Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni Champnek hogy elindította topicot, és Mindenki másnak is, hogy írtatok. Az elmúlt időszakban többször is átolvastam a hozzászólásaitokat, nagy segítség volt.
Nekünk egyelőre nincs diagnózisunk, csak a gyanú (többször kimondva szakember részéről, de hivatalosan leírva nem).
Jelenleg 29 hónapos kisebbik gyermekünk 25 hónaposan elkezdte a bölcsődét, ahol már nagyjából 3 hét után szóltak (az elején nagyon óvatosan, inkább csak kérdést feltéve, pl.: B. otthon sem mindig reagál a nevére? a hallásával minden rendben? otthon sem tartja a szemkontaktust? stb), hogy valami talán nincs rendben. Kérdezték, hogy engedélyezzük-e ha a bölcsőde gyógypedagógusa megnézné egyik nap. Természetesen nem elleneztük, sőt örültünk neki. Bár a fent említett dolgok fel sem tűntek nekünk, csupán azért írtuk alá a kérvényt, mert aggódtunk, hogy egyetlen egy szót sem mondott, csak a maga kis nyelvén beszélt. Hozzáteszem eddig két értelmes szót már kimondott, de azóta sem hallottuk tőle ezeket.
Akkor a gyógypedagógus egy igen hosszú elemzést írt róla és a személyes találkozónk során megemlítette, hogy ugyan Ő nem diagnosztizálhat, de a gyerek szerinte ráhelyezhető az autista spektrumra. Akkor totál összeomlottam. Dühös voltam, és nem is értettem miért mondja ezt a mi mosolygós, mindig jókedvű gyerekünkről, aki "csupán" nem beszél. Kérte, hogy halgassunk rá és kérvényezzük, hogy a 14. kerületi Szakártői Bizottság ránézzen. Természetesen nem volt kérdés, kérvényeztük.
Ezeket állapította meg a gyógypedagógus
- nem súrlódik a társaival, egymagában játszik
- idegen szobába elvitték, ahol az asztalra kitett játékok hidegen hagyták, majd elsírta magát, nehezen vigasztalhatóvá vált
- nem mond egyetlen értelmes szót sem, "beszéde" inkább magánhangzók kiejtésében nyilvánul meg, ritkában két szótagos, ismeretlen "szavak" kiejtésében stb.
Nagyon nagy szerencsénk volt, másfél hónapra a kérvény benyújtása után kaptunk időpontot a Bizottsághoz. Nagyon kedvesek voltak. A pszichiáter azt mondta, Neki nem lesz dolga B-vel. A gyógypedagógus rengeteg teszt/kérdés feltevése után elmondta, hogy egy jó intellektusú (jó mozgású nagy-, és finom-motorika is) gyermekről van szó, de az autizmusra irányuló teszten a 10-ből 8 pontot értünk el. SNI-s lett, a jelenlegi bölcsijében maradhatott (ezt jelölték ki) és heti minimum egy óra fejlesztést írtak neki elő, amit sikerült a jelenlegi ellátó intézménytől nagyjából 1 km-re lévő bölcsiben, ambulánsan megoldani heti egyszer.
Azóta már három fejlesztésünk volt, a fejlesztő gyógypedagógus nagyon kedves, úgy látom B-nek is nagyon szimpatikus, sőt! Az első alkalommal ismerkedés volt, azóta pedig elkezdtük a képcserés kommunikációt.
Az első vizsgálatokkor döbbentem rá, hogy eddig (szerintem totál természetesen) a gyerek mellett álltam, fel sem tűntek a "dolgai", mikor viszont "kivülről" szemléltem, megdöbbentő volt, mennyi minden nem tűnt fel (hozzáteszem, a házi orvos és a védőnő szerint csak megkésett beszédfejlődésről van szó, semmi több), például:
- eddig szent meggyőződésem volt, hogy a tesójával játszik, de valójában ez kimerül abban, hogy kergetik egymást a lakásban, vagy nagy ritkán leül mellé (és nem vele) legózni
- ha autózik akkor sokszor azt úgy teszi (esetek 80%) vagy lefekszik vagy letérdel az asztal elé, hogy a szemei síkban legyenek az autóval
- sokáig (ezt utóbb elhagyta) sorrendbe tette az autókat, majd az összeset leverte az asztalról
- bár nem válogatósabb, mint a bátyja (NT) mégis gabonapelyhet csak szárazon eszik, meg sem kóstolja tejjel, eltolja. A szendvicset csak félbehajtva eszi meg (jó esetben). Csak Milka csokit eszik (egyszer kipróbáltam letörtem egy kocka Tibit és egy kocka Milkát, egymás mellé rakva a Tibit eltolta. stb. Vagy ha eltörik a kinder tejszelet, azt már nem eszi meg.
- Zoknit nagyon nehezen viseli el magán (furcsa, hogy ezzel itthon van igazán gondja, a bölcsiben is próbálkozott, de megtanulta, hogy ott nem vehető le -gondolom én-)
- nem igazán tud meglátásom szerint különbséget tenni idegen és családtag között (van olyan családtag aki közel egy évet tepert, hogy reagáljon rá, míg a gyógypedagógusunk nyakába első alkalommal odabújt
- utóbb vettem észre, hogy olyan, mintha nem lenne benne túl sok empátia: múltkor bevertem a lábam, kis híján elsírtam magamat, elsétált mellettem (bár a Férjem szerint 29 hósan még nem kell, hogy együtt érző legyen...)
- úgy veszem észre, hogy nem ismeri fel magát a tükörben...

pedig régebben határozottan reagált magára, viszont leteszteltem, ez már most nem megy neki vagy nem érdekli: rúzsos szájjal puszit nyomtam az arcára, belenézett a tükörbe, majd továbbállt, nem is érdekelte, oda sem nyúlt (ki tudja, lehet butaság, egy próbát megért)
- most újabban elkezdett bántani minket, de nem azért mert dühös, hanem nevetve játszik és hozzánk vág ezt-azt, vagy legtöbb esetben csak szimplán szaladgál vagy mesenézés közben odajön és rám/ránk csap
- az előző okból kifolyólag a Férjem letérdelt elé, megfogta a kezét és szemkontaktust felvéve (mert velünk felveszi, csak idegenekkel sem, még a gyógypeddel sem, akit egyébként gond nélkül megölelt az első alkalommal) kissé emelt hanggal elmondta, hogy ilyet többet ne lássunk, nem szabad stb. És rezzenéstelen arccal tovább állt (vagy sok más esetben nevetve elszalad).
- vannak kedvenc meséi (kinek nem?!), miközben megy eljátssza (kezével hadonászik, legújabb és egyetlen hangbeli utánzása, hogy a farkast utánozza ahogyan vonyít)
Egyébként a bölcsibe gyorsan beszokott, nem volt "gond" vele, napirendet tartja, szépen eszik bent, most újabban van egy kis barátnője (de csak a kinti foglalkozásokkor az udvaron). Nem tudom eldönteni, hogy tényleg érdekli a kislány vagy csak elviseli. Néha rossz látnom, hogy akárhányszor megyek érte, Ő egyedül ül a fotelban/földön és könyvet nézeget, vagy montessori tornyozik. Hogy a csoportos fotókon ritkán látom, inkább egyedül szerepel a fényképeken.
Egy időben volt, hogy a reggeli összevont csoportba nem volt hajlandó bemenni, üvöltött szegénykém. Mivel hihetetlen szerencsénk van a gondozónénikkel, a kedvéért kinyitják a másik szobát, oda gond nélkül bemegy.
A fejlesztő gyógypedagógusunk azt mondta, mikor rákérdeztem a PECS-re hogy akkor most bár nincs elírva, Neki mi a véleménye, hiszen mégis csak egy az autistákra kifejlesztett fejlesztést kap. Ő is azt mondta, hogy az autista triászból kettő megvan (kommunikáció és szociális kapcsolatok), a rugalmatlan viselkedésszervezésről még nem tudott nyilatkozni (vagy nem is akart, hiszen elismerem, nem Ő diagnosztizál).
Tudnátok nekem írni, ha esetleg erre jártok, hogy Nálatok miben nyilvánult meg a rugalmatlan viselkedésszervezés?
Elfogadtam/elfogadtuk (lassan a Férjem is talán), hogy autista, hihetetlenül hálás vagyok/hálásak vagyunk, hogy jól funkcionáló, igyekszünk sokat foglalkozni vele, remélem a beszéde is be fog indulni. Szívesen olvasnék róla, hogy Nálatok hogyan alakult a beszéd (ha van rá másik topic, megírnátok, nem találtam).
Bocsánat, hogy hosszú lett! Szép estét Nektek!