Nikuc: a rossz kiejtés szépen kitisztul idővel. Az a baj, hogy ez nem lemaradás, amit be lehet hozni. Ez egy más irányú fejlődés. Persze én is, mint mindenki, az elején ezt hittem, csak így 3 év elteltével már látom a lényeget.

A megbélyegzés sajnos igaz, csak épp ezt akkor is megkapná, ha nincs diagnózis. Mivel a gyerekek nagyon gyorsan rájönnek arra, ha valaki egy picit is különbözik. És az autizmussal sok apró különös dolog együtt jár. Kinél mi. Nálunk a nem rágás, a vizuális ingerkeresés feltűnő. De van, amelyik forogni szeret, vagy ugrálni. Vagy félreért dolgokat, nem érti a viccet. Könnyen fel lehet esetleg idegesíteni, vagy nem bírja a zajt, és állandóan befogja a fülét. Állandóan kapcsolgatja a villanyt, vagy lengeti az ajtót. Megveri a síró társát, mert azt hiszi, őt akarja bántani a zajkeltéssel. Állandóan ugyanarról beszél. Idegességében papírt tépked, repked a kezével, esetleg feltűnően tikkel. Stb.
De a másik az, amire Edina hívta fel a figyelmemet: az autizmusnak olyan negatív felhangja van a köztudatban sajnos, hogy adott esetben jobb, ha a gyereket egyszerűen értelmi fogyatékosnak tartják. Utóbbival például nem társítják az agressziót. Pedig én sokkal több teljesen szelíd autit ismerek, mint agresszívet. Sőt, olyan igazán agresszív őrjöngőt nem is ismerek.
Az én fiam sem ragaszkodik az állandósághoz, sőt kifejezetten az újdonságokat kedveli és a mozgalmasságot. A szemkontaktus hiánya vagy megléte sem jelent sokat. Egy teljesen átlagos, ám szégyellős gyerek se vesz fel szemkontaktust. És azok a gyerekek se, akik nem értik, mit beszélnek hozzájuk, és ez zavarja őket, mert nem tudnak reagálni. Nem véletlen van az ADOS vizsgálat, ami nem 2-3 kérdésből áll, hanem a gyerek komplex viselkedését és fejlődési ívét-irányát nézi.
HáromMackó: az asszisztens a lényeg. Az a legfontosabb, azért érdemes a diagnózist megkérni. A másik viszont, hogy előbb-utóbb úgyis eltaszigálja az oktatási rendszer a gyereket a diagnózisig, ha csak nem nagyon enyhe aspi.