Ahajnal: Szia! Én mindig mondom, hogy nem kell megijedni tőlünk, valahol mindenki csatlakozott hozzánk, és amúgy is nyitottak vagyunk az újdonságra.
Amiket írsz, azok alapján mindenképpen érdemes ezt az irányt is megnézni. Távlatból nem tudunk semmi biztosat mondani, csak annyit, hogy utána kell nézni.
Mivel ez a bizonytalanság nagyon idegőrlő, én mindenképpen keresnék egy korábbi időpontot a diagnosztizálásra. Megpróbálnám újra elérni a SOTÉ-t. A Cseperedő biztos jó, de semmilyen orvosi papírt nem tudnak szerintem kiadni. Szóval én erőltetném a körzetes gyermek pszichiátriát, illetve felhívnám a nem körzeteseket is. Bethesda mondjuk. Ha nem bentfekvősre, hanem ambulánsra kellene menni, talán fogadnának. (Többiek: Tudom, hogy ezt már beszéltük, de basszus, minket mindig fogadnak ambulánsan, pedig nem oda tartozunk.) Már egy órás vizsgálat után is tudnak valamit mondani.
Illetve van nagyon elismert pszichológus magánban is, olyan aki autizmusban jártas. Vele egy órás vizsgálat talán nem kerül annyiba, mint egy komplett több alkalmas alapítványis felmérés. (privát küldök elérhetőséget, ha kell.)
Az előadás szombaton 3-tól lesz. Én is tanfolyam után megyek, mert tényleg nagyon érdemes. Ha belefér, gyere el te is.
Reakció azért tipikus, mert általában a férj és a nagyszülők sokkal nehezebben fogadják el, hogy gond van a gyerekkel, mint az anya. Az anyának is nehéz, de külön meg kell küzdenie ezzel a Cassandra effektussal. Vagyis hogy bizonygatja, hogy de igen gond van, és még emiatt is furán néznek rá. Nem elég megküzdeni a saját lelkével, hogy autizmussal élő a gyermeke, de még azzal is szembesülnie kell, hogy ezt mások tagadják, és hiába bizonygatja az igazát.
Nálunk egyértelmű volt a diagnózis, a férjem sem tagadta nyíltan, de a mélységét már nem tudta elfogadni. Ő sokkal enyhébbnek képzeli a fiunkat, mint én. Mondjuk szerencsére ez sokkal kisebb gond, mint az, hogy ha tagadná az autizmust. Amúgy én is ismerek ilyen családot, ahol ez tabu téma.
Még annyit kérdeznék, illetve tennék hozzá, hogy autizmusban jellemző a kommunikáció sérülése ie. Ez megjelenik beszédértésben is ,de akár csak annyiban is, hogy nem válaszol kérdésekre, nem tud beszélgetni, csak a saját kérdéseit kérdezi, valamit többször ismétel, vagy komplett sablonokat alkalmaz, esetleg rosszul. Gondolok itt arra, hogy a fiam 3 évesen úgy köszönt meg egy sütit, hogy ez valami mesés volt. Mert a Zigby mesében így köszönték meg. Szóval adott szituációban adott mondatokat mond. Néha meg rosszul, pl azt mondja nem akar kimenni, mert esik az eső. Közben meg hét ágra süt a nap, de legutóbb ezt mondtuk, hogy nem megyünk ki, mert esik.
Másik nagyon gyakori jellegzetesség: valamely érzékelési terület alul vagy túlműködése. Értem ezalatt mondjuk, hogy keresi a vizuális ingereket, szemsarokból kinézve pörög, vagy futkos a kerítés mellett, mert érdekesen változik a fény közben. Vagy túlérzékeny hallás, mikor nem visel el zajokat. Vagy mondjuk a fiam nem viseli el a címkéket, mert érzékeny a bőre. Meg egy csomó ilyen dolog. Szóval ezek is lehetnek tünetek.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe.