ilyeneket mond!