Téma: Te hogyan vetted észre?

Sziasztok! Nálunk nincs diagnózis, egy gyanú van, amit próbálok elhessegetni.
A kislányom 4 és fél éves, és nekem leginkább a szobatisztaság hiányával van gondom, a többi dolgát letudtam egy "ő ilyen"-nel. De ahogy meséltem róla, mit meg hogy csinál, másokban felmerült az autizmus is.

Viszont ő szépen beszél, szerintem kommunikációs szinten csak minimális furcsaságai vannak, felnőttekkel egy rövid oldódási időt követően nyitott, barátkozó, a gyerekekkel mondjuk - a bátyján kívül - nem szívesen játszik, az oviban többnyire egyedül van. De játszik szerepjátékot, mutat együttérzést, sőt, kifejezetten fejlettnek gondolom érzelmileg, tart szemkontaktust, szóval az első említésnél én le is vettem napirendről a kérdést.

Viszont valaki, (aki nem tudott az előzőről, és látott is már autistát), ismét felvetette a lehetőséget. Gondoltam, utánaolvasok. És valóban, olvasgatva egy csomó dolog stimmel. Itt a videók között volt egy, ahol egy kislány ugrál meg pörög. Hát az a lányomról is készülhetett volna. Gyakorlatilag folyamatosan lábujjhegyen jár, és pattogva közlekedik, mint akinek rugót szereltek a lábába.
Imád kis szarokat sorba pakolni, ezzel órákig elvan. Viszont mindent a szájába vesz és megrág, és mivel a milliméteres játékokhoz ragaszkodik, azért ennek nem tudok örülni. Meg annak sem, amikor a műanyag játékállatnak hiányzik a lába, mert lerágta...
Vannak fura mániái, pl. csak felkapcsolt villanynál hajlandó fürdeni, fényes nappal is, a reggelinek külön rituáléja van (csokigolyó. tej nélkül, az első x szemet csak kézzel, utána hajlandó kanalazni, felét megeszi, akkor kell bele tej) azt az ételt, amit ebédre szeret, vacsorára nem eszi meg, új ételt nem kóstol meg, ha rákényszerítem, öklendezik, akkor is, ha egyébként minden összetevőjét szereti. Külön eszi a kenyeret és a rávalót.

És hát ugye a szobatisztaság. Még nappal is sokszor bepisil, nem mintha nem tudna elmenni WC-re, vagy nem ismerné fel az ingert, csak épp nem érdekli. Az se ha pisis, bepisilés után sem szól... Jobb napjain képes rá, máskor meg 3-4-5 baleset is van.

Szóval az tuti, hogy valami gubanc van vele, de valaki nyugtasson meg, hogy ez nem autizmus lesz. Az apja szerint tuti az, én nagyon remélem, hogy nem. (Igen, el fogom vinni vizsgálatra, de az várhatóan hónapokba telik, én meg most érzem azt, hogy megzakkanok.)

Szia Csutka!
Ez alapján nem teljesen egyértelmű, valószínűleg még látva sem tudnám eldönteni, hogy szerintem mi lehet a háttérben (nem mintha számítana, nem vagyok se gyógypedagógus, se pszichiáter). A szobatisztasági probléma több dolog miatt lehet, esetleg beszélhetnél urulógussal is. (Az egyik fórumtag aspi kisfiának van ilyen problémája és az urulógiai eredetű.)
A kényszeres viselkedés el is múlhat még, de lehet kényszerbetegség is, ha jól beszél, akkor lehet aspi, lehet, hogy inkább hiper, de minthogy ezek az idegrendszeri dolgok egy spektrumon vannak, lehet, hogy soha nem fogsz kapni egy konkrét diagnózist. A problémákkal viszont akkor is kell foglalkozni, tehát az nem árthat, ha keresel egy olyan gyógypedagógust, aki a felsoroltakban otthon van.

Hipernek nem hiper, ahhoz túl "jó gyerek", szervi gond sincs, azt már néztük, de kényszerbeteg tényleg lehet. (Tök őszintén, ez a lehetőség egészen felvillanyozott - röhögni fogsz, megnyugtattál, lehet, hogy nem őrülök meg a dokiig. )

Azért ez engem annyira nem nyugtatna meg, mivel épp most volt nálunk egy olyan, hogy az amúgy "sima" autim (semmi súlyos viselkedészavar) egy mondhatni banális (de nagyon kellemetlen) fül-orr-gégészeti probléma miatt olyan durva kényszerbeteg tüneteket produkált, hogy gyógyszert kellett rá íratnom. Amit eddig nem kellett. Amúgy egyébként a kényszerbetegséget főleg pszichoterápiával kezelik, na de ez most szóba nem jött, olyan állapotban volt.
Én inkább abban bíznék, hogy idővel ezek majd maguktól enyhülnek. Értelmileg szerinted a normál övezetben van?
Egyet még megnézhetsz (bár kicsi hozzá) a Sally-Ann tesztet. Ha azt jól megoldja, az mindenképp az autizmus ellen szól, vagy csak nagyon enyhe aspi lehet. (Ha nem tudja megcsinálni, az egyelőre nem jelent semmit, mert ezt idősebbekkel szokták csinálni.) De dokihoz azért jelentkezzetek be. És ne őrülj meg, semmi ok rá. Beszél, aranyos... A szobatisztasági problémának viszont mindenképp utána kell menni. Ha nem jutsz semmire és nem javul a helyzet, akkor írj és összekötlek valakivel, aki tud infót adni, hogy merre tovább.

Értelmileg szerintem az átlag felett van. A bátyját legalábbis tutira lekörözi. Ha nem vigyázok, hamarosan megtanul olvasni, a nevemet már felismeri. (Az enyémet, nem a sajátját - és soha nem tanítottam) és ha nem kis izéket pakol, akkor "olvas", "ír", meg számol.
Ez a Sally-Ann teszt aranyos. A fiammal megcsináltam, (5 és fél), ő simán vette. A kislánnyal csak úgy tudom, ha a fiút lepasszolom, mert 5 másodpercet nem hagyna minket játszani.

A kényszer abból a szempontból biztatóbb, hogy az elmúlik, gyógyítható.
Én meg megőrülni már nem fogok, alapból tiszta bolond vagyok, bármi probléma felmerül, nekem muszáj mindent megtudnom róla ahhoz, hogy megnyugodjak, és kezelni tudjam a helyzetet. Utána jól szokott menni, csak addig viseljen el a környezetem, mert ráadásul folyton az épp aktuális dilimről beszélek.

Az OCD elmúlik? Nem kimondottan... (Van a nagyobb családban, nem javult az évek során, viszont az idősebb korral romlik.) Azt értettem az alatt, hogy elmúlhat, hogy ha csak a szokvány gyerekkori kényszerek, az elmúlik. Egyébként én úgy tudom, hogy az se gyógyítható, hanem van rá a pszichoterápia meg a gyógyszerek, attól kezelhetőbb szokott lenni, de korántsem könnyed menet. (De nem vagyok pszichiáter, csak utánanéztem a gyerek problémája miatt, szóval ettől még akármi is lehet.)

Viszont a magas IQ, meg az, hogy van ez a sorbarakás (ez azért nem annyira kényszeres jellegű, hanem vizuális ingerkeresés) és az állandó szájba vevése mindennek meg a lábujjhegyezés... Hát ez inkább aspis, de majd írj, hogy sikerült-e a Sally-Ann. Aztán lehet, hogy semmi gond és csak valami urulógiai dolog van. De nagyon hasonlít ez így leírva a másik fórumtag aspi fiára. Aki egyébként integrációban tanul és szuperül halad, barátai vannak, sportol, zenél... (És elsőre meg sem adták az aspi diagnózist nekik! De azért fejlesztésre szükség volt.)

Szia Csutka! A magas IQ-ban az a jó, hogy - ha érintett a gyerek - ez jó alap a hiányok kompenzálásához. Vagyis amit ösztönösen nem tud, nem érez, azt majd tudatosan megtanulhatja. De a legjobb az, hogy kiegyensúlyozottnak, vidámnak, épen fejlödö gyereknek írod le - a szobatisztaságtól eltekintve, ami biztos kellemetlen, de még ez is elöfordul más gyerekkel is.

Sziasztok,
Fiam 3 éves és most nagyon nyugtalanok vagyunk, mert nem teljesen OK minden. Az internetet olvasva bozpnytalanok vagyunk, most megy ovodában, és ott lehet ki fog borulni a bili. Testvére nincsen. Nagy társaságban nem szoktunk lenni sokszor, főleg gyerekekkel teli társaságban.

Ami aggaszt:
-Szemkontaktus nagyon ritka
-A kérdésekre nagyon ritkán válaszol, ha igen, akkor is visszaismétli a kérdést (Szomjas vagy? - Szomjas vagy!)
-A gyerekkel nem nagyon jön ki. Ha játszik magában tök jó, de ha megjelennek mellette mások, akkor bizony odébb áll, rosszabb esetben kirohan a szobából, játszótérről, és mondja, hogy menjünk
-Nevére nagyritkán szokott hallgatni (3x kell szólni neki), de nem nagyon néz ránk.
-Gyakran elkezdi mondani a legutóbb hallgatott / általunk olvasott mesét. Fejből, végig. Akkor nehéz kizökkenteni ebből
-Most kezdett néha prögöni. De 2-3 pörgés és folytatja a játékot

Ami azonban bizakodásra ad okot:
-Beszél. Igaz nekünk csak pár szavas dolgokat mond. De mivel el tudja mondani, a meséket fejből, így itt nem lehet nagy gond
-Szobatiszta. Este is. Szól, hogy "WC"
-Új közegben teljesen jól viselkedik. Vendégségben, ottalvós nyaraláson, étteremben jól viselkedik.
-Nagyjából tud rendesen enni. Leves még kihívás, de fejlődik. Nem válogatós. Eszik mindenfélét.
-A hangok nem zavarják. Tömegben nem zavartatja magát. Megtalálja a helyét. Egyeül a mikróra rohan oda, és kapcsolja ki. De pl a fűnyíró nem gond.
-Rohamai, kiborulásai nincsenek. Hiszti sincsen. Csak ha fáradt, de az kb normális szerintem.
-Akikkel sokat van együtt (család, jó ismerős) azokkal jól eljátszik. Kukucska, fogócska, futás
-Pacsi, kocc megy jól
-Játékokkal jól játszik. Autót tologatja, kalapáccsal kalapál, könyvet lapozza szépen, szégyen, de a tabletet is kezeli (Tv helyett videónézés van napi 1 órát).
-Játszóházban nagyon jól érzi magát. Mászik, fut, örül, sikongat a csúszdán.
-A betűket ismeri, angolul is. Rendszámokat a kocsin felolvassa
-Rendmániája nincsen. Nem kell szokott úton menni. Új helyzetben nem pánikol. Nincs ragaszkodása. mindig a legújabb játéka érdekli
-Az új dolgok jobban érdeklik, mintsem félne tőlük.
-Mutatja mit szeretne (pl fűszereket átnézni a polcról, és mondja a nevüket)

Szóval most kicsit aggódunk. Ahogy nézzük nem nagyon tudjuk eldönteni, hogy mi a helyzet. Az oviban lehet nem lesz egyszerű neki.
Ha esetleg pár dolgot tudtok mondani, az klassz lenne.

Szia Dob!
Első hozzászólás előtt előmoderáció van, azért nem láttad a hozzászólásodat.

Nekem ez így elsőre nem tűnik vészesnek. Az autizmus egy spektrum, szinte mindenkinek vannak autis dolgai, szóval ez még lehet életkori (pl. az echolálás).
Az, hogy beszél, az mindenképp jó. A kérdés az, hogy van-e olyan dolog, ami zavar, amin javítani akarsz? Az ovikezdéssel szerintem nem lesz gond. (Önállóan eszik, beszél, szobatiszta, nem botrányozós.)

"Az autizmus egy spektrum, szinte mindenkinek vannak autis dolgai, szóval ez még lehet életkori (pl. az echolálás)." Ez a mondatom... Összevontam 2 gondolatot. Szóval mindenkinek lehetnek autis dolgai, amitől még nem auti, mert nem minden terület érintett, és ami érintett, az is csak enyhén. Az echolália meg sok gyereknél megjelenik a beszédfejlődés részeként, csak nt.-knél nagyon gyorsan elmúlik ez a fázis.

(NT: neurotipikus, azaz átlagos idegrendszeri fejlődésű, nem autista)

Ami igazán zavar, hogy nincsen párbeszéd vele. Ha kérdezünk tőle csak nagy nehezen válaszol. Extra erőfeszítés, hogy felhíjuk magunkra a figyelmét. De van, hogy jól működik. Amikor igencsak elmerül valamiben (játék, vagy a mondókája, amit mantrázik), akkor a külvilág kikapcsol.
Igaz beszélni is csak 2 éves korára tanult meg úgy-ahogy. Mondjuk fejlődni fejlődik a beszéde, de még egyoldalú kicsit a beszélgetésünk.

Szerintem ez nem vészes. Kicsi még, gyakorolni kell, de abszolút időben van. Ha nagyon aggódsz, elviheted valahova vizsgálatra, de mivel szépen fejlődik magától, ezért még ha esetleg van is valami, akkor is nagyon-nagyon enyhe, ezért idegeskedni nem kell.

Köszi. Igazából megnyugtatásért jöttem ide ez olyan jelenség, mint a webbeteg.hu, amikor ha sokat olvassa az ember, akkor már mindent diagnosztizál magán.
Mindenképpen hasznos olvasmány az oldal. Ha lesz fejlemény mindenképpen írni fogok.

Igen, van benne valami.
Az jó lenne, ha visszajeleznél majd, mert akik így csak a gyanakvás miatt írnak, azok utána nem szoktak visszajelentkezni, pedig jó lenne megnyugtatásnak a többi gyanakvó számára, ha le lenne írva, hogy tényleg nem lett semmi gond.

Üdv mindenkinek.
Tegnap voltunk 22 hónapos fiammal komplex vizsgálaton a gyógypedagógusok azt mondták vannak autisztikus jelek a pszichológus azt mondta nagy valószínűséggel autista.
Nagyon aranyos kisfiú odabújós imádja a kukucs játékot a kommunikációval van baj most kezdett el mutogatni de nem igazán céltudatosan beszéd csak a maga nyelvén,enni szinte mindent megeszik viszont folyamatosan inna cumisüvegből éjszaka is.Amugy megrögzött szokásai nincsenek gyerekekkel elvan televíziót imádja közöttünk alszik éjszaka sokszor ébred ha iszik visszaalszik.Huncutkodunk vele visszahuncutkodik.Pillanatnyilag ennyi jut eszembe.Esetleg ha valakinek van tanácsa ötlete szívesen meghallgatom.

A legfontosabbat elfelejtettem,nem utánoz!

Szia Donpepe!

Majd alakul még a kommunikációja, ha magától elkezdett mutogatni az jó jel. Ha gondolod, akkor gyere beszélgetni a másik topicba: auti.hu/forum/6-frissen-diagnosztizalva/...dennapok?start=34540

Folytatva a korábbi gyanúnkat, ott hagytam abba, hogy óvodába megyünk, és aggódunk.

Ez részben be is igazolódott. Igaz csak 3 hét telt el (beteg is volt).
Az óvodába indulás rendben is van, sőt már a csoportszobába is bemegy sírás nélkül, ám a foglalkozásoknál sokszor eltörik a mécses, és ma már remegve sírt a tornaterem láttán. Az óvónők mondták is, hogy ebéd után vigyük el, mert a többieket zavarja az alvásban.

Egyébként sok klassz dolgot megtanult (az építőkockázás már nagyon megy, sokkal kifejezőbben beszél, a kérdésekre gyakran válaszol is), tehát fejlődött is. És ezt tök jó látni.

Azonban a többi gyerekkel még nem játszik nagyon, enni sem eszik az oviban.

Most egyeztetnek a vezető óvónővel és meglátják mi legyen a folytatás. Lehet, hogy a beszoktatás különösen nehéz, de ahogy nézzük az autizmus jeleit, vannak ilyenek, és minél jobban nézzük, annál elszomorítóbb.
-Néha belemerül egy mesébe, és csak mondja, mondja
-Szemkontaktus ritkán van
-új helyzetbe nehezen enged fel. Főleg ha sok idegen van (az oviban is egy óvónővel van jóban, akire hallgat)

Azonban most köszön már szépen, néha odajön és ölelést kér, nagyon jól eljátszik velünk. Van szerepjáték (eladja az autóit pénzért). De ez most nagyon nehéz.

Dob, tudom, mindenkinek a saját baja az nagyon nagynak tűnik, de ez minimális probléma. Beszokás alatt van, összvissz 3 hetet volt bent, persze, hogy stresszel.