Ágiviki: igen, emlékszem, hogy Te is mondtad, hogy dec 24 az nem karácsony.

Nekem az!

Igen, ez már beszélgetés Mimivel! Z.-nal a mai napig nem lehet társalogni. Beszélgetni, amiről ő akar igen, vagy válaszolgat a kérdésekre, de csacsogni, mint a lányom nem lehet. Ezt elfogadtam, legalább van egy gyerekünk, aki minket is hagy szóhoz jutni!
Manka: K. nem egy elveszett leányzó, nagyon ügyes! Azt, hogy miért ilyenek a szomszédok, azt sosem fogom megérteni. Most az jutott eszembe, hogy pl. a férjem sem szereti, ha a fiam vadidegenekkel barátkozik, rögtön ugrik asszisztálni, hogy ne nézzék a fiam űrlénynek. Mi van, ha valami ki tudja milyen, de gondja van a szomszéd kislánynak is?

Vagy csak szimplán annyira defektesek a szomszédok, mint Kimniék szomszédai.
Echoláls: nálunk csökkent, de el nem maradt.

Vannak panelek, amik beépültek a beszédébe, de legalább általában jól használja. De rengeteget beszél magában, ezt az öcsém is csinálja! Ami még fura szokása, hogy a kezeivel mindenféle formákat hoz létre, mintha árnyjátékokat játszana. A teljes ABC-t és az összes számot el tudja így mutogatni. Ezeket a formákat távolítja, közelíti a szeméhez, közben mondja-mondja. És sajnos ezeket a formácskákat odanyomj idegenek arcába is, aztán megy tovább. legutóbb a plázában, a mozi előtt csinálta két 25 körüli sráccal. Köpni nyelni nem tudtak, tuti soha nem volt még ilyen élményük. Legalább mosolyogtak...