Sziasztok!
Már egy ideje olvasgatom a fórumot vendégként, nem olyan régen be is regisztráltam, mert elhatároztam, hogy leírom a mi helyzetünket.
Jövő hónapban lesz 3 éves a fiam, akiről úgy gondoljuk, hogy érintett lehet. Sok tünete van, de olyan igazán feltűnő mozgásai nincsenek. Néha páros lábon ugrál, kezét ökölbe szorítva ütögeti össze, nagyon elvétve repked örömében. A legfőbb problémánk a beszédfejlődése, egyáltalán nem beszél semmit, csak halandzsázik ritkán, illetve mindent ugyanúgy nevez meg: „tidi”. Hangokat ad ki, tehát nem néma, hallása biztosan jó, hamarabb meghallja pl az utcán a szirénát, mint mi, meg nagyon sokat tesztelgettük is, mindent hall. A beszédértése úgy gondoljuk, hogy nagyon jó, mindent megért, legalábbis itthon. Pl: Hozd már ide a hugi teáját, akkor idehozza, vagy hozok kaját, ülj az ágyra akkor odaül. Ma pl rokonlátogatáson filctollal rajzolt (csak firkál), amit még mesében sem látott (itthon színes ceruza, zsírkréta, rajztábla van). Össze kente vele a tenyerét, mutogatta, hogy „tidi” és mondtuk neki, hogy majd este fürdéskor lemossuk. Fürdés után, amikor öltöztettem, megkérdeztem tőle, hogy lejött a kezedről a filctoll? Ránézett a tenyerére és örömmel mutatta, hogy „tidi” (lejött). Ezekből gondoljuk, hogy beszédértéssel nincs gond, de akkor miért nem beszél? Mikor egy éves lett, elkezdett mondani pár szót, amiket akkor nagyon szeretett, csiga (dzsizsa), virsli (dzsidzsi), cica (tita). Ezeket egy-két hónap elteltével elhagyta. Kicsi korában egy dolgot utánzott a szájával, a mit csinál a hal? Összehúzta a száját, mint mi, ezt sem tudja utánozni azóta sem. Grimaszt sose vágott, csak azt a furcsa orrfelhúzósat magától (mikor szégyellős akkor csinálja úgy vettem észre) de utánozni sosem utánozta. Állathangokat sem utánzott sosem. Nem integet, nem is érti miért kellene, a 11 hónapos lányom már vígan integet. Nem ad puszit, csak kérésre, azt is csak úgy, ha mutatom hova, de inkább csak a fejével bólint oda, mármint hozzáér a buksijával az arcunkhoz. Nem játszott sosem szerep és mintha játékot. Ha kicsi korában próbáltunk neki mesét olvasni, vagy játszani vele, oda se nézett ránk, eljátszott mellettünk, a játékokat viszont rendeltetésszerűen használja, autót tologat, építővel épít, de egyáltalán nem kreatívan. Pl ha építek garázst az autónak, ő akar beleállni, ha rajzolok fagyit, meg akarja enni, ha könyvben lát csúszdát rá akar ülni…stb.

Étkezés elég durva, mini adagok, nagyon maszatos, kezével rásegít és betolja a főtt ételt a szájába elég sokszor. Nyelési nehézség van. Válogatás szintén, bár egyre jobb a helyzet, mert olyan is volt, hogy csak a virslit és a májkrémes kenyeret ette meg fél éven keresztül, meg pár bébiételt, aztán a levesnek csak a levét. Nagy dührohamai nincsenek, bár sokszor sír, mint akinek van valami baja, de nem tudjuk miért. Igazából olyankor semmi se jó neki. Főleg alvás után van ez, vagy ha nagyon fáradt. Mióta a húga megszületett (11 hónapos most), azóta elköltözünk, ami nem viselte meg szerintünk, bár amikor elköltöztünk fél éven keresztül csak a róla készült videókat volt hajlandó nézni egész nap (közben játszott is), de mást nem lehetett betenni, mert iszonyatos hiszti volt és tolt és húzott oda minket, hogy kapcsoljuk ki. Amúgy se nézett meg sose mindent, csak amit ő úgy gondolt, ha olyan volt, amit nem akart, húzott minket oda, hogy kapcsoljuk el. Most is így van. Kicsi korában nagyon félt az orrfújás/köhögés/WC lehúzástól, ezekre még álmában is felkelt, aztán elkezdett félni a gyerekek beszédhangjától, ha megszólalt egy gyerek, durván hangos üvöltésbe kezdett, azt leste mikor szólal meg a gyerek és már ordított is. Ez két évesen szűnt meg nála, akkor született a testvére. Azóta az ő ordításától fél így, de amúgy imádják egymást. Mióta a kicsi is kicsit nagyobb, azóta látjuk, hogy ő sose ölelt így bennünket, mint a húga, ennyi idősen nem mutogatott így, ilyesmik… Sokszor ajtózik, nézegeti magát tükröződő felületen, néha lassítva csinál dolgokat, vagy úgy csinálja, hogy nem néz oda csak a szeme sarkából, vagy egyáltalán. Játékában nagyon sok az ismétlés, egymás után sokszor végrehajtja és szinte mindig ugyanaz a játék, de a dolgok, amivel játssza mindegy mi, azok nem ugyanazok. Ha ilyet játszik, akkor nevére nehezen figyel, sokszor 5-6 alkalommal egyre erősebben szólítom és akkor néz oda néha bambán és folytatja, néha nevetve… Általában azt játssza, mintha szállítana valamit. Tol valamit (taxi/szennyestartó/legóautó), kinyit rajta valamit (csomagtartó/szennyeses teteje/legóautón pl rács), kiveszi amit szállít (labda/zokni/legódarab), leteszi, majd vagy a földön el és visszahúz rajta egyet, vagy magán, pl nyakán, hátán, de ez minden körben ugyanott történik egy játék alatt, aztán kinyitja a valamit, beteszi a tárgyat, becsukja a valamit, ismét tolja és kezdődik elölről, akár 10x egymás után. Ezt bármivel képes játszani, amin van nyitható dolog. Ma pl ugyanezt játszotta az elöltöltős mosógéppel rokonnál (fürdőszoba ajtó kinyit, mosógép kinyit, beül, magáracsuk, kinyit, kádhoz megy, dugót lánccal együtt felvesz, letesz, ajtón kimegy és folyt újra…), nem számoltam, de legalább 50x. Néha valamit változtat rajta és akkor utána azt a kört játssza tovább, meg az a furcsa, hogy ilyenkor nagyon csendben van, meg se szólal, koncentrál. Ha ilyeneket játszik, ezekből nagyon nehéz kizökkenteni. Finommozgása is nagyon el van maradva. Kommunikálni úgy szokott, hogy vagy nyöszörög, és már tudjuk is mi kell neki, mert ismerjük, vagy arra mutat, ahol pl a cumisüveg szokott lenni. Néha odahozza hogy kér pl teát és ide is adja az üveget, akkor is odahozza, hogy ha nyöszörög én meg mondom neki, hogy hozd ide… Tehát így mindent megértet velünk. Mikor kitaláljuk, hogy mit akar, akkor mostanában mindig elégedetten mondja, hogy höhh (ilyen na végre, hogy rájöttetek arckifejezés és hangon, de olyan aranyos.

). Vannak rituálék, este fürdés, altatás, mese. Van szokás, pl másfél éve minden kávéskanalat ő akar kidobni, hiszti van, ha nem ő dobja…stb, van pár ilyesmi is. Meg rengeteg ilyen apróság van, ami tünet lehet, de leírni is sok lenne, meg lehet már olvasni is, mert úgy látom nagyon hosszúra sikeredett ez az iromány. Mi január óta gyanakszunk, hogy autizmus lehet, a védőnő egyértelműen azt mondta, hogy „á, nem, dehogy, Biztos, hogy nem…”stb. Háziorvos is meglepődött, hogy mi arra gyanakszunk.
Szerintetek ezek alapján lehet érintett? Ha igen, mennyire lehet súlyos? Mert értelmileg semmi baja, mindent megért, amúgy ügyes, mindent megcsinál, amit mondunk neki, szinte egész nap nevetgél és mosolyog, tesójával néha próbál játszani (pl be kell vinni hozzá a bunkerba), emberekkel barátságos, nem agresszív. Voltunk szakértői bizottságnál, mert kértünk vizsgálatot autizmus gyanúra (így benneteket olvasva nem ott kellett volna kezdeni, kár, hogy nem találtam hamarabb erre a fórumra). Most várjuk az ADOS vizsgálatot, mert az egy másik időpontban lesz, de annak még az időpontját se küldték ki másfél hónap alatt.