Téma: Autizmus mindennapok

Süni: igen, ez múlik rajtunk, hogy elvárjuk-e a nem érintett gyerektől, hogy ő is beszálljon a nevelésbe. Én pl. mindig rászólok a férjemre, amikor a kicsitől megkérdezi, hogy miért nem szólt Z-ra amikor mondjuk 1 liter sampont önt a fürdőkádba. Neki nem az a dolga, hogy ő legyen a 3. szülő, vagy a nagyobb testvér. Most már ott tartunk, hogy nekünk árulkodik a kicsi, ha valami gázosat csinál a bátyja. Ez egy fokkal jobb, mintha elvárnánk tőle, hogy ő vigyázzon Z-ra, oldja meg a helyzeteket.

Champ: érdekes kérdés ez, hogy mennyit várunk el a tesótól. Nálunk szegény lányomtól lehet néha túl sokat kérek. Én is elmondom, hogy miért nem szólt rá akármelyik fiúra, hogy ne öntse tele a kádat habfürdővel... Viszont én egy nagyon komoly feladatot is rábíztam. Amikor mi sétálunk, (alvófalu, szinte nulla autó forgalom), akkor előfordul, hogy ő meg valamelyik fiú előre szalad, vagy bicajozik, én meg lemaradok egy gyerekkel hátul. Ilyenkor a lányom dolga, hogy megállítsa a másikat. Erre sajnos a kicsi még nem képes, a nagy meg nem figyel. És ezt tudja is B. szépen megállítja, figyeli, hogy jön-e autó, és megvár engem.
Én úgy gondolom, hogy valamennyi feladatot lehet rájuk bízni. Oké, a habfürdős dolog miatt nem kell szólni, de szerintem ennyi belefér. Pl a játszótéren is elvárom, hogy ha én már nem érem el a mászóka tetejét, akkor aki fent van, az segítse a másikat. Ezt amúgy L. is megteszi néha, ha megkérem, hogy húzza fel a kicsit.
Tudom, igazán nem ez volt, amit te írtál, csak elkanyarodtam. Múltkor említettem ezt a nézetemet egy anyukának, akinek szintén három kicsi gyereke van és jön a negyedik, hogy miért nem kéri meg a legnagyobbat, hogy kicsit segítsen a kicsinek a játszóházban a mászóka tetején. Ő ezt mélységesen elítélte, nem kéri meg a nagyot ilyesmire. Én furcsállottam, de lehet én vagyok nagy elvárásokkal a gyerekeimmel szemben.
Amúgy B. nekem is szokott jelenteni, hogy épp mit művel a másik kettő. Nagy szövetségesem ő ilyenkor. Amúgy meg ugyanúgy csinálja a hajmeresztő dolgokat.

És az is milyen igaz, hogy B. nincs ám tekintettel L. furcsaságaira. Simán leállítja a kiabálását, vagy veszekszik vele a gép miatt. Nincs is tudatában, hogy L. más, mint ő.

Maxfactor: Én nem nagyon aggódnék az miatt az 1 pont miatt, az enyémnek vagy 5 is volt.

Segítségkérés a tesóktól. Én nem ítélem el. Egyszerűen rá vagyok szorulva és kész. Sokszor a 4,5 évesemet is bevonom a 3 éves öccse felügyeletébe. Mindig jól megdicsérem. Ez az ő önbizalmát is erősíti, büszke magára, hogy ő már milyen ügyes.

Labolen: igen, nálunk is G. a spion, meg a jelentő! Ő ezt az oviban is csinálja, mindig nagyon lekiismeretesen jelent a felnőtteknek, egyébként meg őt sem kell félteni, he rosszalkodásról van szó!
Bizonyos dolgokban Z. tud tényleges nagy testvér lenni. G előszeretettel kéri meg például, hogy valamit olvasson el neki, vagy vegyen le a polcról, ilyesmik. Én a fiamat arra nem nagyon tudom megkérni, hogy állítsa meg az előre szaladókat, mert ő általában mellettünk jön, mindig attól fél, hogy lemarad és elhagyjuk. Max. akkor szalad előre, ha erre kifejezett utasítást kap.
A lányom egyébként ösztönösen érzi, hogy ő miben jobb, mint Z., sokszor külön beavatkozás nélkül, önállóan lerendezi a problémákat. Azt nagyon szereti, ha készíthet ki a testvérének ruhákat, pedig azt Z is tud. Ő nagyon férfias, ami a kupac tetején van, azt veszi fel. G összeválogatja az összeillő színeket. Mondjuk Z. ruháival ez nem túl bonyolult, 10 ruhájából 9 zöld.

Domesz: remélem nem értettétek félre az írásaimat, én sem ítélem el azt, aki bevonja a testvéreket egymás nevelésébe, felügyeletébe. Csak én egyszerűen erre nem kérem külön a lányomat, amit önállóan felvállal az rendben van, de pluszt nem várok el tőle.
A nővérem ezt nagyon jól elmagyarázta nekem, amikor megkérdeztem, hogy ha a 9 éves fia lent játszik az utcán a barátaival, akkor miért nem engedi le vele a 6 éves öccsét. Erre ő azt mondta, hogy nem akar ekkora felelősséget aggatni a nagyobbra, mármint, hogy ő vigyázzon az öccsére, mert ha történik valami a kicsivel, akkor az a nagyot nagyon megviselné. Az az igazság, hogy teljesen egyet tudok érteni vele. Ma már a kisebb fia is 7 éves, vannak saját barátai, és velük, igaz nem annyira messze, mint a nagyot, de leengedi játszani a tesóm.
Én most este voltam lent az enyémekkel a játszónkon. Kb. 50 m-re van, nem kell kimenni a főútra, a játszótér el van kerítve, biztonságosnak tűnő, EU konform játékok, de nem tudom elképzelni, mikor engedem le oda egyedül a fiam. Ő nem is mondja, hogy le szeretne menni egyedül, bezzeg a lányom!

Maxfaktor:

Bocsi, én válaszolok, mert most Andesz el van havazva. Zazi fiunknál 2 pont, de egyik sem 100as, hogy probléma. Az egyik : "1. Szereti-e gyermeke, ha ringatják, hintáztatják, térden lovacskáztatják stb.? " Az ölben mondókáztatást , térden lovacskázást nagyon nem szereti, kéri, hogy rakjuk le, de pl. a hintáztatást szereti.
A másik: "22. Előfordul-e, hogy gyermeke a semmibe bámul, vagy céltalanul járkál összevissza?" Ez is véleményes, bambulni egyáltalán nem bambul, járkálni szokott néha össze-vissza, de kicsit olyan, mintha játékból csinálná, mert kurjongat, ránk néz közben és nevet ránk. Persze ettől biztosan nem nyugszunk meg, és megyünk a Koraiba (kicsit úgy érzem, hogy nem tudna annyira jól fejlődni a gyerek, hogy ne vigyük el vizsgáltatra ) Én éppen hajlok rá, hogy NT a gyerek, valahogy sokkal természetesebb, mint a bátyja volt ilyen idős korában, pedig ő sem volt látványos ekkor (azért az M-Chat jól jött volna akkor, mert amennyire emlékszünk vagy 5 pontja lett volna 2 évesen, ebből 2 kritikus).


Ami viszont furcsa, hogy most nézegettük a nagyobb füzetét, amibe írtuk a dolgait kiskorában, és látjuk, hogy sokkal jobban beszélt, sokkal nagyobb volt a szókincse ennyi idős korában, mint most a kicsinek. Tudom , ez sem jelent semmit, de mi mindenen beparázunk, amin lehet:)

Champ: Nem értettelek félre, és abban is igazad van, hogy felelőssége az nincs, ha valami rosszul sikerül az nem az ő hibája. Pl. a múlt héten Domesz meglógott tőle, azonnal szaladt is szólni, így is mire utolértem már nagyon messze járt, de természetesen semmi szidást nem kapott, mind az én hibám, mert tudom én, hogy valójában nem alkalmas a felügyelő szerepére, de mint írtam, rá vagyok szorulva de nagyon. Nálunk főleg akkor van ilyenről szó, ha az udvaron vannak és nekem kis időre be kell mennem, mert a főzés, mosás stb. nem megy magától vagy fordítva ha én megyek ki pl. teregetni ők pedig bent maradnak.

Marco: Köszönöm a választ. Egy kicsit elgondolkodtattál. Ugyanis R sem szeret, ha ölben lovacskáztatjuk, de a ringatást és hintázást igen, ezt én ezért nem számoltam hibapontnak.
Ezen kívül R is pont mint a kisfiatok néha össze-vissza mászkál, dobálja a lábát, de úgy tűnik, hogy mókából, mert közben nevet ránk.

A Delej utcában mennyi idős kortól vizsgálnak? Ha már ott voltunk Sz-val akkor R-t is oda vinném. Mindenképpen kérni fogom a vizsgálatot rá is, jobb hamarabb tudni bármi legyen is...

gyerekek:
Én nagyon örülök, hogy nem tudtunk semmit erről az autizmus-dologról, amikor vállaltuk a Picúrt. Valószínűleg, nem mertünk volna belevágni... És akkor most nem lenne nekünk a tüneményes, jelenleg nt-nek gondolt (de persze minden nap árgus szemekkel vizslatott ) második kisfiunk, aki már most, egy évesen hatalmas segítség M-nak. Tanítgatja P-t, úgy, ahogy tőlünk hallotta. Múltkor megyek a szoba felé, ezt hallottam: "Petike, látod, a kéményből itt jön ki a füst" Annyira cukik együtt! A Pici persze felnéz rá, mint az Istenre, és utánozza, együtt másznak versenyt a folyosón. Beszélgetnek a maguk módján NEM-De, és hasonlók. És örülök, hogy kezdek némi féltékenységet, irigységet látni M-n, mert ez csak "normálisabbá" teszi őt számomra. Plusz abban reménykedem, hogy azokat az apró csatákat, amiket megnyer a kicsi ellen, elraktározza magában és majd fel tudja használni az oviban, a saját korosztályában!

Champ, tök igazad van a lánytesóval kapcsolatban, mivel ők eleve gondoskodóbbak, anyáskodóbbak, jobbak az empátiában - és ezt én teszem hozzá: nincs meg egy fiú testvérrel szemben a versengés, mint egynemű testvérrel - valóban a legjobb párosítás (a kisebb lánytesó). De azt hiszem, csak akkor, ha nincs nagy korkülönbség. 4-5 év különbségnél szerintem már nem működik a dolog, többnél meg még NT-knél sem működik a közös játék stb. A kisebb nt fiú tesóval kapcsolatban viszont az a nagy előny jutott az eszembe, hogy házon kívül nagy segítség neki és pont nem az elején, hanem talán később. Pl idén az oviban, amikor az udvaron verte 3 nagydarab fiú N-t, a kicsi odament és megpróbálta megvédeni, püfölte mindhárom gyereket, pedig nála mindegyik sokkal nagyobb volt. A csoporttársait soha nem védte így meg, max a kis barátját védené, mást hagy verekedni, de a bátyjáért kiállt. És a játszón, mindenhol fogja N pártját és nem áll be a szívatókhoz, és mivel öcsi is fiú, egy csapatban játszanak idegen helyen is, mindketten a fiúk társaságát keresik és azonos játékokat tudnak játszani, amibe általában nem passzolnak a lányok. Összességében azt hiszem, a kisebb lány tesó főleg az első 6-8 évben borzasztó szerencsés, addig a kisebb fiú kevésbé, aztán talán fordul a kocka és később a kisebb fiú azzal, hogy ki mer esetleg állni a bátyjáért idegen helyen és a hasonló társaságban lehetnek pl suliban, ahol valamilyen szinten mellé áll, védelmezi, az nagyon sokat jelenthet. Persze itt is érvényes a kis korkülönbség, ezt a szitut nem lehet elképzelni sem 4-5 év korkülönbségnél.
Nekünk is a legjobb fejlesztő a kisebb nt tesó volt, de én sokat szívok azzal, hogy a kicsi, mivel fiú, nem éppen egy gondoskodó, anyáskodó alkat, otthon kifejezetten szívatja N-t (kint viszont védi), ezerrel megy az egynemű testvérrel szembeni versengés, ez rengeteg konfliktust szül (főleg, mivel N nem verseng és nem is érti, miért csinálja , de leginkább az hiányzik, hogy legalább egy picikét tudna figyelni a bátyjára, de neeeeem... Amit Labolen írtál, hogy B megállítja a tesóit és körbenéz, hogy jön-e autó, hát ez nálunk elképzelhetetlen! Az én B-m még maga sem áll meg, tojik a padkára, az úttestre, megy, mint a buldózer, főleg, ha vele van N is, akkor rájátszik, vagányabb stb - tipikus fiús versengés, annyira gáz. N meg követi, marha jó. N sem gondoskodik, nem figyeli a tesóját, viszont sem, pedig már nem kicsik, így sokszor érzem azt,hogy pontosan annyira kell rájuk figyelni, mint 2db 3 évesre. És azért rég túlmentünk a 3 éves szinten...

Kimni: Meglep amit a gyerekeid közlekedési módjáról írsz. Én ezt mindig az autizmus számlájára írtam. A két NT gyerkőcöm már két éves korában is rendkívül figyelmesen és óvatosan közlekedett, nem kellett folyamatosan rettegnem és a nyomukban lennem. Amit a kicsiről írsz, hogy házon kívül mindig megvédi a tesóját igazán tiszteletre méltó. Nálunk 6 év korkülönbség van a 2 nagy között mégis rendkívül jól el tudnak játszani (meg összeveszni is persze), a kicsi és a középső között csak 17 hónap, de ők nem tudnak egymással semmit sem kezdeni, mert a kicsinek szinte semmi nem megy ami kölcsönösséget igényel.

Megnéztük hétvégén a győri vizesjátszóteret. Eszméletlen jó! Érdemes volt ennyit autózni érte! A gyerek 3 órán keresztül megállás nélkül rohangált, aztán még a cipőjét és zokniját is hajlandó volt levenni és belement a bokáig érő vízbe magától! Fantasztikus! Voltunk már több vizesjátszótéren, de ez sokkal jobb a többinél. És egy strandnál sokkal kisebb és megnyugtatóbb.

Közlekedés: a fiam mindig előrevágtat, de már megáll a sarkon. Ettől függetlenül mindig frászt kapok, ha túlságosan előremegy.

Szanya, ne mondd! Mi is Győrben voltunk tegnap délután, a vizes játszótéren.
Pont egy szülinapra voltunk hivatalosak Győrbe, és így kipróbáltuk azt is.
Champ, köszi szépen az ötletet, a legjobbkor jött!

Á.-nak is tetszett nagyon, ő kb. 2 óra elteltével unta meg, meg nézeteltérésbe keveredett két hasonló korú fiúval, akik iszonyúan bevadultak, és összevissza csapkodták a vizet, borzasztó volt, amit műveltek, még én is csuromvizes lettem. A végén Á. már fázott is, mert végig a hideg vízben mászkált.
Örülök, hogy tetszett Z.-nek, és bele mert menni a vízbe, remélhetőleg idővel már a strand is szóba jöhet.

Nem mondod! És pont elkerültük egymást!

Szerintem azok a fiúk már akkor is ott voltak, mikor mi voltunk. Ütötték-csapkodták a vizet és már akkor csuromvizesek voltak, mikor mi voltunk ott. Úgy látszik, időben jöttünk el...

Meg fogok próbálkozni a Paskállal. Ott nem fröcsköl-spriccel semmi, csak egy közepes méretű gyerekmedence van, a vízmélység se nagy és ismeri a helyet. Csak a vizesjátszótérhez képest nagyon ingerszegény. (Viszont a spriccelőktől és a óriáscsúszdáktól fél, úgyhogy más nem nagyon jöhet szóba.)

Az avatarod lámpáit gondolom Á. fotózta?

De sajnálom! Mi. kb. fél 3 - fél 5 között voltunk ott, ha ti is pont akkor, háááát.... pedig nem is olyan nagy az egész, csak egyre többen és többen lettek... Á. sem szereti olyan nagyon, ha lecsapkodják, főleg úgy, hogy még kérte is, hogy hagyják abba.
Én a Paskált nem ismerem, de próbáljátok ki, hátha.... jó lenne a strandokon is néhány ilyen jellegű vizes játék, ami Győrben van.

Igen, az avatar Á. fotója, egy időben mindent fényképezett, klf. lámpákat ilyen-olyan állásban, lekapcsolva, felkapcsolva csak az egyik, csak a másik... stb.

2 körül mentünk át a szökőkutakhoz.

Van olyan strand, ahol láttam pl. olyat, mint a spriccelő kakas, de sajnos ott más, ijesztő dolgok is vannak.

Z. rákattant a google mapsre. Megmutattuk neki, hol van Budapest, hol van Győr, hol vannak a játszóterek, azóta térkép-utcanézet-képek, nem lehet róla leszedni, az előbb egy tengerparti étteremben nézett körül...

Szanya

Ez a vizes játszótér nekem is nagyon érdekesnek tűnt, Mnak is biztos nagyon tetszene, csak kocsi nélkül 5x annyit utazhatnánk, mint ott töltünk. BPre is installálhatnának valami ilyesmit.

Huu, ez a google street view nálunk is megy keményen. Belő egy útvonalat, és képes pl. tőlünk BP-ig végignyomkodni (csak azt hiányolja, hogy vasúti verziója miért nincs )

Hát igen, kocsival is elég húzós, hát még vonattal. Valahol a 10. kerületben van egy hasonló, meg a Bikásnál a 11-ben, ha jól emlékszem. Csak nem olyan penge, mint ez. A szombathelyi is nagyon szupi, csak az még messzebb van.

Az komoly.

10-ik ker? Merre Szanya? Nekünk Győr most kivitelezhetetlen:-( Már a benzinköltség is zúzós, majd ha más apropóból arra járunk megnézzük:-)
Mi mostanában megyünk Debrecenbe, arrafelé nem tudtok valami hasonlót?

Utcán közlekedés vagy forgalommentes helyen vagy kézenfogva

Tesódolog, többen tudjátok, hogy nálunk sajnos nem rózsás a helyzet, időnként javul ugyan, de most megint rémes:-( Nem is írom le miket mond a fiam néha Mimiről, mert még Ti is elbőgitek magatokat. Sokszor azt godolom, hogy minden azért van, mert mi magunk is sokszor mondtuk neki, hogy megértjük, hogy rossz neki amiért Mimi más, és hogy emiatt mi mindent megteszünk azért, hogy emiatt ő a legkevesebb hátrányt szenvedjen. Most azt gondolom, ha kisebb feneket kerítettünk volna az egésznek és természetesebben tudtuk volna kezelni és mi magunk is megélni ezt a dolgot, akkor neki is könnyebb volna. Mindenkinek könnyebb volna... Most aztán magyarázhatom, hogy már sokkal könnyebb a Mimivel is, szinte nem is kell semilyen programot kihagyni miatta, most meg a miértnembeszél, miértnemúgyjátszikahogyanén problémák vannak

Champ: Én nem értettelek félre, sőt, teljesen egyetértek azzal, hogy ne éreztessem a lányommal, hogy most ezt neki kellett volna megakadályozni, hogy ez meg ez történjen, mint pl samponkiöntés... Eddig szóltam, de majd megpróbálok figyelni.
Nálunk ez a fajta közlekedés, hogy a lányom figyel a másikra, amikor én éppen nem vagyok ott, mert lemaradok a harmadikkal, csak mostanában megy, és csak kizárólag itthon a faluban. Városban, mint az őrült, szorongatom a kezüket, megpróbálok egyszerre hármat szoros fogásban terelni. Ha mi forgalmas helyen laknánk, akkor máshogy tanultak volna közlekedni, mint így, hogy a faluban mindenki az út közepén flangál.
Nekünk szerencsére már L. is figyel a többiekre néha. Ha szerinte veszélyes helyzet van, akkor magától megfogja a kicsit. Pl hogy ne szaladjon el, mikor kinyitom a kaput, és megyünk az autóhoz. Vagy hogy ne menjen be a lufiboltba az Auchanban, mert azt nem szeretem. Ilyenkor ő is segít nekem. Vagy mondom, ha játszóházban nagyon magasan vannak, akkor van, hogy megkérem, hogy segítse a kicsit adott szituációban, és akkor segít is.
Én is úgy gondolom, hogy kis feladatokat jó adni nekik, és utána nagyon megdicsérni. A lényeg, hogy túl nagy felelősség ne legyen rajtuk, illetve ne kérjem számon, ha mégsem sikerült.
Nálunk szoktak ilyen szituációk lenni, hogy én még fizetek épp a kasszánál, a kicsi szökik, és a lányom szinte földre teperi, hogy ne menjen tovább, az emberek meg néznek nagyokat. De basszus, most vagy fizetek, vagy a kicsi után szaladgálok, akkor meg azért néznének. Ilyenkor B-t nagyon megdicsérem, mert tényleg fontos, hogy besegítsen ebbe.

Ágiviki: nálatok azért nehezebb talán a helyzet, mert idősebb a testvér. Nálunk a kicsik ebbe születtek bele, ők utánozzák a nagyot. A lányomnak mostanában kezd feltűnni, hogy L. más. (Ha lesz egy kis időm el is kell ezzel kezdeni foglalkozni...)
De jó, hogy írod, hogy természetesen kezeljük ezeket a dolgokat. Nehéz lehet pont eltalálni azt a mértéket, hogy meg is értessem a gyerekkel, hogy a tesója más, de azért ne ijesszem meg, vagy ne távolítsam el tőle lelkileg. Érdekes kérdés.
remélem azért idővel a fiad is belátja majd, hogy már mennyit fejlődött Mimi. talán lehetne erről egy mesélős délutánt, fényképnézegetéssel csinálni. És átbeszélni, hogy amikor Mimi ilyen kicsi volt, ezt nem tudta, milyen rossz volt, de most már mennyit fejlődött. Mikor te ennyi idős voltál, te sem tudtál építeni, na de most... És akkor rávezetni talán, hogy mindenki fejlődik, csak Miminek egy kicsit több idő kell.