Ágiviki, Szanya: aranyosak az új szavaitok! És hogy a maguk módján, de kommunikálni akarnak! Nálunk P. is egyre ügyesebb, kérdezni kezdett és tényleg, mintha kevesebbet echolálna.
Gyógyítás:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Ezt muszáj megosztanom veletek, a lányom hogy állt ki magáért:
Mi kertes házban lakunk és a szomszédban van néha egy kislány, aki most lesz ovis. Szegény kislányt állandóan csesztetik a szülei, hogy: "Emma, ne menj ide meg oda, gyere vissza", kb. percenként. Emma és az én lányom a kerítésnél próbálnak beszélgetni, de volt, hogy onnan is elhívták. K. szomorú volt, ezért meg is mondtam neki, hogy azért nem jön ide Emma, mert a szülei mindentől eltiltják. K. azért próbálja Emmát kínálgatni gyümölccsel, hogy akkor hátha odaszaladhat egy kicsit hozzá. Tegnap is így próbálkozott, mindig átkiabált, hogy: Emma, kérsz egy kis szőlőt? (ami biztos idegesítő lehet, de hát gyerekből van!) Az apuka a sokadiknál szólt K.-nak, hogy:
- Köszönjük szépen, de nem kérünk gyümölcsöt. Hagyd békén Emmát, hadd legyen a nagymamájával.
K. : -De itt jobb neki, mint ott! (teljes határozottsággal, és igaza volt!)

Apuka: (mérgesen): - Hadd döntsük el mi, hogy mi a jó neki, rendben? (de könyörgöm, nem értette, hogy csak játszani akarnak egymással? És hogy egy gyerekkel beszél, nem felnőttel?

)
K.:- Jó! (mérgesen) De hát Anyu, neked is ez a véleményed!
Én: - Gyere, Kinga, hagyd, ha apukája nem akarja.
Szóval az én lányom kiállt magáért! Meg merte mondani a véleményét (nem úgy, int az anyja

). Megdicsértem érte. Csak sajnáltam, hogy én nem védtem meg - csak ha én robbanok, akkor vége a jószomszédságnak...