Téma: Előfordulhat, hogy félre diagnosztizálták a fiam?

Bozso: Üdv a fórumon.
Mi két éve kaptuk meg a diagnózist. A fiam beszéde időben megindult, ezért asperger diagnózist kapott. Ahhoz képest, hogy autista, örültünk, hogy csak enyhe változatában érintett a fiam. És akkoriban csak azt mondtuk, hogy kicsit le van maradva, kicsit zárkózott, na de majd két év múlva.
Nem akarlak elkeseríteni, de két év múlva, most, sokkal jobban érintettnek gondolom a fiamat, mint két évvel ezelőtt. Nem lett jobban érintett, csak sokkal jobban látszik, mennyire le van maradva a többi korabeli kisgyerektől. Nem minden területen, de szocializációban, önellátásban, és kommunikációjában nagyon. Beszél, de csak arról, amiről ő akar. Most éppen mi azt gyakoroljuk, hogy adott témában is beszélgetni lehessen vele. Nem mondom, hogy egyszerű.
Azt akarom ezzel mondani, hogy nincs olyan szakember, aki meg tudná jósolni, hogy egy 3-4 éves gyerekből mi lesz 2-5 év múlva. Hogy mennyit fejlődik, hogy mennyire lesz fejleszthető. Nekem sem mondtak semmit. Én igazából most szembesültem azzal, hogy mennyire más a fiam, és milyen sok nehézsége van és még lesz az életében. És főleg amiatt maradt ez mostanra, mert most látom a többi 6 évest. 4 évesen ez nem volt ennyire feltűnő.
Ugyanakkor próbálok mindig visszagondolni arra, hogy két éve honnan kezdtük el, és ahhoz képest szárnyal a fiam. Azt is meg kellett tanulnom, hogy ne másokhoz hasonlítsam, hanem önmagához a fejlődését.
Sokan írták előttem, és én is azt mondom, hogy most a fejlesztésekre kell koncentrálni. Mindenképpen auti spec fejlesztést keressetek. Tanuld ki te is az autizmust, a módszereket, technikákat, és otthon is tudod segíteni őt a mindennapokban, hogy könnyebben eligazodjon a világban. Hogy mi lesz 50 év múlva, az most ne érdekeljen. Sokkal fontosabb, hogy mi lesz a következő hónapban, vagy évben.
Ami még nagyon fontos, és ezt szeretném elmondani, hogy néha bizony lassúnak tűnik a fejlődésük, és sok új dolog szinte fel sem tűnik, csak utólag, hogy jé tényleg, már ezt is tudja. De eljönnek azok a pillanatok is, amikre mindig emlékezni fogsz majd, pedig egy átlagosan fejlődő kisgyereknél ezek nem akkor a dolgok. Bennem mindig megmarad az a döbbenet, mikor a maga világában élő kisfiam először válaszolt az én kérdésemre. Vagy mikor először kérdezte meg tőlem 4 évesen, hogy elestél? Fáj valamid? Vagy mikor 5 évesen először úgy kért tőlem valamit, hogy megszólított, Anya.
Nehéz a gyászfolyamaton túl lenni. Jön majd a tagadás, a düh, a miértek. De aztán túl leszel rajta. Mikor megkaptuk a diagnózist, az első gondolatom minden reggel, és az utolsó is az a szó volt, hogy asperger. Ma már csak az esti az.
És van időd. Nehéz egy új életutat elfogadni, egy új küldetést választani. Nehéz a fiadnak új jövőt álmodni. De megéri.

Bozso:
A legutóbbi írásodban valami nagyon megfogott. Az, hogy minden rosszaságában az autizmust látod.
Szerintem ezen nagyon gyorsan túl kellene lenned, mert a vége az lehet, hogy haragudni fogsz a fiadra, magadra, mindenkire... ,bár ez része a gyásznak. Két hete, egy hónapja, amikor még nem tudtátok a diagnózist, akkor mivel magyaráztad a rosszaságot? Igazából tök mindegy, de AS-sel biztos nem. Tégy így most is! A kisfiad elsősorban gyerek, aztán fiú, aztán valahány éves, meg még egy csomó minden és csak azután érintett az autizmusban.
Én sem tudom sokszor, hogy mi az ami az életkorából, az örökölt képességeiből fakadóan jön, és minek van köze az autizmushoz. És ez igaz a jó dolgokra is, mert a fiam jó pár hasznos dolgot csinált 5,5 évesen, amit a kishuga most, ilyen idősen nem (pl. olvasás)
A legrosszabb, amit most tehetsz, ha keresni kezded azt, hogy ki vagy mi tehet a helyzetről. Ne pazarold erre az időt, inkább ugorjatok neki a fejlesztéseknek. Ha az már beindult, és látod az eredményeket, akkor fel fogsz lélegezni és elmélyedhetsz ilyesmiben, bár az a tapasztalat, hogy akkor már nem érdeki a szülőket, a lényeg, hogy sínen vannak a dolgok. Sok marhaság is kering a világban az AS-sel kapcsolatban, ne higgy el mindent!

Champ: Amire legutóbb reagáltál, azt már nem Bozso írta, hanem Borka

champ beküldte: Szia, valóban nem Bozso, hanem én írtam azt, hogy minden rosszban az autizmust látom. Sajnos, tudom, hogy nagyon nagy hiba. S mi már 8 hónapja tudjuk a diagnózist. Mit csináltam a dg előtt? Én voltam a fiam legnagyobb védelmezője,őszintén hittem benne, hogy a rosszasságai, hibái csupán múló pillanatok a tökéletességében. A dg óta nem tudok így gondolni rá. Most ott egy papír, hogy ő nem tökéletes, a hibái nem múló pillanatok, sőt nem is kinőhetők. Hiszen az autizmust nem lehet kinőni. S ebben segített a legtöbbet a néhány fórumváltás.

Borka, Bozso, bocsánat!
Sejtettem, hogy én magam is belekavarodok mert, nem stimmelt a gyerekek kora.

Nagyon fontos, hogy az autizmus nem kinőhető, de az esetek többségében nagyon jól FEJLESZTHETŐ! Ezt tartsd szem előtt, és akkor nem lesz borús az egész. Lehet, hogy olvastad már, de mi azért a sok küszködés, harc és kudarc ellenére nagyon sok pozitív kicsengésű, vicces dolgot is leírunk itt a srácokról, magunkról. Tudom, nem ez a jellemző. És el is kell jutni idáig, hogy képesek legyünk felülkerekedni a diagnózison. Az mindig egy meghatározó része marad az egész család életének és sokszor minden mást alá is kell rendelni, de nem szabad hagyni, hogy átvegye az irányítást az életetek felett.
Úgy van, ahogy Labolen írta: eleinte reggel ez az első gondolat, este az utolsó. Idővel csökken, de valószínűleg nem nagyon lesz olyan nap az életünkben, hogy ne jusson eszünkbe az autizmus vagy az asaperger. Ehez hozzá lehet és hozzá is kell szokni, csak nem mindegy, hogy milyen érzéseket kelt benned, ha a gyermeked érintettségére gondolsz.
Természetes, amin most keresztül mész, írj ide bátran, sokat fog segíteni ez a fórum többek között a diagnózis elfogadásában is!

Borka !
Ne haragudj ,hogy ezt írom ,de egyáltalán nem egyértelmű ,amit írsz .. :"rosszaságaí":itt mire gondolsz pontosan pl .?(egy nt-nek is lehetnek rosszaságai :ha lehet ezt rosszaságnak nevezni:szerintem nem )Champnek igaza van abban ,hogy nem lehet sokszor betudni ,mi ered az autizmusból ,temperamentumából a gyereknek .. Nem leválasztható egymásról ,nem szétválasztható egységek(nem tudod eltüntetni a gyermeked autizmusát ) .Ajánlom figyelmedbe :a Tíz dolog ,amit minden autizmussal élő gyermek szeretné ,ha tudnál könyvet.Itt az 1 .fejezet címe :Először is és mindenekelőtt -gyerek vagyok....(szerintem a fiadnak is tesz jót a legjobban :ha elsősorban a "gyerekséget "nézed benne ,nem az autizmusát ,mert csak így tudsz rajta segíteni ...)Egyb .hogy sikerült diagnózist kapnotok: (mivel írtad ,hogy szociálisan nem annyira "rossz " a gyermek :játszik másokkal ,jól kommunikál ,talán csak egy-két ember tudja ,ha jól emlékszem .. )Mármint csak voltak olyan markánsabb tünetek ,ami miatt elmentetek vizsgálatra ?
A gyermek "rosszaságai "-ahogy fogalmazol ,jövő -menő dolgok lehetnek egy autinál ,és egy neurotipikus gyereknél is . Ha van egy tök intuitív ,minden lében kanál ,eleven nt gyermeked ,ő sem fogja "kinőni a temperamentumát" :mindig izgága ,talpraesett ,kicsit szabályszegő lesz ..Idővel finomulnak bizonyos jellemvonások . De lehet egy szabálykövető nem annyira viselkedésproblémás autid is . Nagyon egyszerűen írtam ezt talán. Ha jól emlékszem, a te fiad épp ilyen :mintha írtad is volna ,hogy szabálytudó ,nincs vele gond . Akkor most mi is a gond ?Milyen "rosszaságról ",milyen tökéletességről is írsz tulajdonképp ? Tökéletes gyerek márpedig nincs . Szerintem örülj neki ,hogy kisfiad "csak "ennyire érintett !(azért mert papírja van ... hát elég sok mindenkire rá lehetne húzni vmilyen diagnózist )Hidd el ,egyb.rengeteg auti szaladgál a világban diagnózis nélkül (nekünk az egyik fejlesztőnk azt mondta ,hogy kb .csak minden 10.kap diagnózist --Szerintem tök elképzelhető .)!

Szia Andesz,
köszi a hozzászólást. Hát tudom, hogy nem vagyok egyértelmű, de sok a kétségem.
Kisfiam valóban nagyon kevés tünetet mutat. B. volt a világ legdrágább kisbabája, aki nem szerette a zajt, a tömeget és nehezen "barátkozott" másokkal, de egy tündér volt és minket nagyon szeret(ett) És ezentúl komoly volt, nem egy kacagós baba. Tökéletes volt, nekünk legalábbis. Aztán testvére született, 2 év 3 hónap köztük a különbség. S nagyon-nagyon megváltozott, olyan volt mintha nem önmaga lenne. mintha eltűnt volna a mi kisfiúnk. Ekkor nagyon ragaszkodott rituálékhoz, nem állt szóba más felnőttel, visszatartotta a székletét és volt egy rövid időszak, amikor visszatért ahhoz, hogy E/3 személyben beszélt magáról. (ugye az természetes, hogy először E/3-ban beszél magáról egy gyerek, aztán jön az én, de nála újra előjött az E/3) S igazából minden nehéz volt, ami önmagával kapcsolatos (körömvágás, hajvágás, betegségek) Sok volt a dühroham, ha valamit nem úgy csináltam ahogy KELL.
De nem tudtam, hogy mi a baj. Éreztem, hogy valami baj van, de nem tudtam, hogy mi.
Aztán ezek a gondok 3,5 éves korára lassan, fokozatosan megszűntek. 4 évesen kezdte az ovit és láttam rajta, hogy nem megy. Nem nem akar menni, hanem nem tud. Játszótérre jártunk, hozzánk is jöttek, de azt láttam, hogy sok gyerekkel nem tud jászani, max kettővel.
És egy óvodai beszoktatásról szóló fórumon találtam rá az 50 oldalas autizmus kérdőívre és leesett az állam, mert nagyon sok kérdésre igennel válaszoltam. Pontosabban igen, így volttal.
folytatom majd, csak altatni kell..

Közben átgondoltam, hogy mindent nem tudok ide leírni
Szóval a körzeti oviból nagyon hamar kivettem. Bejelentkeztünk a Vadasba és közben kerestem egy gyerekbarátabb ovit.
A Vadaban Ados volt és anamnézis. A 3. találkozó a dg. közlése volt, ahol azt mondták, hogy Aspergeres. De ha nem lenne az Adosnak szigorú pontozása, akkor nem mondanák rá. A szakvéleményt itthon olvastam, amiben viszont azt nem vették figyelembe, hogy a problémáink múlt idő. Úgy írnak róla, mintha jelen lett volna, még mindig küzdenénk a rituálékkal, testi nehézségekkel, pedig nem.
Az új oviban nincsen gond. Sokkal kevesebb a gyerek és ezáltal személyre szabottabb.
Közben tudom, hogy más mint az átlag gyerek, sok szempontból jobb
Sokáig úgy álltam hozzá, hogy jaj de jó, hogy csak ennyire, de ez nem segítette az elfogadását a diagnózisnak.
Mostanában a problémák: karácsony-szilveszter: jobban izgult az ünnepek miatt, mint más gyerek. Több olyan helyre mentünk vendégségbe, ahol nincs gyerek. Nehezen találta fel magát, furcsán beszélt a felnőttekkel, idősekkel. Nem tudta, hogy hogyan kell reagálnia. Utálja, ha viccelődnek vele. De ha gyerekeshez mentünk, akkor a felnőttel is jobban tudott beszélni.
Mai nehézségek: Apa hazaérkezése, nem üdvözölte, "hagyjál, nem érek rá" Aztán 15 perc múlva úgy szólt apához mintha egész nap együtt lettünk volna.
A másik mai: odabújik, tudom, hogy Valami van. Kérdem, hogy fáj-e valami. Nem. Azért ezt nem hiszem el elsőre. Nem, biztos, hogy nem fáj. Csokit kérsz? Nem. Játszak veled valamit? Nem. Akkor?? Szeretném megnézni a Postás Patet este.
De ezt úgy kéri, mintha valami óriási dolog lenne, pedig, ha szeretné, akkor mindig megnézheti.
Nehezebben fejezi ki fájdalmát, érzelmeit. S mélyebben éli is meg őket.
Hát most ennyit tudok írni. Tudom, hogy van egy nagyon-nagyon jó, okos és kreatív kisfiam. Csak nagyon fáj az a papír a tartósan beteg és fogyatékos gyerekről.

Borka: ezek annyira aspis dolgok! Az, hogy csomó "hibát" elhagytatok, az azt jeleni, hogy fejlődik, de ettől ezek még tök jellemző tünetek. Ne ijedj meg, javulhatnak!

Borka !
Valahol "örülnöd kéne ",hogy eljuttottatok a diagnózisig .. A fiad valószínű ezekkel a tünetekkel jópár éve még nem kapott volna diagnózist . Én azért gondolom ,hogy "örülnöd kell ",ha furán is hangzik ,mert a későbbiekben Te (illetve Ti -a családoddal lesztek azok),akik segíteni fogjátok bizonyos nehéz helyzetekben . Valahol te is érezted ,hogy a fiad más ,mint az átlag gyerek ,ezért kerültetek a Vadasba (ezért írtam ,hogy jó ,hogy eddig eljutottatok ,mert sok szülő ezekre a tünetekre ,amiket leírtál lehet hogy csak legyintene ... Tudom ,találkoztam jó pár ilyen szülővel ).Nektek viszont már ott a magyarázat ,a diagnózis (mert ,ha nem lenne ,ha nem tudnád ,hogy auti ,akkor olyan tulajdonságokat is elvárnál tőle ,ami számára nehéz :pl .,hogy könnyebben barátkozzon ). Így viszont Te tudsz neki segíteni :ha jól értem ,most mégis egy picit a szociális rész ,a z ,ami nehéz a fiadnak (nem mindig tudja ,kivel hogy kommunikéljon ,kihez ,hogy viszonyuljon ,stb . ). Ezeket segíthetitek bizonyos szituációs játékokkal :kivel hogy beszélünk ,milyen szituban ,szerepjátékok mehetnek ezerrel :itt az érzelmek kifejezését is gyakorolhatjátok.
Nincs jelentősége annak ,hogy múlt ,vagy jelen időben írták -e a diagnózis papírra a gyerek "tüneteit ",úgyis minden évben felülvizsgálat van . Egyb ,nyilvánvaló ,hogy azért "produkált akkoriban több autista tünetet " a fiad-(bocs ,ezt nagyon csúnyán fogalmaztam ..) ,mikor a tesó megszületett ,mert ez számára hatalmas változás volt az életében ,egy kis trauma . Tudod ,azt szokták mondani a szakemberek is ,hogy tünetek jönnek ,mennek ,bizonyos szituációkban erősödnek . Épp ,mint egy testvér születése . .
Olvasd vissza a sorokat ,amiket írtál ,milyen volt a fiad csecsemőkorában :inkább visszahúzódóbb ,komoly ,"zajkerülő ",stb :)Ezek így önmagában még nem utalnak semmire (de a később megjelenő "tünetekkel"már igen ). De te így szeretted ,írod ,hogy neked így volt tökéletes ... Hát ,akkor az autizmusával együtt szeretted ,lehet ha nem lenne autista nem ilyen lenne(itt jön be az ,hogy nem tudni ,mi tudható be az autizmusnak ,mik a gyermek életkori ,egyéni sajátosságai ..)Szerintem kitartás !Konzultáljatok a fejlesztőkkel ,ők ezekben a problémákban is sokat tudnak segíteni .. Ja ,és szerintem írj az auti mindennapokra az sokkal látogatottabb !

Hát a tesó születése nem kis trauma volt neki, mert én is nehezen alkalmazkodtam a két gyerekes léthez, egy gyerekkel minden nagyon egyszerű volt nekem, de kettővel Szerencsére ezen már én is túljutottam.
S azt is tudom, hogy ha érne minket valami trauma, akkor erősödnének az autista jegyek.
Igen, a baba kori tulajdonságai csak utólag kaptak jelentőséget, mert akkor nekünk semmiféle gondot nem okozott, hogy nem szereti a tömeget és a zajt. Mivel az életünket nem zavarta, nem éreztük azt, hogy baj van a gyerekkel. S most is így vagyunk, amilyen tüneteket mutat nem súlyos gond, csak apró nehézségek.
S remélem a legjobbakat a későbbiekre

Sziasztok, új vagyok itt... Másfél hete voltunk a Vadaskertben 4 éves kisfiammal (4 napos megfigyelésen), szóbeli diagnózist kaptunk csak, papírt még nem. Eszerint rajta van a spektrumon… Nehéz elfogadni, főként hogy pár hónappal ezelőtt a neurológus azt mondta, hogy ez a gyerek NEM autista. Ahogy olvasom a fórumon, a kisfiam alig hozza a klasszikus tüneteket. Neki a legfőbb baja, hogy a beszédet nem kommunikációra használja, beszédének nagyobb része mesék echolálásából áll. Illetve hogy feladathelyzetekben nagyon nem ügyes. A részképesség zavar egyértelmű, de ennyiért már autisztikus a kisfiam? S egy életre címkézzük fel SNI-vel? Vagy vigyem el máshova is esetleg?

znzs:
Üdv, a fórumon!
Sok szülőnek ajánljuk, hogy ha kétségek gyötrik, akkor vigye el több diagnosztizáló helyre is a gyerekét. Ha úgy érzed, ettől megnyugodnál, akkor feltétlenül fordulj máshoz is segítségért.
Azért azt jobb, ha tudod, hogy az echolálás nagyon tipikus autisztikus tünet, főleg egy 4 éves gyereknél.
Az, hogy valaki AS diagnózist kap, még nem jelenti azt is, hogy a gyerkőc sajátos nevelési igényű lesz. Ez a kérdés az óvodai, iskolai nevelésben a leginkább fajsúlyos, de jóval összetettebb, mint hogy egy friss, szóbeli diagnózis után pár nappal ezzel kelljen foglalkozni.
Próbáld meg elhessegetni a kétségeidet, adj most magadnak időt, hogy feldolgozd a hallottakat, és ha túl vagy az elején, akkor keress fejlesztőhelyet, mert most leginkább erre van szükségetek, ha autista a kisfiad, ha mégsem az.

Szia Znzs!

A neurológusok nem értenek ehhez, nekünk is azt mondta, hogy nem auti a gyerek, pedig nem kicsit az.
Ha az echolálása annyira feltűnő, akkor el fog küldeni az ovi a szakértőibe és ott szerintem biztosan adnak sni státuszt, ha részképességzavar van. Hogy mi lesz a kód, az egy másik kérdés. A fejlesztést meg úgyis csak magánban tudod elintézni, azon belül meg olyat veszel, ami Neked szimpi. Az óvodai az kb. nulla a legtöbb esetben.
(Szóval én mennék tovább, hanem a fejlesztésre koncentrálnék.)

Champ, pont az ellenkezőjét írtuk!!!

Üdv Znzs!
Pár válasz a kérdéseidre: neurológus ritkán ért az autizmushoz, míg egy autizmus specifikus klinikában azért jobban meg lehet bízni. Nem mondom, hogy ők sem tévedhetetlenek, de egy négy napos megfigyelés szerintem mérvadóbb, mint egy neurológus véleménye, amit gondolom egy egyszeri megfigyelés alapján tett.

tünetek: (nem tudom, nézted-e ezeket.)
auti.hu/alapveto-informaciok/alarm-jelek/70-alarm-jelek
Ezt mindenképp olvasd el.

Ebben pedig érdemes olvasgatni, miután elfogadtad, hogy minden auti más és más, ez csak amolyan beszámoló a mienkről.
auti.hu/index.php/forum/6-frissen-diagno...-hogyan-vetted-eszre

Ezek pedig az SNI kérdésekre a válaszok:
auti.hu/gyik/748-friss-diagnozissal-koet...zsgalo-bizottsag-ele
auti.hu/gyik/747-mit-jelent-az-sni

Szanya: előfordul az ilyesmi!
Szerintem ha valaki kételkedik, akkor kérdezzen meg mást is, mert ebben az esetben ráadásul két ellenkező véleményt hallott az anyuka.
A legfontosabban, az azonnali fejlesztésben teljes az összhang!

Köszönöm a gyors reakciókat! A fejlesztés már elindult, ez a neurológusnak köszönhető még. Az alapítványtól küldtek tovább a Vadaskertbe. De tulajdonképp nem derült ki nekem, hogy miből is állt össze a végső diagnózis. Ezek azért le lesznek írva a papírjában?

Sziasztok! Már pár hónapja írtam az autista gyanús gyerekemről pár szót. Azóta elmúlt 2 éves és szeretném leírni a fejlődését. Augusztusba német oviba került. Pár hét alatt beszokott, tehát már nem sírt, amikor ott hagytam, viszont sokszor sírt, amikor haza kellett vinnem. A beszéde miatt aggódtam, nehogy bekavarjon neki a német, viszont 23 hónaposan elkezdett szavakat mondani magyarul és németül is. 2 éves korára már 20 szava volt, 1 hónappal késöbb már kb. 50 és sok szótöredék. Minden nap mond valami újat nekem és ritkán 2 szót összekapcsol (kettő zászló, mama büszke). Az integetésre is rá szokott azóta, sokszor már kérnem se kell és integet, ma apukájának skypon azt mondta: szia apa. Idöközben elkezett activityzni is, tehát pl. megcsípi az ujját, ha pl. a kaktuz szúrós, a mondókákhoz mutatja a kézmozdulatokat, szipog, ha a hagyma, vagy a kaki büdös. Többször mondta, hogy kaka mielött kakilnia kellett de csak amig ujdonság volt neki a szó, azóta ismét elsunnyogja. Elkezdett zenére ritmusosan mozogni. Szívesen produkálja magát mamának skypon keresztül, ha pl. felépít egy tornyot megtapsolja magát és persze mamának is ujjongani és tapsolni kell. Szoktunk olyan játszani, hogy játék késsel kettévágjuk a játék zöldségeket és plüss macival megeteti azt. Van, amikor kérésre tesz ilyet, de olyan is van, hogy magától jut eszébe, hogy etetés után itatni is kéne, vagy cumit adni a szájába. Ma a kedvenc autóját adta oda a macijának saját ötletböl fakadóan és hozott egy pelenkát, hogy pelenkázzuk be a rénszarvast. Megcsináltam az M-chat kérdöivet a mostani tulajdonságaival és egy rossz válaszunk sem lett. Kicsivel másfél éves kora elött, még 5 rossz válasz volt. Beleszól a felnöttek beszédébe, utasításokat teljesít, szóval a beszédértése is sokat javult. Olyan sok lépéses feladatokat biztatásra elvégez, hogy megfogja a használt pelust, kivisz a wc-hez, ajtót nyit, villanyt kapcsol, kidobja, villanyt lekapcsol, ajtót becsuk. Az autókat viszont továbbra is szereti sorba állítgatni, pakolászni, DE miközben velük foglalkozik, mondja nekem, hogy nino-nino, vagy tartály, mutogatja nekem az autókat, nem csak egymagában elvan velük. El tud vonatkoztatni, pl. telefon tokkal telefonál, ropival kígyósat játszik, tálat húz a fejére és azt mondja sapka. Ha újságokat nézegetünk és nem tud egy szót elmondani, eljátssza: párna: ráteszi a fejét az újságra, étel: megnyalja a száját, sövénnyíró: hangosan berreg a gyerek. Nemet már régóta intett a fejéve, de a bólogatást megpróbáltam megtanítani neki úgy, hogy hátulról nyomkodtam a fejét, és mondtam, hogy ez jelenti az igent. Aztán amikor kérdeztem, hogy kér-e banánt, azt láttam, hogy elkezdi a saját fejét fogni hátul és mitha bólogatni próbálna. Azóta a fejfogás az egyezményes jelünk az igenre és így már igen-nem kérdéseket meg tudunk beszélni. A pékségben történt egy meglepő dolog, ugynis rendeltem egy rántottát és az eladó kérdezte németül: Kér Ön rá hagymát? (A gyerek "bólogat") Késöbb kérdezi az eladó: És sonkát kér rá? (a gyerek ismét "bólogat").Szóval megértett kettő magázva és hadarva németül feltett kérdést. Az oviban nem tudtak az előéletéröl és írtak egy értékelést, hogy a gyerek kb mindenben le van maradva az átlagtól(kivéve az önállósága mert abban sztem átlag feletti). Nem fogad szót, nem érti, hogy enyém-tiéd. Keveset játszik a gyerekekkel és hosszasan tologat autót. Hatalmas mozgásigénye van és nehezére esik megülni a helyén. Fejlesztést eddig még érdemben nem kapott, nemsoká megyünk TSMT-re és 1 gyógypedagógiára. Viszont az már szinte biztos, hogy van idegrendszeri zavar a háttérben, ugyanis nincs szemtekerezgése és legalább 1 babakori refleksze megmaradt. Én most abban bízom, hogy "csak" az idegrendszeri éretlensége okozza a viselkedészavart és beszdkésést, mert az autisztikus jegyek kezdenek eltünedezni. Nektek mi a véleményetek?

Nehéz ezekre okosat mondani, nem is lehet. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Csak azt tudom mondani, kitartás. Amiket írtál, jó jelek, de sajnos nem szólnak autizmus ellen sem. Tényleg kb 3-4 éves kor körül lehet látni csak egyértelműen, ha auti a gyerek (hacsak nem nagyon súlyos, de nálatok a leírásod alapján nincs szó erről), addig nem lehet kimondani egyértelműen, és nem is nagyon szokták. Nehéz ez a bizonytalanság, de ez van. Még annyit, hogy 2 es 3 eves kor között rengeteget fejlődnek, ilyenkor még nagy a különbség az nt gyerekek között is, hátha behozza a lemaradásait, ilyen kis korban ebben lehet még simán bízni.