Téma: Autizmus mindennapok

Köszi mindenkinek! Amit leszűrtem: holnap megkérem az ovit, hogy még ne kérjen nekünk időpontot, vagy ha igen, akkor jó távolit. Tovább keressük a sulit, és ha valahová felvesznek, szólok a helyi suli igazgatójának, biztos ami biztos.

index.hu/belfold/2013/01/07/bezarjak_a_l...ozgasserult_iskolat/

Ez konkrétan nem minket érint, de a hozzáállás sajnos igen.

Labolen: ez szörnyű! A tegnapi Naplóban még Weisz Fanni arról beszélt, hogy jó úton haladunk a fogyatékkal élők elfogadásában....

Labolen, nálunk ez úgy zajlott, hogy Á. 6 éves kora előtt (ő májusi) március környékén kaptunk egy levelet a körzetis iskolától, hogy írassuk be a gyereket vagy jelentsük be, ha máshova íratjuk vagy ha nem megy még iskolába, akkor vigyük az óvoda pedagógiai véleményét arról, hogy még nem iskolaérett.
Ekkor bementem az igazgatóhoz, elvittem a szakértői szakvéleményt, és elbeszélgettem vele, hogy milyen lehetőségeink lennének az iskolában. Akkor gyakorlatilag semmit nem tudott ajánlani, nincs fejlesztőpedagógus, 32 fős nyelvi tagozatos osztályok vannak, tehát nem nagyon javasolta.
A következő évben megint kaptunk egy levelet, hogy menjünk beíratni vagy jelentsük le, ha máshova írattuk. Champ, ezt írták, "... ha ezt nem teszik meg, akkor értesítjük a jegyzőt törvényi kötelezettségünknek eleget téve".

Így bementünk. Akkor az igazgató először félreértette, azt hitte, hogy beíratni akarjuk a gyereket, így el kezdett intézkedni, hogy rendben, akkor rögtön hívja az illetékes oktatási osztályt, hogy szervezzék meg az utazó gyógypedagógust. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Lehet, hogy ez akkor majd máshogy lesz.

Én a logopédusunkkal beszéltem ilyesmiről. Ő azt mondta, eddig működött egy rendszer, amiben volt integráció és szegregáció is. Eddig a szegregáció jól működött, és inkább ezt támogatták. Most, hogy megszüntetik az alapítványi sulik támogatását, illetve ellehetetlenítik a működésüket, ezzel az integráció felé terelik az eddig ott tanuló gyerekeket. (Szanya, nem is jó az integráció, melyik a helyes? Ami nem elfogad, csak megtűr?.). Merthogy ha nem szegregáljuk, vagy fél szegregáljuk a mi gyerekeinket, akkor menjenek többségi suliba, de azt már nem fogják megsegíteni semmivel. Mint most ezeknek a mozgáskorlátozott gyerekeknek is a helyzete. Menjél, ahová akarsz, az egy más kérdés, hogy mondjuk a bejárat előtt már elakadsz a kerekes székeddel.
Ez van a mi gyerekeinkkel Is. Vidd ahová akarod, majd ott valahogy megoldják a problémát. De segítség nélkül a mi gyerekeink nem képesek könnyen venni az akadályokat, és nemcsak a maguk helyzete lesz így sokkal nehezebb, de valljuk be, hogy a többi osztálytársáé és a tanáré is. (persze vannak kivételek, én a nem határesetekről beszélek. Az én fiam szétszedné és ellehetetlenítené egy 30 fős osztály életét. Pláne minden segítség nélkül).
Akik ismernek, azok tudják, hogy én nagy híve vagyok az integrációnak. Legalábbis magunknak is ezt a jövőt terveztem, míg el nem fogadtam, hogy nem biztos, hogy menne a fiamnak. Most a fél szegregált alapítványikban és a szegregált auti spec osztályokban gondolkozom. (Illetve abban az egyben, ami felmerül lehetőségként, tekintve, hogy a fiam ép értelmű. Ez egy külön kérdés, hogy miért nincsen ilyenből több. De azt hiszem pont a cikkben a válasz. Ami van, azt is megszüntetik.)
Szóval én hiszem, hogy az enyhébb esetek integrálhatóak a többségi osztályokba. Továbbra is hiszem, hogy az én fiam is be tudna illeszkedni a helyi suliba is, ha. És itt a nagy ha. Csak akkor lehet integrálni egy auti gyereket szerintem, ha a tanárok fel vannak készülve, a gyerekek elfogadóak, és ismerik a mi gyerekeink nehézségeit. ha van állandó segítő személyzet, asszisztens, kortárs segítő, gyógypedagógus. (Oké, az enyhébb esetek elvannak enélkül, de most pl az én fiamról beszélek. Aki amúgy tök helyes, okos, érdeklődő, de mégsem bírná az itteni sulit.)

Miri: akkor már csak költői kérdés, hogy az az igazgató tudott valamit rosszul, vagy az itteni rendkívül korlátolt és sötét oktatási vezető az önkormányzatnál. (sajnálom, nem tudok róla mást gondolni, ő kérdezte meg a fiamról, hogy hogy kapta el az autizmust 4 évesen. )

Biztos már leírtam : Szerintem Magyarországon nincsen SNI-s integráció, soha nem is volt, szerintem nem is lesz jó ideig. Nem kell magyaráznom, ha egy gyereket hajlandóak betenni egy normál osztályba, annak önmagában semmi köze nem lesz az integrációhoz. Mi is, amikor tavaly eldöntöttük, hogy nem íratjuk M-t szegregáltba, a Ferencvárosi Komplexbe, szerintem hatalmas kockázatot vállaltunk. Sok mindent mérlegeltünk, és arra jutottunk, hogy az álmunk, hogy Marci egyszer (akár valamilyen segítséggel) önálló legyen, az csak úgy reális, ha nem szegregáltba adjuk. Azt láttuk, hogy rendkívül jó, elszánt, kompetens pedagógusok vannak ott, csak úgy tűnt, az ottani gyerekeknek nem igazán realitás az önállóságra való nevelés, pl. felső tagozatban is csak kísérettel mehettek pl. wc-re és bárhová úgy egyáltalán. Úgy gondoltam, ha oda íratnánk, akkor egy nagyon kellemes, stresszmentes burokban létezhetne tovább, amit élvezne is, viszont szerintem nagyon megnehezítené számára, hogy valaha szocializálódjon, önálló legyen.
Az ottani vezető egyébként azt javasolta, hogy inkább a szegregáltat válasszuk, mert szerinte esélytelen az integráció Magyarországon, és rengeteg gyerek szerez maradandó sérüléseket iskolás évei alatt...
Lehet, hogy felelőtlenek vagyunk, de adunk egy esélyt a dolognak, és megpróbáljuk ezt az SNI-s osztály vonalat. Persze látjuk, hogy a fiamnak magasan van a léc, karakterben/szociálisan elég kevés köze van a kortársaihoz, viszont tanulásban meg nem hiszem,hogy lenne problémája, mert az iskolai készségek terén nincs elmaradása.. Neki is igazából az lenne elfogadható, ha saját autispec asszisztense lenne egy kislétszámú normál osztályban,aki a szünetekben is segítené (mint Hollandiában például) - számomra ezt jelentené az integráció, minden más gyenge pótlék - , ez viszont Magyarországon nem realitás.
Meglátjuk mi lesz, aztán lehet, hogy végül 1-2 év múlva átvisszük a szegregáltba, ha nagyon nem bír beilleszkedni.

Marco: teljes mértékben egyetértek veled.
Ugyanakkor hiszem, hogy egy sni osztály jobb hely lesz M.-nak, mint egy szegregált. Megfelelő pedagógussal, aki segíti az osztály összekovácsolódását, működhet. Ha a társai nem szekálják, hanem elfogadják, és órán megkapja a külön figyelmet, vagy segítséget, akkor szerintem működni fog a dolog. Én is elsősorban ilyesmit keresnék a fiamnak. Az egy más kérdés, hogy minket konkrétan elkutasítottak már egy alapítványi suliból, mert túlságosan izgágának és fegyelmezetlennek tartották a fiamat. Nálunk ebből van a nagy gond. Neki túl nagy segítség kellene a mindennapokban, amit egy alapítványi már lehet, hogy nem tudna megadni. Szerintem M.-nak menni fog.

Sziasztok,

üdv. az új fórumtársaknak .

Kicsit kimaradtam én is szokás szerint a fórumozásból, mármint az írás részéből, mert amúgy követem. Annyiszor gondolom végig, miket tudnék egy-egy témához írni, de erre csak este, a gyerek elalvása után van nyugodtan esélyem többnyire, így mindig elmarad .

Jó megint a suli témáról olvasni, már abból a szempontból, hogy mire készüljön az ember, igaz, mire mi oda érünk, ki tudja, mi lesz. Anyukám alsós tanító, de ő sem tudta még december végén, miben lesz változás januártól. Az az egy volt biztos, hogy fizetést nem az önkormányzattól, hanem az államtól kapnak. De ezen kívül...
Nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok, de sok jóra én sem számítok.
Nálunk, megyeszékhelyen, összesen 1 db iskolát tudtak említeni, ahol vannak pedagógusok, akik jártak a Delej utcában tanfolyamon, és állítólag járt már hozzájuk autista gyerek. Megadta a magán gyógypedünk a kontakt telefonszámot, de még nem hívtam fel. Lehet, megteszem, de költöznünk kell, így max. tájékozódom szerintem.
Amúgy van az EGYMI itt a szomszédunkban, ahol van autista tagozat, de ép értelmű gyerek állítólag összesen egy fő van köztük, a többi súlyosan sérült, ahogy a gyógypedünk fogalmazott (ő az EGYMI-ben óvónő, ennek keretein belül működik nálunk a gyógypedagógiai ovi).
Nem látom alternatívának számunkra. De a sokfős normál osztályt sem.
Ahogy Labolen írta az ő esetüket, szerintem H. is fegyelmezetlennek tűnne (vagy az is, nem tudom, ez-e a jó szó rá), persze ki tudja, a gyakorlatban mi lenne. Most az oviban a holtidővel van gond, ha foglalkoztatva van, nem. De önálló munka hogy menne? Én is asszisztenst látnék optimális megoldásnak, azzal szerintem nagyon jól elboldogulna.
Alapítványi suli nincs, a környéken sem, így menni kell. Feldereng bennem, hogy mi van, ha a két és fél év alatt annyit fejlődik, hogy integráló simában is ellenne, de jelenleg nem bízom benne.
Az eszével neki sincs gondja, sőt, de szociális kapcsolatok terén eléggé kilóg a sorból szerintem, és hát van rugalmatlanság is bőven.

Nagyon köszönöm ezeket a kiadványokat végigolvastam.
Kérdeznék a jutalmazásos táblával kapcsolatosan azt hol kérdezzem? Itt is lehet vagy másik topikban?

Jaj bocsánat az nem is ebben a topikban volt....uppsz sorry...

Marco, Labolen: a ti elveteket követve jutottunk el mi is oda, hogy kis létszámú, SNI integráló osztály kell, ez meg csak alapítványiban volt lehetséges. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Rainbow: Labolen és mi használunk rendszeresen "jutalmazásos táblát", ha jól értem, hogy mire gondolsz. Mi érdekel pontosan?

Hogy hogyan érdemes megcsinálni, miből van, a kisebb gyerek is rajta van e? Hány alkalommal érdemes matricázni pl. hogy a végén legyen a jutalom (hogy ne is legyen túl sok idő de azért el akarom kerülni hogy azokra a dolgokra amikre gond nélkül képes jutalom járjon rendszeresen).
meg túl gyakorivá vagy könnyűvé sem akarom tenni a jutalom beszerzést mert anyagilag is rámegyünk:) meg csokival se akarom tömni...
Jók lennének ezek a programok mint jutalom de azt úgy érezném jónak ha rá tudok figyelni közben, máskülönben sok jutalom nem lesz neki benne, viszont mivel 95%ban én vagyok a gyerekekkel ezért ez nehezen kivitelezhető hogy na akkor 2 en elmegyünk kacsát etetni vagy játszóterezni vagy bármi...
Technikai dolgok is érdekelnek, a végére láthatóan odaragasztjátok a JUTALMAT képpel?? Mit ragasztotok rá, matricákat?

Rainbow: kicsit hosszadalamas lesz leírni, most nem érek rá, de még ma bepötyögöm, hogy mi hogyan csináljuk!
Hátha addig Labolen leírja az ő módszerüket, ez ugyanis abszolút személyre szabható.

rainbowdash:


Mi lehet, hogy nem csináljuk jól, de nálunk az alábbi rendszer megy nagyvonalakban.


Ha nemszeretem ebéd van (csak ebédnél), akkor ebéd után jár egy kis finomság (1 kocka csoki a nagy táblából, vagy egy kinder csoki bombonka stb, tehát valami apró stb.)


Ha valami nagyon rizikós helyre megyünk, de muszáj pl hivatalba, és nagyon szeretném "sakkban" tartani, akkor lehet, hogy felajánlok neki pl egy kindertojást, de ez nagyon ritkán van.


Egy időben gyűjtöttük a csillagokat, napi egyet kap, ha jó volt az oviban, és egyet, ha jó volt otthon. Ha összegyűlik valamennyit - gyereke válogatja nálunk mi 20-30-at gyűjtöttünk. akkor kap valami apróságot (pl legóból összeépített pici űrhajó 200 Ft-ért, kisi műanyag autó stb.) Mindezt a faliújságjára előre kitettem egyszerűen kézzel megrajzoltam egy négyzetrácsot, aminek 20-30 kockája volt, és amikor megkapta a csillagot kézzel belerajzoltam egyet. Nem költöttem matricákra.


Az úszás után mivel ez nálunk nagyon-nagyon kritikus tevékenység, ha jó volt kap egy túrórudit, és játszat még fél órát az oktatás után a vízben.


Ha szépen megette az ebédet most már gyakran mesenézés a jutalom, illetve mi már fordítottunk egyet, és ha nem eszi meg az ebédet, nincs mesenézés. Ez elvileg ellentétes az auti jutalmazós rendszerrel, de nálunk ez is beválik, igaz ő már 5,5 éves és a jutalmazással kezdtük.


És ami még mindig van, a hajvágás után jár szintén egy pici csoki.


Kb ennyi a jutalmazás. Sokan többet használnak, én/mi úgy gondoljuk - egyenlőre - hogy Z-nél ennyi is elég, sok hagyományos nevelési elvet alkalmazunk, és nagyjából működünk.


De jutalom lehet az is, ha meglóbálják a gyereket ha azt szereti, vagy apa birkózik vele, ha rendet raksz a szobádban gyorsan, gyorsan, akkor még birkózok veled egyet. Ha ez meg az van, ügyes voltál, cipellek a hátamon lógatva, megpörgetlek, játszhatsz ezzel, meg azzal, amivel csak ritkán szabad stb.


Akármi. Nem feltétlenül édességnek kell lennie, és nem feltétlenül drága dolognak.


Mi nagyon sok mindenért nem adunk jutalmat, és nálunk kisebb fajta büntik is vannak (pl fél perc sarokban állás, de ilyesmit ritkán alkalmazunk, így van hatása, vagy nincs mesenézés - de ez utóbbi nem biztos, hogy minden gyereknél hatásos, vagy ellenkezőleg kiakad rajta).

Köszönöm, minden válasz jól jön!!

Mackó: amit utoljára írtál ez az ami nálunk egyáltalán nem válik be és nagyon rossz mert a másik gyereknél meg beválik, szóval ettől Milán full kiakad.

A jutalmazással az étellel nálunk ugyanez van étel= utána kis finomság. Ez be is jön, ezen nem változtatnék.
A többi dologgal lenne jó dűlőre jutni hogy pl. reggel levetkőzzön, este levetkőzzön, felöltözzön amire képes mert tudom hogy képes! láttam már és az oviban is képes rá! Hogy amikor 2 szer figyelmeztetem akkor igenis utána induljon el kezet mosni-pisilni-fürödni-étkező asztalhoz stb. és mindezt úgy hogy ne kísérje ORDÍTÁS VONAGLÁS HISZTIZÉS POFA VÁGÁSSAL KÍSÉRVE ... mert ez a hisztis kiborulás a legidegesítőbb nem csak az én számomra hanem a környezet számára is (oviban)..

Soha nem jutalmazom azért, mert felhúzza a cipőjét, vagy levetközik és a helyére akasztja a kabátját, de lehet, hogy van gyerek akinél ez jutalommal működik, illetve eleinte kell a jutalom, aztán már nem szépen le lehet szoktatni róla, de erről inkább a többiek tudnak írni.

Nálunk pl úgy van a feladatozás, hogy minden mesenézés előtt, vagy számítógépes játék előtt feladatot kell csinálni. Ha megcsinálta jöhet a mesenézés. Igaz otthon csak napi 5-10 perc feladatozás van nem több, míg ha mi is fél órákat feladatoznánk valamit nekem is kéne valószínűleg motivációként adnom jutalomnak.

A fejlesztő gyógyped fél év alatt heti 2 órával számolva 2 db kindertojás csokiját adta oda neki egy-egy feladat után jutalomként. Apró pici kisujjkörömnyi csokidarabkákra törve a kindertojás csokiját. Minimális.

És még egy kérdésem lenne (bocsánat de most gyűjtögetem össze mit is hogy is kéne csinálni) hogy mit csinálnak játékidőben a gyerekeitek???
Mert nekem csak harcolósat játszik különböző tárgyakkal (fantáziájába van temetkezve teljesen mert különböző tárgyakat személyesít meg mindenfélének bár ez állítólag a pszichiáter szerint jó mert alkotó tevékenységről árulkodik) de ezenkívül idebent nem tudom lefoglalni és egy idő után unatkozni kedz és elkezdi szekálni a hugát ( a legkisebbet nem bántja szerencsére).
Ha (mint előbb is írtam) sarokba van küldve vagy bármi ilyen büntetés akkor kivárja ott a büntetést ordítva majd kijön és folytatja tovább ugyanazt tehát semmi foganatja a büntetésnek.
Minden nap legalább 1 órát kint vagyunk a szabadban, így télen, tavasszal nyáron ősszel pedig órákat! de az összes többi időt bent töltjük és nem tudom mivel foglalhatnám le...mivel nagyon rossz a kézügyessége ezért számára az építőkockázás,, kirakózás, rajzolás, gyurmázás, festés feladat jellegű tehát ő azt úgy éli meg mint kötelező munka, feladat. Mindennap csináljuk de mielőbb szabadulni igyekszik a "feladatból".

Rainbow, bocsi, már kezdem teljesen elveszíteni a fonalat, hogy ki-mit csinál már. A napirendet csináljátok? Az a legtöbb ilyen "nem akarom"-on szokott segíteni, ha elég automatikusra van gyakorolva.

Mondom ezt én, miközben esténként 10 percig rohanok a gyerek után, hogy felöltözzön, mivel most épp ehhez van kedve... Azt hiszem, vissza kell térnünk este a szoros napirendezéshez. (Mi már lazítottunk.)

Ezt el kell, hogy meséljem. Tegnap valamiért nem akart a fiam ebédelni, de nem jöttünk rá, hogy pontosan miért. Mindenesetre próbáltam belediktálni további 5 kanál kaját. De nagyon nem ment és kezdtem elveszíteni a türelmemet, megfogtam a kanalat, hogy majd én hirtelen belelapátolom azt az 5-öt, essünk már túl rajta. Gyerek totál kétségbeesett és rámszólt, hogy "Enyém!" (a kanál) "Nem szabad!" Leesett az állam. Ha van motiváció, akkor ragoz, használja végre rendesen az igen-t, nem-nél rázza a fejét, használja az én-t és az enyém-et, hát mit akarok én? Hogy még egyen is?

Az esti cirkuszt egy csapásra megoldotta (jó öltözésnél segítek) a telefoncsörgés. Este 19,15-kor (van mikor kicsit később, van mikor előbb, variálom, mikor milyen a nap, még nem ismeri az órát, így változtathatok) először csörög az óra. Ekkor már magától és szinte az első perctől kezdve elfogadta ezt - rohan a fürdőszobába fogat mosni (segíteni kell neki), aztán jön a pisilés, utána szalad a szobába és jön a pelus pizsi és a meseolvasás. Mikor másodszor csörög a telefon akkor pedig fejest ugrik az ágyba. Annyit változtattunk ezen, hogy ha meseolvasás közben csörög a telefon, akkor most már befejezzük a mesét, de régebben ő maga volt az aki tigrisugrással bent termett az ágyában.
A kicsi is vonul fogat mosni vele, szóval a csörgés minden gyerekre vonatkozik.
Ez a csörgőhang csak a lefekvési ceremóniához használatos. Van egy másik csörgő hangom, amit meg akkor szoktam használni, ha a játszótéren vagyunk és szeretném, ha megadott időben elindulnánk. Megbeszéljük, hogy ha csörög a telefon indulunk. És azóta el tudunk indulni haza, max csúszik még egyet a Csúzán, és már rohan is ki a játszótérről.
Ez az ami nálunk nagyon sokat javított, és a konyhai időmérő, amin beállítom, hogy akkor max fél órát lehet még játszani és után ez meg ez lesz. Látja, hogy mennyi van még hátra és hallja a végén, hogy na akkor most vége.
De következetesnek kell lenni, azt gondolom, magyarán ha egyszer csörög a telefon, akkor bizony indul a lefekvés, még akkor is, ha ő még nagyon játszana, néha van ilyen is azért. Eltántoríthatatlan vagyok.