Téma: Autizmus mindennapok

Labolen: Persze, hogy érdekel! Köszönöm, hogy elküldöd nekem is. Email címem:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

HáromMackó: Az se baj. de a szállítmányt ellenőrizni is kell, hogy megvan-e mielőtt elvisszük!

Kimni: írtam neked privit!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok

Labolen nagyon is szükségem lenne rá, köszönöm! az e mail címem: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Anita: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Az eszközöktől ne félj! Kezdetben én is nehezen fogadtam el, hogy minek, hiszen beszél és megért minket. De ez nagyon csalóka. Igazából még két év múlva is, most látom, hogy mennyi mindent nem ért meg, pedig tényleg nagyon jó a beszédértése. Bátran alkalmazd a vizuális eszközöket, de csak ott, ahol te úgy érzed, hogy szükség van rá. Pl mi úgy csináljuk, hogy ha van ovi, akkor igazán nem kell egy szoros napirend, mert adva van egy struktúra, amit nagyjából követni kell, elég jelezni, hogy délután játszóra megyünk, vagy mamához. De pl ma nincs ovi, és az egész délelőtt szabadon van, itt már komoly rendszert kell készítenem neki, mert különben egész nap a gép előtt ül. Magától nem kezdene más játékot nagyon. Még az ebéd is kimaradna ilyenkor, ha nem jelezném.
A vizuális eszközök használatát a gyerekre kell szabni, igazítani. Akkor alkalmazod, ha úgy látod, hogy kell. Pl ha változatos, új programok lesznek a héten, akkor készítek hetirendet. Ha minden nap ovi, akkor nem kell. Bár jobb lenne neki, mert nyugodtabb, ha látja, hogy mi lesz a héten. Folyamatábrát is, ha kell, akkor részletesen minden lépést bemutatva készíted, később lehet egyszerűsíteni, vagy elhagyni, ha már megy. (nálunk ilyen pl a cipőfelvétel, azt már tudja.)


Ahajnal
Kártyázás, vizuális eszközök: kezdetben én is azt hittem, hogy ezzel majd minden működni fog. De persze nem. Aztán most már úgy látom, hogy ezt nem mint megoldást kell tekinteni, mely varázsütésre megtanítja mindenre a gyereket, hanem csak mint egy eszközt. Ha az nt lányom (tipikusan fejlődő gyerek) rosszalkodik, elmagyarázom neki, hogy mit csinált rosszul. Megérti szóból is, de legközelebb is megcsinálja ugyanazt a rosszaságot. Ha megkérem valamire, megérti, de ettől még nem biztos, hogy megteszi. Ahhoz, hogy valamit megcsináljon, ahhoz kell neki az a belső motiváció, hogy ettől anya boldog lesz, és megdicsér. Na ez a fiamnál nem működik. Ehhez kell az eszköz. Ő nem érti meg szóból, hogy mit kérek tőle, ezért megmutatom neki képekkel. Neki nincs belső motivációja, hogy valamit megtegyen, ezért kell egy külső, vagyis egy kis jutalom. Az eszközök csak azt segítik elő, hogy megértse, mit kérek tőle, vagy mit tiltok neki. De ettől még nem fogja azt csinálni, amit elvárok.
A napirend: a lányom szóból megérti, hogy mit csinálunk ma, fejben tudja tartani, hogy elmúlt dél, majd biztos megyünk a játszóra. A fiam nem képes átlátni a napot fejben, nincs meg az a biztonság benne, hogy délután majd megyünk a játszóra. És ettől feszült lesz. Ezért jó neki a napirend.
Folyamatábra: a lányom egy-két gyakorlás után tudja, hogy egy wc-használatnál mi mi után jön. A fiam ezt három év alatt sem tudta megtanulni, néha még mindig lemarad valami. De a folyamatábrával már tanult pár lépést, ami rögzült az évek alatt. Olvastam egy felnőtt aspi írását, amiben azt írja, a cipőfűző bekötéséhez még mindig folyamatábra kell neki. Az ábrák azt segítik, hogy ne mindig neked kelljen mondani a lépéseket, hanem magától is meg tudjon csinálni bizonyos rutin sorokat.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kisit összevissza írtam, kevertem a két hozzászólást, de összerakva talán kijön valami egységes. A Delejt én nem mondanám le. Fél év nagyon hamar eltelik, és simán lehet, hogy még fél év múlva sem leszel elégedett az elért diagnózisokkal, vizsgálatokkal. De ez csak egy tanács.

küldtem mindenkinek mindenfélét.

labolen: Kész fejlesztő pedagógus vagy. Az összefoglalásodat a vizuális eszközökről a férjemnek is el kéne küldenem azt hsizem.
Hát igen, mi is emberek vagyunk csak, ilyen-olyan képességekkel, és nem mindenkinek van érzéke a gyógypedagógiához sem. Próbálkozunk, mindent megteszünk, de nem vagyunk tökéletesek. Ezt is jól írtad, ma talán nem lesz lelkiimeretfurdalásom, hogy messze nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy kéne, csak törekedni tudok erre.

Ha esetleg meglesz az előadás anyaga szívesen elolvasnám én is. Előre is köszi.

Labolen én is nagyon köszi, és ezt a hozzászólást én kinyomtatom a férjemnek!
Köszönöm a jó tanácsokat is, csak most tényleg az az érzésem van, mint akit bedobtak a mély vízbe úszó tudás nélkül és kapálózok. Igazából nekem az segítene, ha azt mondanák, menj el ide és ide, csináld ezt és ezt és működni fog, de persze tudom, hogy ez így nem megy sajnos. Kaptam egy listát a fejlesztő helyekről, de abban is elvesztem, kinek mi vált be???

Ahajnal, a többség már végigjárt több fejlesztőhelyet is. Nem a hely a kérdés, hanem a személy, és nem is a szaktudása (ezen a listán csak a komoly szakemberek vannak), hanem inkább, hogy hogy jön ki a gyerekkel, tudtok-e kommunikálni zökkenőmentesen, megérti-e azt, amit nem értesz és el tudja-e úgy mondani, mint Labolen... Meg ami nekünk egy fontos szempont a mai napig: kreativitás. A fiamhoz az kell. Ezeken kívül pedig az is szempont, hogy hol van hely.

Ahajnal:

Autispec fejlesztés:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

3Mackó: Hidd el, nekem is sokszor van lelkiismeret furdalásom. Főleg, mikor utólag látom, hogy mennyivel jobban is meg lehetett volna oldani egy szituációt... De szerintem ez belefér. És nagyon jól írtad, törekedni kell, de nem vagyunk tökéletesek.
Előadás majd elkészül, csak tegnap a zászlókkal bajlódtam, ma meg nem lesz a férjem itthon este, szerdán meg vizsgázok. De meglesz.

Ahajnal: Megint csak azt tudom mondani, hogy mennyire átérzem, amit írtál. Én is így álltam a legelején, és nem értettem, miért nem adnak konkrét utasításokat. Hosszú idő elfogadni, hogy ez nem egy könnyen és gyorsan orvosolható probléma. Nekem is majdnem egy évig tartott. És ez szerintem benne van a "gyászfolyamatban". Mert annak van ám harag része és tehetetlenség érzése is. És azt a legnehezebb szerintem elfogadni, hogy ez tartósan fennálló probléma, és hogy a fejlődés baromi lassú folyamat. Hogy kiteszed a lelked, kitalálsz mindent, és látszólag nem haladtok öles léptekkel. Vannak megugrások, hirtelen javulások kis dolgokban. Ezeknek kell megtanulni nagyon örülni, és fontos, hogy évek távlatában nézd a gyerek fejlődését. Hogy egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna az, amire ma képes.
Nehéz ezt feldolgozni, de idővel sikerül majd. Legalábbis én így látom, hogy ez egy külön nehézség volt nálam. Aztán lehet másnál nem...

Fejlesztő helyek: Szanya jól írta, sok van és sok szempont alapján lehet dönteni. Egy ilyen fejlesztésen először felmérik a gyereket, hogy milyen téren hogy áll (kommunikáció, társas viselkedés, rugalmatlanság), és a szintjéhez igazodva próbálják fejleszteni ezeken a területeken. Ezek a fejlesztések azért játékos formában zajlanak, pl egy társasjáték fejleszt egy csomó mindent. Megtanul a gyerek páros helyzetben az oda-vissza dolgokat, megtanul várni, veszíteni, nyerni... De akár csak annyit, hogyha kéri a kockát, akkor nézzen a másikra. Szóval éppen mikor mit próbálnak fejleszteni a gyerek képességeihez mérten. Ezekre azért van szükség, mert nekem pl otthon fel sem tűnt, hogy a gyerek, ha kér valamit, azt csak úgy elmondja a világba, de nem nevez meg senkit, hogy kitől kéri. Itthon a nagy családi zűrzavarban örültem, hogy kinyögi, mit kér vacsira. Ott meg erre tudatosan rámennek, mert tudnia kell megszólítani valakit egy társaságban, mivel nem vesz fel szemkontaktust, ezért senki nem válaszol neki, mert nem tudja senki, hogy kihez szólt. Szóval ott olyan tudás és lehetőségek tömkelege van, amire nekünk otthon nincs lehetőségünk, szaktudásunk. És egy ilyen helyen a gyerek jobban elfogad dolgokat, mint otthon. És a gyereket ismerő szakemberektől jobb, használhatóbb tanácsot tudsz kapni, mint egy olyan szakembertől, aki nem ismeri őt, vagy olyan más területen járatos pszichológustól, gyógypedagógustól mondjuk, aki nem ismeri az autizmust. Érdemes eljárni ezekre.
Itt is van egy lista, hogy kik foglalkoznak auti spec fejlesztéssel, ki kell választani a legközelebbit mondjuk, és konkrétan arról kérdezni a többieket, hogy van-e tapasztalatuk róluk.

Kicsit dicsekszek, ha nem gond:
Írtam, hogy megvettük a sztori kockát, és hogy majd úgy próbálom bevezetni, hogy először csak egy mondatot kell mondani. Dobtunk, sátor, mondom mondjál valamit vele. Először közölte, hogy sátor. Akkor mondtam egy mondatot. Pár próbamondat után, olyanokat mondott, hogy leesett az állam, és nagyon örültem.
PL az irányt jelző nyílra ezt mondta: Erre kellett volna mennünk, de mi rossz irányba mentünk. Vagy az ufó fejre, amit nem ismer, mondta, hogy az egy koponya: Voltunk a múzeumban egy kiállításon, és ott láttam az én csontvázamat.
Komolyan egy éve egy adott képről szavakat tudott csak mondani, most meg ilyen szépen összetett mondatokat mond egy kis ikonról. És maga találja ki a dolgokat mellé, így a fantáziájáról is meggyőződhettem, hogy azért van neki.
Bocs, hogy most így ömlengek, de tényleg jó átélni, hogy nálunk is van valami fejlődés.

Z egy időbenVendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.Pont ezért a fejlesztés összetételének is nagyon egyéneinek kellene lennie.

Fejlesztés. Nagy szerencsénk volt, mert a maszek fejlesztővel azonnal az első foglalkozások megtalálták az összhangot. Az auti fejlesztőnek és a logopédusnak picit több időbe tellett, de pár alkalom után végül is ott is teljesít, teljesített.
Hihetetlenül sokféle dolgot csinálnak vele, a társasjátékozás tényleg jó dolog, egyrészt mert megtanul várni, megtanul mással együtt csinálni valamit, javul a szabálykövetése stb.
De valóban gyereke válogatja, hogy kinek mi jó. És nem feltétlenül csak a speciális fejlesztés az ami jó. Ha olyan a gyerek akkor jó, ha van a repertoárban ilyen is és olyan is. Na most aztán nem segítettem semmit.

labolen:
Hű ez tök jó. Nagyon ügyes.

És hogy megy a játék? Mi a szabály?

Anita, sajnálom. Mindent küldök, amit sikerül összehozni! Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Fejlesztőhely, Mimit 3 helyen is fejlesztik, mégis szükségem van sokszor segítségre bizonyos dolgokban ha az otthoni dolgok nem működnek. És ezt a segítséget itt a fórumon kapom meg, meg persze az előadásokon és a szülőtalikon. Sokszor sejtem is a megoldást és csak megerősítésre van szükségem. Szóval, ahajnal, anita, nagyon az elején jártok, nem sokára minden egyre könnyebb lesz, belejöttök abba ami8 most idegennek és kivitelezhetetlennek talán értelmetlennek is tűnik.

De jó volt az előadás!!! Eszembe jutott még egy játék (lehet, hogy szóba került már korábban), a neve Zingo. Lotto szerű játék, többen is lehet játszani. Kis tili-toli szerkezetből lehet húzni a kártyácskákat és egy 9 képet tartalmazó táblát kell velük megtölteni. Eddig persze sima lotto játék, de a kis szerkezet amiből a kártyák húzhatók nagyon tetszett mindkét gyerekemnek. Tovább is lehet fejleszteni, a képekről lehet beszélni, mondatot mondatni vele. A képek nagyon egyszerűek, pl. cipő, fa, nap, szívecske, szellem?!, szarvas, dínó. Legyártom a virágos játékunkat amit Miminek találtam ki és elviszem a szülőtalira, azt meg lehet csinálni bármilyenre, autó, vonat űrhajó.

Labolen, gratulálok

Curasso, Andesz, örülök, hogy kicsit jobban megismerhettelek Titeket

HáromMaci, az utolsó mondatod...!

Labolen, ez fantasztikus! Tök jó.
Z. is meg van lódulva (a maga szintjén), ma reggel olyan kis összefoglalót vágott le arról, hogy ő most Apa, ezért ezt és ezt csinálja és Apa jöjjön oda és csinálja ugyanezt... csak lestünk. Persze a nyelvtant mellőzi, de így is érthető. A sztorikockára miket tegyek?

3Mackó: dehogynem segítettél! Igazad van, minden fejlesztés fejlesztés, és lehet, hogy pont egy nem autispec találja meg legjobban a hangot a gyerekkel. De ettől függetlenül érdemes autizmushoz járta szakembert is keresni, mert szerintem ők is nagyon fontosak.
Amúgy a fiam is járt logopédiára, és ott is automatikusan fejlesztettek rajta egy csomó mindent, pl feladattartás, kommunikáció, finommotorika, társas viselkedés... De ezek szinte tényleg mindennel fejlődnek, csak nem mindegy, milyen hatékonyan.

Ágiviki: a Zingo tényleg nagyon jó, és tök jó ötlet, hogy ezekről a képekről is lehet beszéltetni a gyereket.

Szanya: nem értem a kérdést. "A sztorikockára miket tegyek?" Hogy milyen képek vannak egy.egy kockán?
Nagyon ügyes Z., ez kész szerepjáték. Nálunk pl ilyen nincs, hogy valaki szerepébe beleképzeli magát...

Labolen, amit írtál tegnap, hogy az egyiken mondjuk színek, a másikon főnevek, harmadikon helyek (tehát amiből egyszerű mondatokat lehet kihozni).
A kis piros malacból indultam ki...