Téma: Autizmus mindennapok

Labolen:
De hiszen az nt-k is fejlődnek! Ők sem önálló, mindent-tudó lényként pottyannak közénk. Nekem azt kellett elfogadnom, hogy fejlődik, csak a testvéréhez képest rengeteg, néha bizarr segítséggel, én nem olyan ütemben. A lányom két évesen már folyékonyan beszélt, Z. ekkor 4,5 volt, és még csak pár szó. Nekünk ez volt a pokol. Sejtettük, bíztunk benne, hogy "okos", de a beszéd ilyen mértékű hiánya kétségbe ejtő volt. Aztán csak lett az is, ma már néha sok! Engem nagyon tud tuningolni, amikor van egy látványos fejlődés valamilyen téren, ezzel hónapokig elvagyok. Legutóbb ilyen volt az önálló wc használat elsajátítása viz. segítséggel, 8,5 évesen. A férjem pont ma mondta vigyorogva, hogy ma hallotta Z-tól életében először az "Elfogyott a wc papír!" felkiáltást a mosdóból, októberig csak a "Kész vagyok!"-ot hallottuk tőle. Meg persze vannak fékezős szakaszok. Ilyenkor nem látok visszafejlődést, csak stagnálást. Ez sem ejt már kétségeb, azt hiszem hozzászoktam.

Jaj gyerekek, most meg megyek zsepiért!

Lehet nem fogalmazok elég egyértelműen. Baromira örülök, hogy a gyerek fejleszthető, csak emiatt mindig azt várom, hogy akkor fel is fejlődjön egy nt szintjére. Nekem ezt nehéz feldolgozni, hogy ne várjam el tőle azt, amit egy hét évestől elvárnék. és ha most sikerül is, akkor ezt valahogy a jövőjére nézve is elfogadjam, hogy nem lesz húsz évesen olyan önálló, mint én voltam. Mindezt azzal, hogy én sem tudtam húsz évesen egy csekket befizetni, és át akartam íratni a gázszámlát a nevemre, mikor nem is volt bevezetve a gáz a panelba. (szerintem azóta is rajtam röhögnek a szolnoki tigáznál. )

Champ: jók ezek a fejlődések, én direkt mindig kiemelem magmanka és a férjemnek is a legapróbb észrevételeket is. Muszáj tudatosítani magunkban, hogy most egyedül megírta a matekot, vagy hogy E/1-ben fogalmazott egy szerepjátékban egy kisautót megszemélyesítve, és nem azt mondta, hogy ez az autó is mosóba akar menni, hanem hogy én is megyek a mosóba.

"Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek." Goethe

Labolen: Férjem szavaival élve: Már akkor elkezded mászni a hegyet, mikor még oda se értél! Ebben hasonlítunk.
Egy stagnált helyzetben is folyamatos az aggódás, hogy csak rosszabb ne legyen és így is max. életet tudjon élni. A remény ott is megvan, de nem kopogtat minden nap, mint nálunk.

Ma kipróbáltam, hogy erőszakoskodok a beszéddel 5kifli alatt próbálkoztam. 3x elértem, hogy legalább rám nézzen, 2x hangot adott, 1x bőgtem, mert rám se nézett és otthagyott.

Champ, egy véleményen vagyunk.

Tomger ez a prémes-krémes, hotel-fotel, olyan pont, mintha Z.mondta volna. Csak nála ez jól ismert szavaknál van és direkt csinálja. Gyanítom G. valóban úgy gondolhatja, hogy rosszul hallotta a szót, nem hinném,hogy ez diszlexiára utaló dolog lenne.

Nálunk is ez a negativizmus van, kijelentőmódban, mint Dreameréknél. El fog törni/szakadni, leesik, kórház lesz, stb. Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy kellene szervezni egy előadást a témában (valaki szakerővel, aki ebben otthon van), mert ezzel nem tudok mit kezdeni azontúl, hogy elmondom, hogy nem, nem fog leesni, stb. De nagyon zavaró, mert emiatt csomó mindent meg se próbál, vagy agyonbiztosít. (Pl. már többedjére voltunk korizni a hétvégén, de még mindig nem hajlandó elengedni a kezem.)

Süni, jól csináltad!!! Kombinálhatod a PECS-el is. Tedd elé, hogy legyen emlékeztető, aztán szívóskodj. (Persze sokkal könnyebb dolgod lenne, ha lenne segítséged, de ha nincs, hát nincs.) És kitartás, mert ezt sokáig kell csinálni.

Jahajj, hétfőn vizsgálat. Remélem, rövid lesz. (Miééért, minek nyektetik évente azt a szerencsétlen gyereket...? Áhh... )

Süni, nem kell zsepi

Labolen, nálam a pohár nem hogy félig, de háromnegyedig van mindig tele, de ez nagyon fárasztó

Egyébként én is örülök minden apróságnak, olyannyira, hogy a család fiútagjainak néha az idegeire megyek, mert örömömben képes vagyok túl lelkes lenni Viszont az is érdekes, hogy a kisebb visszaeséseket pedig iszonyatosan rosszul viselem, totál idegbeteg leszek ilyenkor, aztán meg mérges vagyok magamra miért nem vagyok türelmesebb. Itt leginkább a sikítozós hisztikre gondolok, ami régebben napi szinten ment, most meg ha 2 hétben egyszer van ilyen, azt rosszabbul viselem mint régen a mindennaposakat.... Aztán szégyellem magam, hiszen mindenkinek lehet rossz napja, pláne egy autinak

Süni: nagyon nehéz ez most nektek, mert ott a remény, és nehéz lehet minden nap várni, hogy valami majd csak lesz. Én is azt tudom mondani, amit Szanya, hogy kitartás! Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez. Tudatosítani kell, hogy ez nagyon hosszú idő, de biztos lesz eredménye. Ha rád néz, már az is jó, ha hangot ad, még jobb.
Nem tudok okos lenni, de neked annyi erőd és kitartásod van, én hiszem, hogy ha valakinek sikerülhet, azok ti vagytok. Nagyon szurkolok nektek, és sok-sok erőt kívánok ehhez!

És köszönöm a Goethe idézetet. Az én férjem is hasonlóan gondolkodik, csak ő szakadékot és hidat szokott emlegetni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nagyon érdekes, és köszönöm szépen, hogy leírtátok, hogy hogy viszonyultok a gyerek problámájához.
Úgy gondolom, hogy én elfogadtam a gyerek autizmusát, a legnagyobb türelemmel mosom le a falra kent kakit, vagy hárítom el a harapást.Imádom a gyereket, nagyon szép, minden nap gyönyörködöm benne. Rengeteg szeretett kapok tőle. Reggelente azonban sokszor nincs kedvem felkelni, mázsázás súlyként nehezedik rám az egész. Ilyenkor természetesen vacak anyának érzem magam.
Jázmin nekem cuki, mindig az is lesz, de sajnos nem tudok én sem vak lenni, egy ilyen játszótéri jelenetnél, amit Ágiviki említett. Egyre feltűnőbb a különbség közte és a nt gyerek között.

Ágiviki: engem is kiborít a saját tehetetlenségem, és emiatt kiabálok a gyerekkel, ha kiborul mondjuk amiatt, hogy a titokban magába tömött 10 cukor után nem kaphat még egyet. Együtt kiabálunk egymásra, hogy én milyen gonosz anya vagyok, és hogy ő miért nem képes megérteni, hogy nem üvöltözhet és csapkodhat, ha kiborul. Szuper, fontos a jó példa. És igazából ha belegondolok, nálunk már csak ez a tyúk-tojás kérdés marad, hogy azért kiabál, mert én is kiabálok, vagy én azért kiabálok, hogy meghalljon az ordításán is túl.

Glor: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Játszótér: mi leginkább az itthonira járunk, itt meg ismerik. De sajnos még így is szembesülünk néha az elutasítással. Hiába, az 5-7 éves gyerekek nem éppen a toleranciájukról híresek. Én addig nyugodt vagyok, amíg L-nak nem tűnik fel a dolog, és amíg az iskolájában vannak barátai. És amíg ő úgy érzi, hogy jót játszott a többiekkel...

Labolen, nem tudom, írtam, vagy csak akartam: Szívből gratulálok a sikeres vizsgádhoz! Tudom furcsán hangozhat, mert nem vagyok sem az anyukád, sem rokonod, de nagyon büszke vagyok rád! Három gyerkőc mellett azért ez nem kis teljesítmény!

Köszönöm, Glor!

Szanya: szívóskodtam én még a hátam mögé is dugtam a kiflit és alternatívákat ajánlottam:-Anya. Kérek. Kifli. Valami, akár egy hang!

Labolen: Az erő velem van!

Viki: na ezen a pohár kérdésen egyből el kezdtem gondolkodni kinek milyen szinten van a pohara. Bocsi, de téged a félig tele van-ba soroltalak , de örülök, hogy jobban tele van!
Soha nem felejtem el, amikor azt mondtad te tudatosan keresed a szépet és jót, és vidám ember akarsz lenni.

Labolen, én ritkán kiabálok, ha mégis, akkor azért, mert a nappaliból üvöltöm, hogy "Mimi ne öntsd ki a vizet!!!! ÁÁÁÁÁÁ! Mármint a fürdőszoba közepére (ahol nincs összefolyó) egy egész vödörrel. Mert ugye csak akkor önti ki, ha már kimentem Én meg azt hiszem, hogy így megakadályozhatom, hogy a vödör és a padló között lévő víz tényleg padlót érjen. Tényleg a tehetetlenség az ami kiált belőlem. Nálam a kiborulás ezután jön, mondom a magamét, "hogy ez nem lehet igaz", meg sírós leszek, türelmetlenebb. Hát, kívülről ez elég bénán nézhet ki

Glor: Köszi. Akkor neked is megvan a remény!

agiviki: Nagy francok a víziszörnyeink! Gizmo legújabb szokása lebegtetni magát a vízbe előre-hátra, hogy a sarokkádon túl jusson a víz. Persze egyből amint kilépek. Múltkor az ajtó mögül visszaszóltam, hogy:-Látom mit csinálsz. Egyből abbahagyta. Következő alkalommal, már kiszállt a kádból és meglesett, hogy elmentem-e.

Süni, mi amikor a "beszéltetéssel" próbálkoztunk, pl. akkor löktem a hintán amikor mondta, hgy "hinta", akkor inkább nem hintázott Mimi egy idő után. Kifejezetten rossz néven vette, hogy piszkálom ezzel. Szegény, pedig sokat piszkáltuk. Végül az első szó azért jött ki, mert magasan volt a speizban a hal, nem értettem mit mutogat, a PECS könyv meg nem volt nála. Annyira akarta azt a halkonzervet, hogy valahogy kibökte "hal"

Süni, igen, a csibészség nagyon megy nekik

Süni, Vik: az enyémek csúszdáznak a kádban, képzelhetitek, hogy néz ki utána a fürdőszoba! na jó,

Süni, Viki: az enyémek csúszdáznak a kádban, képzelhetitek hogy néz ki utána a fürdőszoba! , na jó,

Hű, ezzel csak most találkoztam:
konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-po...nn-carly-hangja-6457

Olvasta már valaki?