Farsang: L. eddig távcsöves ember akart lenni, ami annyit tesz, hogy fog egy távcsövet és kész. A múlt héten hallgattak valami mesét, amiben volt bölömbika, és egész nap bölöm-bölöm rikoltásokkal szórakoztatott mindenkit, így másnapra kitaláltam, hogy a tanítója ilyenkor mondja neki, hogy akkor bölömbikának kell öltöznie, és úgy mondhatja, de addig nem. Ez oké, bevált, nem akar bölömbika lenni. Na tegnapra már kitalálta a nagy okosságot.

Állathangutánzónak fog öltözni, és akkor is szabadon bölöm-bölömbözhet.

Szóval madarász lesz a fiam, mindenféle állathangot fog utánozni, és mindenki kibírja, hogy egy napig bölömbözik a suliban.

De hogy milyen kis rafkós...
Versmondás: megtanulta a verset, ameddig kellett, most már az előadásra kell készülni. Élvezi, hogy van mikrofonja, és hogy a szomszéd teremben is hallják a hangját.

Az még nem megy, hogy egyenesen álljon, egy hangerővel mondja, és hogy ne táncoljon, bambulázzon... És az a legjobb, hogy közben minden pedagógusa mondja, hogy milyen aranyosan mondja a verset. Én a hajam tépem ki, hogy nem megy normálisan, de jó látni, hogy itt nem feszülnek bele, mert basszus tényleg nem megy máshogy... Szóval van elvárás, mondja el, álljon ki, de figyelembe veszik a korlátait is.

Remélem menni fog majd.