Sziasztok! Régen írtam, mert mire végigolvasom a hozzászólásokat nem marad időm írni.

Hétfőn megyünk az Autizmus Alapítványhoz a diagnózisért. Ha azt mondják majd, hogy nem auti, akkor végtelenül boldog leszek. De ha azt mondják, hogy az, most úgy érzem hogy akkor sem leszek nagyon szomorú, hanem megyek a már elkezdett úton.
Egyben biztos vagyok: egy pillanatra sem fogom megkérdőjelezni a diagnózist. Ezért
Ahajnal azt javaslom, hogy mindenképpen menjetek el tavasszal a vizsgálatra. Meg fogod látni a vizsgálat alatt, hogy olyan szakértelemmel rendelkeznek, ahol nem születhet téves diagnózis. Sz-nak is van sok furcsasága, de ha azt mondják majd, hogy ez nem autizmus miatt van, akkor el fogom hinni. Én csak egy aggódó szülő vagyok aki lát furcsaságokat a gyerekén, de ők a szakemberek, azért mentem hozzájuk, hogy ők mondják meg, hogy mi ez.
Most kezdem érteni amit akkor írtatok amikor csatlakoztam, hogy a diagnózistól nem fog változni semmi. Igazatok van: ha auti ha nem, ugyanúgy fogom hordani a fejlesztésre mert én látok lemaradást. Ugyanabba az oviba fog járni, minden ugyanúgy marad.
Másrészről viszont már semmi nem lesz ugyanolyan, mint ma vagy holnap. Hétfőtől tisztábban fogok látni, választ fogok kapni a miért-jeimre. (Miért viselkedik így? Miért furcsa?) Nagyon várom a hétfőt, ugyanakkor nagyon félek tőle. Ezt biztos ti is átéltétek mindannyian, akik itt vagytok.
Szanya: Igazad van, nagyon sokszor a gyerekek igazmondása miatt kérünk elnézést ahelyett, hogy mi is kimondanánk az igazat. De azt hiszem, hogy akkor csak ellenségekkel lennénk körbevéve, mert mindenkinek fáj az igazság.
Biztos nagyon jó volt a találkozó, amin sokan voltatok.