Látom, nem tudom jól átadni, amit gondolok.

Három éve tutira sokkolt a dolog, hogy fogyatékosság. Nem is használom a fiamra. Én ezt egy tőle, a személyiségétől független dolognak tartom, ahová jogilag, gyp. szempontból besorolták. Igazából nem tartom a szó mély értelmében fogyatékosnak, csupán mint meghatározás fogadom el a szót.
Ő az én szememben nem fogyatékos, csak baromira más, mint mi. Ebből erednek a hátrányai. Lehet ez inkább a fejem homokba dugása, de én egy kicsit elhatárolódok attól, hogy mélyen elgondolkozzak azon, miben más, miben "kevesebb", mint a többi.
Hogy felnőttként mi lesz vele, a jó ég tudja. A jelenben jobb élni ebből a szempontból. És igen, bennem is az él, hogy önálló felnőtt lesz majd, állandó segítséggel ugyan, de tőlünk külön él. (Legalább a szomszédban.

)
Szanya: az új álláspontom pont a suli miatt alakult ki. Sokkhatásként ért, mikor a fiamat ismerő fejlesztők először feldobták a szegregált dolgot. De minél többen mondták, itt is, ott is, annál inkább elfogadtam. erre mondom azt, hogy ha hallok idősebb autikról, hogy még azoknak is van problémája, akkor nem fogom meglepetésként megélni ezt.

Pl Miri írta le, hogy 9 éves a fia, és milyen problémákkal küzd még mindig. Én eddig úgy képzeltem, hogy 10 évesen a fiam már besimul a környezetébe. Most legalább már nem várom a lehetetlent, csak a javulást.