Téma: Autizmus mindennapok

Labolen: 8, + - 5 perc, a híradó után.

labolen, kimni:
Ez a mérleges dolog felkeltette az érdeklődésemet, nagyon jól hangzik, mert tényleg vizuálisan is látja a gyerkőc, hogy ahány kérdés, annyi válasz. A rajzolást kipróbálom, de nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni. Nem R.-nek, inkább nekem.

bundáskenyér és mindenki más akit érdekel:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

daisy:
Ez a szakértőiben volt?

Pénztárgép, mint motiváció, hát ... az nálunk is nyerő. (Ezt valahol korábban olvastam, tiszta összevissza vagyok.

Lehet, hogy meglepő, hogy ilyen nyíltan írok, de már egyáltalán nem érdekel, hogy ki olvassa, mert az az érzésem, hogy olvassák olyanok is, akik ismernek minket és nyakig benne vannak ebben a dologban. De már nem érdekel.

Hárommackó:
Jól emlékszel, a mi fejlesztőnk alkalmazta a pénztárgépet motivációként.
És kérdésedre válasz, igen a Tanulási képességeket vizsgáló bizottságnál volt.

Daisy, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

champ:
Láttam.... láttam..... láttam!!!!!
Tök édi kis szöszi azzal a kis szerényke mosollyal. Gyönyörű csajszi lesz belőle az már tuti.
Büszke lehetsz rá!

Daisy: köszi! Nagy zsivány ám, nem jellemző ez a mosoly!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csak beugrom, mert éppen a Bilbao címerét rajzolom.

Champ, mi is láttuk! Nagyon édes kislány! Á.-nak is nagyon tetszett.

Miri,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

A vizuális eszközök fontosságához csak annyit fűznék, hogy nehéz a szülőket rávenni, amíg a szakmán belül is vannak olyanok akik elutasítják, hülyeségnek, macerának tartják.
Mi akik használjuk, ilyen olyan verzióban, azok is kezdetben csak a nehézségeket láttuk, de
amint elkezdtük használni, úgy változott meg a mi véleményünk is.

Tetszik ez a házimunkák beosztásos táblázat, csak az tűnne fel egy idő után, hogy mindegyik mellől az én fejecském kacsintana vissza.
A Montessoris óvodában pont a házimunkák tanítása tetszett nekem. Egy tálcán volt egy kancsó, pohár és egy szivacs. (tölthetett) Volt kis ruhaszárító amire ruhákat csipeszeltek.
Más is tetszik persze a módszerbben.

Manka:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya: már el is felejtettem, hogyan öltözött kezdetben Kódos munka mintájára.
Neki nem jött be a folyamatábra!

daisy: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Lucy:
Lehet, hogy valahol lemaradtam, de mi a gondotok a folyamatos kérdezgetéssel? Mert az csak jó, ha érdeklődik, sőt még kérdez is. Vagy nálatok más a gond?

sünöcske:
Riki még kicsi a házimunkához, de most, hogy olvaslak benneteket rájöttem, hogy van, amit már el lehetne, sőt kellene kezdeni vele pl.: a rendrakás. Én is ludas vagyok ez ügyben, mert inkább gyorsan megcsinálom én, míg játszik a kádban, mert úgy kényelmesebb, mint este, fáradtan ezzel bíbelődni és kínlódni, de rájöttem, hogy így csak vele szúrok ki hosszútávon. Úgyhogy szépen, lassan bevezetünk mi is néhány ilyen dolgot.
Nálunk még beosztásról nem beszélhetünk, mert konkrétan én vagyok beosztva mindenre. De aranyos, amit írtál, vigyázz nehogy Te is tényleg így járj!

És köszi lányok a gratulációkat, habár még messze vagyok a harcok végétől, de valahogy most kicsit másképp látom már a dolgokat és valamiért sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

champ:
A beszélgetés, társalgás hiányáról, mint szoc. problémáról esetünkben csak annyit, hogy szegény kicsimen, ha nagyon őszinte akarok lenni nem is igen lehet csodálkozni, mert túl sok jó példát nem lát otthon. A párommal sajnos már nagyon régen nem nagyon tudunk beszélgetni sem. Sajnos Ő is mutat igen sok auti tünetet , többek között azt is, hogy két témáról tud beszélgetni, a sportról és a munkájáról, de leginkább az utóbbiról, ami elég speciális ahhoz, hogy engem ne igazán érdekeljen, mert nem értek hozzá. A sport sem erős oldalam, így hát szegény gyerkőc nem túl sokszor lát minket beszélgetni.
Hát ez a nagy büdös igazság!

Daisy:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tényleg el kell kezdeni őket igen hamar már a legkisebb önálló tevékenységre is tanítani, mert náluk hosszabb idő alatt van meg 1-2 dolog. Emlékszem milyen hülyék voltunk évekig vittük a kocsiba az üvegpoharat, mert csak abból ivott, mindig megállni, tölteni, majd tovább menni. Aztán az óvis útra vittem a flakont és ott is töltöttem, majd egyszer besokalltam és odaadtam csak a flakont nem érdekelt leissza magát, szerencsére volt váltó póló. 1 hét se kellett.
Rendrakást tedd játékká. Mi gördeszkára tettük a kockákat és el kellett jutnia a dobozáig v. az én hátamra raktuk a kisautókat és fuvaroztam, de volt hogy csak odaállítottam a polc elé és adogattam a könyveket neki meg vissza kellett rakni. Mondjuk soha nem engedtem, hogy ússzon a szoba. Meg is jegyezték az óviban, hogy milyen rendesen pakol, mert ha új játékkal játszik az előzőt visszatette, na most már, hogy kezd nagyobb lenni + a szegregációban rájött van pakoló személyzet, bepróbálkozik.

sünöcske:
Kis csibészek, rafináltak ám, néha nem is hinnénk, hogy mennyire. Én egy hasonló szituban mondtam a páromnak, hogy "drágám, nem hülye, csak autista"
De ez a háton fuvarozás eszembe nem jutott volna, pedig tök jópofa.

Daisy: én ha csak nt. lányomból indulok ki, akkor úgy gondolom, ha itthon nem is lát folyamatos beszélgetést, attól még igénye, kedve van általában a kortársaival csevegni. Az én lányom folyamatosan dumál és most már a fiam is, bár vele azért még nehéz élvezetesen társalogni, mert olyan, mint a férjed. De minden suta kis számomra unalmas mondatánál arra gondolok, hogy 5 évesen kezdett beszélni, szóval ez csúcs! Z. is nehezen oszt meg élményt, de a sulis napját azért megtudom tőle. Főleg, ha valami nagyon jó vagy nagyon rossz volt. De igazából nálunk is a kérdezgetés jön be. Ahhoz meg hozzá lehet szokni, hogy tök egzakt a gondolkodásuk és csak arra válaszolnak, amit kérdezel. (Milyen volt suli? Lányom lenyom öt mondatot, mindent megtudok, fiam: jó. )
Egyébként anyukám pont tegnap mondta, hogy mennyit fejlődött a beszéde. Kedd du. náluk voltak a srácok és Z. fasírtot kért enni. Anyum mondta, hogy az nincs, de mást ehet. Erre a fiam, hogy akkor süssél.
-De nincs itthon darált hús.
-Akkor vegyél.
-Bezárt a bolt.
-De a coop még nyitva van.
-Messze van.
-Menjél autóval.
(Itt anyám már állítólag fuldoklott a röhögéstől)
-Nincs pénzem
-Anya is mindig bankkártyával fizet ott!

Mire ezt így végigtárgyalták, addigra anyu összedobott valami szendvicset, és az is megfelelt fasírt helyett.

Így már világos lett, hogy miért kérdezte meg tőlem Z. este, hogy hogy készül a fasírt. Én naív, a darált hústól kezdtem. Hát, ő kettőt előre ugrott: levágják a malacot, kivágják a husiját és azt darálják le. Innét már folytathattam a fűszerekkel!

Daisy: Ügyesek voltatok mind a ketten. Remélem sínen van a dolog most már, és lesz ovitok ezután is.

Állandó kérdezés: nálunk most az állandó dumálás a gond. Folyton arról beszél, hogy szülinapjára kér egy mágneses cipőt, ami mindenre rátapad, ami csak az útjába kerül, és azzal az iskola falán fog mászkálni, meg a plafonon, és egyik kék lesz a másik piros... És egész nap ezt nyomatja. Na ez kicsit már sok. És még csak nem is értékeli, hogy felvetettem ötletként, hogy a mágnes nem tapad a falhoz, inkább vákuumos cipőt kérjen.
Most akkor ezt füzetbe kéne raknom, hogy nézegesse abban? Vagy megszabni, hogy mikor beszéljen erről a dologról? Tényleg várok ötleteket, mert az állandó dumálása kicsit letöri a kreativitásomat, egyszerűen a saját dolgainkra nem látok rá objektíven.
Amúgy is jelezték a suliban, hogy állandóan be nem álla szája, így már készítettem egy kis rajzos oldalt is, hogy csak akkor beszélhet ha kérdezik, csak arról beszéljen, amit kérdeznek, és ha a tanár beszél ő hallgasson. Tudom, kellene folytatás, hogy mikor beszélhet a témáiról, de arra már nem volt erőm.
Még az állandó kérdésekre: az a zavaró, hogy mindig ugyanazt kérdezi, és mindig ugyanazt a választ várja. Ez nem új infó felvétele, ez nem kíváncsiság, ez szimpla kényszeres kérdezgetés. Nálunk ez 3-4 évesen volt a legdurvább. Fél órás séta alatt minden kerítés mellett: ez milyen kerítés? ez milyen kerítés? Fárasztó volt...

Champ: annyira helyesek a problémamegoldásukkal. És hogy mennyire igaza volt!
Nagyon ügyes Z., hogy ezt így el tudta mondani, és hogy az sem volt gond, hogy akkor mégsincs fasírt.

Labolen: a folyamatos, egy témáról dumálás nálunk is megvan, ráadásul Z. iszonyú hangosan beszél. A mi témáik 1. menjünk vissza a múltba 2. ő Lengyelországban akar élni, iskolába járni, dolgozni, sőt, lengyel családot akar 3. televízió: bárkivel találkozunk tuti ez az első kérdése: "Jössz a Zali Tv stúdiójába?" Aki nem tud a gyerekről, az komplett idiótának nézi, mert azt ugye nem meséli el hozzá, hogy nagyon szereti a médiát, és szokott TV-set játszani.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.