Hello!
Elég rég írtam, de most talán beszámolnék egy-két dologról. Nem emlékszem, mikor, miről írtam utoljára, lehet ismétlek majd.
Mindig gondban vagyok azzal, hogy leginkább ez a topic pörög, és a legtöbb érintett gyerek sokkal kisebb, mint mi.
Röviden: A fiam most nyolcadikos, éppen a továbbtanulási problémák körül pörgünk. Abszolút természettudományos beállítottságú (nemrég kaptunk egy diszgráfia diagnózist is pluszban), viszont a felvételin kötelező a magyar teszt is.
Hatodik év végéig egy fehérvári alapítvány fejlesztette a gyereket, ők nagyon jók voltak, sokat fejlődött a fiam, a másik két fiút, akikkel együtt járt foglalkozásra, szerintem rengeteg mindenben eddigre meghaladta, lekörözte.
De aztán államosítottak, ugye, ami nálunk azt jelentette, hogy egy teljes évig semmilyen fejlesztést vagy támogatást nem kaptunk, mert az alapítványtól elvették a feladatot, és az én észleléseim szerint nem osztották ki senkinek. Nyolcadikban feltűnt egy hölgy, a helyi nevelési tanácsadótól. Soha előtte nem látta a gyereket, és a fiam beszámolói szerint nincs tapasztalta az autizmussal kapcsolatban sem. (A gyerek diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy ő szorgalmasan tanítgatja a tanárnénit, és az szépen fejlődik.) Szóval nem merném azt mondani, hogy most, nyolcadokban kapunk fejlesztést.
Az iskolában a tanárok nagy része még mindig ott tart, hogy a fiamnak szerintük semmi baja, csak lusta. Ezt persze nyíltan nem mondják ki, de a javaslataik felénk ezt tükrözik.
A helyzet az, hogy a fiam valóban rengetege fejlődött, és sok mindenben már bekövetkezett az az állapot, ami a felnőtt Aspergeresekre jellemző: annyira jól tudja kompenzálni a hátrányait, hogy nem szakértő nem veszi észre. Ebből vonták le a következtetést a tanárai, hogy akkor nincs is baja. Közben nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyit fejlődött ötödik óta. És nem képesek azt a logikai következtetést levonni, hogy akkor azok a hátrányok nem múltak el csak úgy hipp-hopp, hanem a gyerek nyújt messzemenően jobb teljesítményt (és nem ellenkezőleg lustul).
A múltkor fejtettem ki ezt az oszifőnek, láttam rajta, hogy meg is döbbent, de nem tudom, ez volt-e bármi hatással, vagy említette-e más tanárnak. Arra nincs energiám, hogy egyenként az összes érintett tanárt én képezzem tovább.
Ami a továbbtanulást illeti, ott is vannak gondok. Egyrészt a jegyei nem túl jók, és egyértelműen mesze rosszabbak, mint a tudásanyaga, mert hiába ír jó témazárókat, ha mindenféle egyéb dolgokra röpködnek be az egyesek. A legkirívóbb példa a matek, amiből mindenféle dolgozatra és témazáróra csak négyes és ötös osztályzatai vannak. de a tanárnő szó szerint vadászik arra, hogy mikor adhat neki egy egyest (mellesleg a többi gyerekkel is ezt műveli, azt nem tudom megállapítani, hogy a fiammal jobban kevésbé, vagy ugyanannyira, mint a többiekkel).
Októberben volt a legdrillesebb a helyzet, mert a gyerek egy olyan házi feladatra kapott egyest, ami teljes mértékben kész volt, és az eredmények is jók voltak, de nem számolta ki írásban a három osztva kettővel részfeladatot. Ez azt jelenti, hogy ő csupán leírta azt, hogy 3:2=1,5 és nem csinált írásbeli osztást eme roppant bonyolult matematikai probléma megoldására. (Ismétlem, nyolcadik osztályban vagyunk, nem mondjuk alsóban.)
Ennek a csodás húzásnak az lett az eredménye (a matek egyesen kívül), hogy gyakorlatilag napokig nem csak a matekot, de az egész iskolát nem lehetett szóba hozni otthon. Eljárt, megcsinálta az írásbeliket, de ha mondjuk már rákérdeztünk, hogy nem lesz-e felmérő valamiből, vagy nem osztották-e ki az előző hetit, akkor az egész gyerek egy merő görcs lett, és összeszorított szájjal hallgatott. Be is szereztünk egy-két egyéb rossz jegyet.
Jeleztem a gondot az osztályfőnöknek, aki továbbirányított a matektanárhoz, akivel viszont már ötödik óta nem tudunk értelmes kommunikációt folytatni. (Mellesleg senki más szülő sem.)
Na, szóval Ilyen okokból eredően nem túl fényesek a jegyek. Ehhez jön most majd a felvételi eredménye.
Matekból már ősz közepe óta ott tartunk, hogy az 50 pontos felvételit 2-3 pont veszteséggel megírja kb. 30 perc alatt, a rendelkezésre álló idő pedig 45 perc. A hibái a feladat félreértelmezéséből fakadnak, matematika anyagban messze előrébb jár. A múltkor egy iskolalátogatáson középiskolai matekórára ült be, és vigyorogva mesélte, hogy ő meg tudta oldani az óra végén a feladatot, de a többiek akik oda járnak nem.
A magyarral más a helyzet. Én bizton mondhatom, hogy a saját képességihez mérten csúcsra van járatva, de ez is csak kb. 30 pontra elég az 50-ből.
Jelenleg kisarkívta ott tartunk, hogy azért nem lehet belőle mondjuk mechatronikus, vagy éppen robottechnikai mérnök, vagy a jó ég tudja, mi (amire messze alkalmas lenne), mert nem tud verset elemezni.
Tudom, ezek a problémák jelenleg tőletek igen távol állnak, de majd ti is eljuttok ide pár év múlva. Nem merlek benneteket azzal biztatni, hogy ez addigra jobb lesz.