Vizuális menü: Igazad van Szanya, szerintem is ott bukik el, hogy az új emberek nem tudják, hogy ez mennyire fontos, ezért nem nézik. Nem tudom, hogy az alap infókat mennyien olvassák: mi az autizmus. Oda kellene nagy piros betűkkel írni, hogy vizuális gondolkodásuk van, emiatt itt lehet őket megfogni, fejleszteni, motiválni... Ha azt a részt sem olvassák, akkor majd kigondolunk valami mást. De ezt majd külön levelezzük le.

Mi mostanában inkább rajzolunk csak, azt egyet beszkenneltem, szerintem fölösleges ebből többet.
Abban is igazad van, hogy hiába írom én le levélben, hogy gyerekre kell szabni, nincs garancia, hogy ezt érti is, akinek küldöm, hogy mit jelent. Azért remélem, akinek eddig küldtem, az jól használta fel.
Véda: én is a rajzolást javaslom, mert hiába érti a beszédet, ilyen szinten akkor sem megy át az infó. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom, amúgy a fiam beszédértés terén kiválóan teljesít, abszolút jól beszél, mégis ha azt mondom neki a boltban, hogy L. csináld egyedül, én itt sem vagyok, néz rám nagy szemekkel, hogy anya, eltűntél??? És akkor még érzelmekről, másik gondolatáról és hangulatáról még nem is beszéltünk. Ezeket mind rajzolni kell, hogy ki mit gondol, ki mit mond, mert az két külön dolog.
De jó hogy írjátok, ezt nekem is többet kéne alkalmaznom. Tegnap csak őrjöngtem a gyerekekkel, mert B. szekálta L-t, az meg ráült a fejére. De hogy közben a húga megfulladhat, az neki eszébe sem jut. És oké, hogy a húga nevetgélt, de mi van, ha épp a párnába szorul a feje. Egy-két perc oxigénhiány is elég a károsodáshoz. Még mindig kiráz a hideg. Szóval célravezetőbb lett volna nálunk is, ha nem kiabálok teljesen kiakadva, vagy legalább utána rajzoltam volna. Csak hát van úgy, hogy az ember össze autizmus tudása elszáll egy pillanat alatt ilyen helyzetben...

És kösz a folyamatábrás ötleteket, ismét előszedem az öltözés sorokat. Elegem van már, hogy mindent mondani kell...