Labolen, jobbulást és majd várjuk a vázlatot

.
Valóban jó jel, hogy L. megértette ezt az egyébként nem túl kellemes szituációt, ami a játszótéren történt. H. még nem nagyon akar spontán bekapcsolódni, általában figyelő álláspontra helyezkedik. Akikhez odamegy, azok a nála idősebb lányok, a napokban többször is megnézte a babáikat, ill. el is vitte őket, szaladt velük, de az egyik kislány utolérte és visszavette tőle.
Készítettem egy-két történetet én is, hogy megpróbáljam megértetni vele, ilyesmit nem lehet csinálni. Utólag, ha kérdem, mindig mondja, hogy nem szabad ilyet tenni. Vagy, meglát egy szatyor homokozójátékot, egyből odafut, hogy most elviszi vagy éppen kiborítja, és ezen nagyon jól szórakozik. Más labdáját elviszi és eldobálja, ilyesmik.
Arra is gondoltam, hogy figyelmet akar így magára irányítani.
Legnagyobb problémám éppen az, hogy nem nagyon akar barátkozni spontán módon, de a felnőttekkel meg simán szóba áll, odamegy hozzájuk (ezt sem kéne azért). Remélem, ahogy idősebb lesz, megjön az igénye jobban a társaságra, persze lehet, hogy megvan most is benne, csak nem mondja, figyelni mindenesetre mindig szokta, akik még a játszótéren vannak, és sokat kérdez róluk, de tőlünk. Ilyenkor mondjuk, hogy kérdezze meg a gyerekeket stb.
Ha valakivel beszélgetek, rögtön közbeszól, hogy miről beszélünk, mindenre filgyel.
Szanya, szuper, hogy jól sikerült a program a majálison

.
Mi is voltunk egy rövidke időre, volt állatsimogató, zenebona, és a lényeg: fagyi

!
Végig azt kérdezte, mikor lesz már fagyi (az állatok azért jobban érdekelték).
Hazafelé meg mászókázó gyerekeket láttunk, ő is oda akart menni, figyelte, mit csinálnak, próbálta utánozni, már nagyon jól mászik. Korábban félt, most már hátrafele, lefelé is szépen jön. Itthon a létrán is fel-le mászkál, ha elővesszük valamihez.
Süni, szerintem is olyasmi lehet, hogy a helyzet vagy a helyszín nem tetszik Andrisnak, nálunk akkor volt ilyesmi szitu, mikor a régi ovijában kiéleződött a helyzet, és félt az egyik óvó nénitől. Aztán ki tudja, sokszor nálunk is van, olyan, hogy hirtelen máshogyan viszonyul egyik nap már valamihez, mint előtte.
A tegnapi szokásos ovi utáni játszótér-látogatásunk érdekes történéseket hozott.
Nagy füves terület ez egy tömbház előtt, és egy cica mindig ott kóricál, elvileg gazdája is van, csak le szokott jönni sétálni egyedül a macska, aztán ha megunta, felmegy.
Tegnap is észrevettük, aztán mikor odamentünk, kiderült, hogy egy egeret nyaggat. Nagyon sírt szegény feje, játszott vele a cica. Hintáztunk, közben megjött a férjem a kutyával, a macska mereven figyelte a tetszhalott egeret. Készülődtünk hazafelé, H. még az apjával meg akarta nézni, hol az egér (a macska is szem elől tévesztette, úgy tűnt). A kutyát én fogtam vissza pórázon, persze oda akart menni, és hirtelen elszakadt a póráz. Hatalmas döbbenetet keltett ez a kutyában, hiszen ő csak ijesztgetni akart, miközben félt, a macska is meglepődött, jól felfújta magát és elindult lopakodva Lucy felé. Az csak lemerevedett, érte rohantam, és mikor már nálam volt, éktelen hangon elkezdett vonyítani, de vagy 15-20 mp-en keresztül, késleltetett sokkhatás talán? Szóval, így jártunk, jól leizzadt mindenki, mire hazaértünk, az biztos

.