Téma: Autizmus mindennapok

Az oltás (és más ASD okok) témához egy édes kis diagram :-D :-D :-D

Aranyosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a korreláció és ok-okozati összefüggés egyáltalán nem ugyanaz. Tehát ha két dolog együtt jár, nem biztos, hogy ok-okozati kapcsolatban is vannak.

A korrelációról kicsit bővebben, ha vkit érdekel.

BUÉK mindenkinek!

Breva, köszönjük, Neked is.

Viki, jobbulást hamar!!!!!!!!

Breva, Neked is BUÉK!

Viki, jobbulást! Hát nem egy jó évkezdés...

Kisstim, óriási! Nagyon szép példa.

Mindenkinek egészségben, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Bundáskenyér:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Süni: Fénykép, google képek és BM képek egyvelege.
Annyira szorítok Nektek!!!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kisstim A kutyák szociális érzékenységéről írt hozzászólásod elszomorított, viszont az biztos hogy fél éve rosszabb volt ezen a területen is a fiam. Nem érzékelte ha rosszul voltam, az volt jellemző rá is, amit írt az imént Süni, betegség közben a gyerek simán a fejemen ült.
Most annyit változott ez, hogy ha meglát napközben a nappaliban az ágyon feküdni felkiált: Anya beteg, de mindjárt meggyógyul! 1 perc múlva meg elkezd rángatni Meggyógyultam. Anya állj fel ne feküdj. Persze még nem az igazi, de mégis.
További próbálkozásai, teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül felkiált: Anya megijedt. Megvigasztalsz! (Hát a személyragok összevisszasága miatt én sem értettem pontosan hogy ki mit csinál) Nem igazán érti a lényeget, de akkor is több az eddigi semminél, mert valamit minden bizonnyal agyalt ezen. Na ma ezért hosszasan mondogattam neki hogy most vígasztalom, egy fejbekoppintás után.
Szóval csak annyit, hogy még fejlődnek ez tuti!!!
Szülőtali én is örülnék neki! Mikor lesz?

Nálunk mostanában egy kis nehézség, hogy a gyerek mindenkit küld el a ,,, túróba..
Már az ünnepek előtt kezdte otthon apát kiutálni a hálószobából.,, Apa Tomika szobájában alszik mondogatja sokszor az én kis drágám.(Merthogy mi hárman még egy háloszobát bitorlunk.) Reggelinél is:,, apa, menj ki a konyhából,, A bátyját is elküldi. Szerencsére a legszűkebb családi kör keményem ellenáll követelőzésének. De a csúcs , most ünnepek alatt anyósoméknál: Nem volt hajlandó enni, csak ha anyósom kiment.Küldte ki a konyhából, Nagyi menj ki. Ha nem ment ki a nagyi, a fiam nem evett. Így aztán felváltva ettünk hol kettesben a szobában, hol anyósom ment csak ki a konyhából. Ilyesmi korábban nem volt, tudom, hogy nem szabad ezt hagyni, mert nagyon elfajulhat, de nagyon nehéz.
Sajnos még azt is tudom, hogy mindez nema személyek elleni utálatából fakad, hanem mert reggelizni pl ovis napokon csak kettesben szoktunk, tehát merevség. A nagyit nem értem pontosan. Az ő esetében, teljesen megtörhetetélen volt ez a nem evés, muszáj volt a nagyit másik helységben tudnia. Viszont égnek áll a hajam attól hogy még azt is képekkel előre jeleznem kelljen hogy most hányan fogunk majd együtt enni.
Miközben értelme és beszéde olyan szépen fejlődik, az autizmus terén állandóan mutat valami újabbat, nem örülök

Tomger: Jó olvasni, hogy fejlődik a fiad empátiája, szerintem ez nagy előrelépés. Nálunk ez 5 évesen volt kb, mikor kezdte kérdezni, hogy ki mit érez, és mi miatt. Most már vigasztal is magától, vagy mondja a síró tesónak, "ne félj, én itt vagyok", meg ilyesmi. Nagyon jól esik anyai szívemnek. Mikor először kérdezte, hogy megütötted magad? Akkor éreztem úgy, mintha megérkezett volna a családba. Addig észre sem vette, hogy velünk mi van, legalábbis nem mutatta.
A kiküldős dologhoz nem tudok mit mondani. Szerintem igazad van abban, hogy ezt csírájában el kéne fojtani, nehogy aztán ez rögzüljön. Bár igaz, nehéz lehet, mert akkor meg nem eszik. Lehet egy kis ideig tényleg jelezni kéne, vagy valahogy ábrázolni, hogy akkor is lehet enni egyszerre többen, ha hétköznap van. Valamit biztos kitalálsz majd, mert ez tényleg gondot okozhat később is. Én talán azt próbálnám meg, hogy mikor elmentek a nagyihoz, akkor a napirenden olyan reggelizős képet betenni, ahol többen ülnek egy asztalnál. Ilyen esetre bevezetném a napirendet egy-két alkalomig, akár ilyen mélységben is.
De mondom, igazán okosat nem tudok mondani, nekem a fiam az asztalhoz sem ül le, és nálunk is akkora gond volt az evéssel, hogy én ezt hagytam. Ha csak a lépcsőn eszik, akkor ott egyen. Most a fotelben reggelizik.

Tomger.
Az Én fiam olyan 3,5 évesen a közös szobából kicuccolt a nappaliba párnával takaróval és egyedül akart aludni , Azóta saját szobája van .

Enni mostanában Ő is egyedül szeretne , megkérdeztem miért ?
Iskolában "undorítónak " tartja ahogy egy-két gyerek eszik , ezért neki elmegy a kedve az evéstől. Nagy a zaj is az étkezőben.
Itthon azt mondja zavarja a "hang" ahogy eszünk , pedig nem csámcsog senki . Mivel érzékeny a hallása kitudja mit hall .

Volt ídőszak mikor extrém mód nem bírta a szagokat ha mondjuk mellete savanyúságot ettünk kiakadt .
A kaják színe állaga is zavarja , hiába nem Ő eszi. Idézem" -Fúj ez moslékos"

Érdemes figyelgetni nem-e az érzékelése okozza a problémát.
stb.
Karácsonyra nem kapott e apa vagy nagyi valamilyen desodort amitől más lett az illatuk ?

Bundáskenyérnek illetve mindenkinek aki bármilyen betegséggel küzd jobbulást kívánok!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Este újra a familia illetve a játékok felsorolása alvás előtt, tegnap 1/2 11-kor dőlt ki
Éjjel mindig átjön hozzánk és nagy ölelgetés puszilgatás hálálkodás után édesen alszik közöttünk. TUDOM vissza kellene vinni a szobájába de van úgy hogy olyan csörtetve rohan át hoozánk, mintha az élete múlna rajta és van amikor hozza a párnát és a takaróját is, hát mi nem tudjuk visszavinni
Az evés továbbra is problémás nálunk is , leveseknek csak a leve na jó múltkor a karfiollevest megette karfiolostól
Persze a spagetti az jöhet meg a csirkehúsos zöldséges "cucc" érdekes akkor nem számít, hogy darabos
Amúgy joghurt, kakaó, kifli (ebből már valamennyit bővült a kinálat már lehet sajtos és magos is de csak magába!), krémtúró, csokoládé és mosolygós macis chips

Edina:

Az evés téren a fiam 100% -ban ugyanezt csinálja, sajnos nem tudunk vele együtt enni asztalnál, mert szerinte "undorítóan csámcsogunk" , ez különösen annak fényében vicces, hogy ő aztán tényleg nem eszik esztétikusan hangeffektek nélkül, érdekes, hogy ez nem zavarja. Ha valami olyat eszünk,ami ropog attól meg aztán végképp falramászik, és keményen elkezd sértegetni + elküldeni minket melegebb éghajlatra. Nem tudom ezzel kapcsolatban mit lehetne kezdeni. A füldugó is csak tüneti kezelésnek tűnik..
A különalvásban zseniálisan haladunk: mindenféle motivációs eszközzel rábírtuk a napokban,hogy aludjon el újra a szobájában: kb. fél 9-től este 11ig altatjuk minden nap ,beszélgetünk vele, különben fél..( Korábban írtam a fantázia dolgairól) 2 sólámpát is üzembe helyeztünk pedig, és egyébként is a szomszédos a szobája a mi hálószobánkkal...+ tegnap el kellett zárni a radiátort amíg aludt, mert ilyenkor minden hangra iszonyatosan érzékeny. Ja, persze éjszaka meg ugyanúgy átmászik hozzánk, úgyh kvázi azért altatjuk órák hosszat, hogy pár óra múlva nálunk kössön ki.

Süni: A D. utcaiakkal kapcsolatban adhatnál tippet, hogy hogy kell őket fenyíteni, mert jövő héten megyünk, és " csúnya verekedést rendezek", ha valami hülyeséget mernek kihozni:)Sok sikert a 3keresekkel, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Beszéd: tudom,hogy ez nem vígasz, de én is hallottam több olyan esetet , hogy a gyerek 8 éves kor körül kezdett beszélni, szerintem semmiképp' ne add fel!
Illetve akartam is ezzel kapcsolatban kérdezni, hogy a PECS- szel hogy álltok?

Süni!

Persze mindenképp, Neked külön meghívót küldök majd, Te leszel a díszvendég.

Időpontot majd megbeszéljük, szokásos hétvégi du. lenne, majd szétnézek a naptáramban, hogy mik jöhetnek szóba és megírom.

Beszédre igazából nincs ötletem. Ti jártok Annához a Vadasba PECS-ezni?

bundáskenyér, jobbulást Vikinek! Remélem, már jobban is van azóta és kikerültétek a kórházat, nagyon drukkolok! (minden komolyabb betegségnél összepakolom a kórházi pakkomat és rettegek, szerintem ezért nem értik meg sokan, miért félek annyira ezektől a betegségektől, ilyet csak az ért meg, aki együtt él egy cukrossal vagy viszonylag instabil 1-es cukros)

Tomger, nagyon nagyon édi a fiad, ahogyan alakul ez az empátiás érzék benne Lesz ez még sokkal jobb is! Csatlakozom Labolenhez, az én fiam is 5 évesen kezdett el ilyen kijelentéseket tenni, amik arra utaltak, hogy tényleg érti, hogy rossz, ha másnak (főleg nekem vagy apának) baja van.
A problémátokra nem tudok okosat írni. Bízom benned én is, hogy kitalálsz valamit, biztosan csak átmeneti amúgy is, hogy elküld mindenkit! Nálunk az NT gyereknél volt ilyen mellesleg... azaz szokott ilyen néha lenni, hogy kiküldi anyós, anyukámat, amikor uszonnázik. Fogalmam sincs, ez miért van.

Marcoverde, hu, hát nem lehet egy könnyű menet ez az átszoktatás. Nem tudom, mennyire vagytok szigorúak bizonyos dolgokat tekintve, de amikor semmilyen módon nem tudom rávenni valamire a fiamat, akkor jön a kemény módszer. Vannak helyzetek, amiket így egyedül velük nem tudok másképp lekezelni és anno is voltak ilyen helyzetek egy 3 éves és egy fél éves beteg gyerek mellett. Az alvás pont ilyen volt. Ha már semmi nem segít, akkor következetesen visszavittük mindig az ágyába és közben felajánlottam neki mindig a reggeli jutalmat, ha mégis az ágyában marad. Volt sírás, üvöltés, dühkitörés éjjel, aztán volt arcmosás is, mert nem ment másképp. Nekem nem volt más esélyem, így is a napi néhány óra alvás maradandó károsodásokat okozott nekem, ennél nem tudtam lejjebb adni (és nem tudtam úgy aludni, hogy mellettem aludt vagy 10 percenként felkeltett azzal, hogy valamiért átjött). Ez a szigor bejött. Ilyen szigort alkalmaztunk akkor is, amikor wc-re kellett szoktatni (szobatiszta volt már, de nem kakilt a wcbe és 1 héten belül ovi jött és muszáj volt addigra a wcbe produkálni, kétségbeesésemben erőszakkal szoktattam rá) és nekünk ezek egyértelműen bejöttek. Minden esetben a végén büszke volt magára, amikor már átesett a holtponton és sikerült megcsinálni a veszekedések után, amit eredetileg kértünk tőle. Minden ilyen esetben boldog volt később (a wc-nél iszonyú büszke volt, pedig konkrétan a pelusért kiáltó, üvöltő, síró gyereket rányomtam a wcre, aki ellenállt, mégis, amint belepottyant a kaki, nevetve kiáltott, hogy ez micsoda klassz dolog és tapsolt). Ebből gondolom, hogy nem ártottunk nagyot ezzel. Nem akarom ezt a tanácsot adni, sok gyereknél ezek nem jönnek be, csak felmerült bennem, hátha.

Amúgy nagyon érdekes, amiket írtok az evési szokásokról. Én speciel iszonyú ideges vagyok, amikor ropogtatnak mellettem, szürcsölnek, akár csak picipicit is, nem is szeretek csöndben enni, mert akkor mindig hallom ezeket a zajokat és nem tudok enni. De, hogy ezzel mit lehet kezdeni, azt nem tudom. Engem gyerekkorom óta zavarnak ezek, a szüleimre rengetegszer rászóltam ilyenek miatt, akik tök hülyének néztek. Ha valakinek van erre ötlete, azt én is átgondolom

Most nagyon nem érek rá, úgyhogy csak egy rövid bejelentkezés:
kisfiamnak kiesett a foga, irtó édi. Jól tűri, okosan.

Marco: Elvileg írtam neked privit!

Andris 4 éves kora óta PECS-ik. Mondat csíkozik. Kérek, segíts. Viszont ő csak kis területen használja. Tudja a folyamatot, hogy hogy kell, képes az egész lakást végigmászni, ha pl. keksz, számítógép kell. Viszont önálló is, amit ha magasra teszünk székre felállva leveszi v. köszi akkor nem is kell. Van, hogy megkérdezzük:- Hány kekszet kérsz? Jól meg szívatott, mert mindig 6, 7, 9 kekszet kért és ellenőrzött. Le kellett számolni, de csak 3 eszik meg max.
Anna tanácsa annyi volt próbáljuk minél több területre kiterjeszteni a kérést. Ő nem nagyon akar kérni.
Németországban a gyorsétterembe odament a sültkrumplis kártyájával és besorolt a többi ember után. Tehát több helyen is használja.
Most már a Szellőben is használják.

Labolen: Kedd nekem is jó!

Úr Isten, Gratulálunk!
Szanya ez gáz 1 év van a fiúk között és egyszerre lesznek fogatlanok?

Kellene beszélnünk erről a magántanulós buliról egy kicsit jobban majd!

Szanya:

Evés: Pont ezt akartam írni, hogy én is utálok mások mellett enni, a saját gyerekeim etetése is zavar, ha túl közel vannak hozzám, és hallom őket, pedig csukott szájjal esznek. Ha van háttérzaj, akkor jobb. Nem tudom jól megfogalmazni, nem kifejezetten a hang zavar, hanem ami érzetet kelt. Mondjuk én kontrollálom magam és nem mondom a gyereknek, hogy milyen zavaróan eszik. Én talán magamból kiindulva valami háttérzenét kapcsolnék. Illetve, mivel a fiam nagyon vizuális típus, én biztos készítenék erről egy kis képes szoc történetet. : Amikor eszünk csukva van a szánk, úgy rágunk. Így is van egy kis hangja. Amikor többen együtt eszünk, akkor hallom mások evésének a hangját. Ez engem zavar. Otthon és az oviban is együtt kell enni másokkal. Ha azt mondom a többieknek, hogy zavarnak, akkor mindenki szomorú lesz, vagy mérges. Nem szabad ezt mondanom. Amíg eszünk, addig a zenére, vagy a kanalak zörgésére figyelek, hogy ne zavarjon az evés hangja. Így mindenki boldog lesz.
Vagy valami ilyesmi.
De szerintem Tomger kisfiánál nem erről van szó, mivel az anyukája nem zavarja. Ott inkább a személyek számával lehet valami, ahogy kivettem Tomger leírásából.

Marcoverde: Most néztem a kimenő mappámat és nem látom, hogy sikerült-e elküldeni. Szólj, ha nem!

Süni:

Úgy tűnik, gyakorlatilag sajnos nem kaptam meg, mert nem találom a postaládában:)

Süni, hatalmas lehetett a fiad a német helyen a sültkrumpli kártyával És ez nagyon jó jel, hogy máshol és máshogy is használja! Szerintem nála is a motivációval van gond

Labolen, huh, nem vagyok egyedül Én sem szólok a gyerekeimre Nálunk általában valami tv megy, mert kaja közben sokat kell kirohangálnom ezért azért, csinálom a második fogást stb, nem lehet őket tök egyedül hagyni figyelem lekötés nélkül a kajával... ezért talán a háttérzaj is megvan És valóban, csak tök csöndben vagyok én is érzékeny ezekre. Iszonyú jó szoc történetet írtál a gyerekeknek, nagyon tetszik! Kár, hogy a fiam nem érzékeny erre, mert már írnám is a kis sztorit rajzokkal

Szanya, szupppppeeeeer Nem tudom, emlékszel-e, az első kép a fiamról, amit ide feltettem tavaly (előtt...) a frissen kiesett fogú cuki vigyorú fiam volt. Ez akkora dolog Gratula

Na, megpróbálok írni egyhuzamban egy hsz-t, meglátjuk hagyják e a gyerekeim. Nálunk még téli szünet van...

Szanya, cuki lehet a fiad, és valóban kis hős, nálunk ebből tuti gond lesz..

Marco, én a gyerekekkel alszom... A fiam kb. 2-szer kel éjszakánként, Mimi meg ha felébred akkor fent is marad 2-3 órát, ezt 2-3-szor egy héten. Apa a hálóban, hogy legalább ő aludjon. Mivel én még nem dolgozom nappal jobban elvegetálgatok

PECS, na nekünk az a gondunk, hogy az én gyönyörű, okos tündérkém bizony mondja amit szeretne Halleluja!!!! Szinte mindent tud kérni, amit nem azt megmutatja, ha az sem megy visszanyúl a PECS-hez, de az első verzióhoz, csak a kártyát adja. Minden új szó is hamar megmarad már a kis fejében, nagyon boldogok vagyunk, ezért sem érek rá nagyon fórumozni, mert azóta keményen ugráltat a kisasszony 14-én megyünk Annához, megmondja majd hogyan tovább. Egyébként kis promt-tal megy a PECS továbbra is, de annyira imádom amikor kér valamit, hogy azonnal rohanok

Ami nem jó pl. az, hogy ma voltunk játszóházban és a trambulinon kívül semmi sem érdekelte, így 15 perc után húznom kell az időt, mert a fiam meg lubickol ilyenkor, alig akar kijönni. Még mindig nem tudom összehangolni jól a programjainkat, így sok még a külön-külön program. Hetente egyszer nem viszem a fiam oviba, hanem csinálunk valami jó programot. Mi lesz ha dolgozom majd? Már jó lenne, bár itthon is szeretek lenni.

Tomger, ötletem sincs. De sztem is múlandóak ezek, főleg, ha nem hagyjuk rájuk...

Kimni:


Valóban, nem nagyon vagyunk szigorúak (pláne én nem), de azért bekeményítünk néhány kardinális kérdésben .E gyébként lehet, hogy úgy tűnik, rossz szülők vagyunk, és azért mondjuk, de Marcinál a szigor/szidás totálisan ellentétes hatású , soha nem retten meg ,hanem ha keménykedünk (pl. volt már vízes mosdatás is, de enyhébb esetekben is )olyan írtózatosan felháborodik, hogy teljesen elborul az agya, folyik a könnye, bőg, verekszik, csapkod, dobál, szid minket, hogy igazságtalan szemetek vagyunk,stb. Tegnap kihúzta alólam a széket, és zakóztam egy nagyot, úgyhogy elég keményen leordítottam, mire teljesen összeomlott, az előbbi kiborulásos tüneteket produkálta, aztán mikor lehiggadt , akkor közölte, hogy ezt nem bírja tovább, egyfolytában szívatjuk, úgyhogy most pár napra elköltözik a nagynénjéhez.. El is kezdett pakolni egy sporttáskába, és végül nagyon nehezen győztük meg, hogy maradjon.. Lehet, hogy mi vagyunk bénák , de írtózatosan nehéz őt nevelni, nagyon könnyen kiborul ártatlan dolgokon is..
Na de, igazából a lefekvés kapcsán akartam írni: azzal az a baj, hogy nem lenne szívem szigorítani, mert hogy iszonyatosan fél a zajoktól, és attól, hogy rosszat álmodik, vagy, hogy bejön valami félelmetes, látszik rajta, hogy nagyon szorong,néha sírva is fakad.. Legutóbb végül megengedte, hogy kijöjjünk a szobából ,és úgy aludjon, de megkért, hogy folyamatosan beszélgessünk, hogy hallja, itt vagyunk... Olyan aranyos volt, mondta, hogy ha véletlenül átjönne hozzánk éjszaka, nyugodtan vigyük vissza (általában nincs ébren, amikor átjön:)

Hát az alvás nem egyszerű eset.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.