Téma: Viselkedésproblémák

Szanya, ezt az egészséges fiamék is csinálták az oviban alvási időben tömegesen, ráállt az egész csoport. Az lett a vége, hogy nem lehetett végül kimenniük egyáltalán, jól megszívták, mert aztán sokszor, amikor valóban kellett sem mehettek ki. Persze tudom vannak fokozatok. Ja és még most tíz évesen is csinálja, amikor még nem akar elaludni, h kitalálja h még pisilni kell, és még inni akar és még..nem tudom mi. Szóval ez szerintem nem viselkedésprobléma csak megpróbál a saját éppen aktuális eszközeivel kibújni.

Ez is van, ez "még éhes vagyok" lefekvéskor. Már csinálja egy ideje, de most a napokban rájöttem, hogy ez is csak időhúzás.
Igazad van, de azért jó idegesítő.

Én az este, már a szoba áramtalanításán gondolkodtam. Én lekapcsolom a lámpát, ő fel és könyvet lapozgat, trambulinon ugrál. Sajnos lámpa mellett nem alszik el, mert már gondoltam arra, hogy hagyom még lapozgatni, majd elalszik, de akkor azt hiszi nem is kell aludni és kijön a szobájából.

Tényleg elég idegesítő főleg, ha lenne valami dolga az ember lányának.

Nekünk is voltak ilyen problémák. Szerencsére az Én fiam nagyon vizuális és ezért sikerült napirendel jutalommal megtanítani most már óra csörgésre , hogy mikor kell menni aludni .
Érdekes , hogy azért néha feszegeti a határt ezért engedményt tettem Neki és ki van rakva hetirendbe , hétköznap 20,00 a lefekvés ideje , péntek szombat 21,00.Vasárnap 20,00 . Így megnyugodott , hogy Ő is dönthet a lefekvés időpontjában.

Ha mégis vitatkozik , még mindig segít a PECS ha kirakom neki .Épp itt az ideje a lefekvésnek .Valahogy ezt mindig elsőre elfogadja , ha Én mondom azt meg nem csak vitatkozik velem .De az írásos képi szabály és a jutalom az bejön.

Mi mostanában eléggé ellinkeltük a rutinok napirendezését, de visszafogok állni rá, mert ez már tarthatatlan. 3/4 12-kor kikapcsolom ismételten a laptopot, hogy ne játsszon, erre elmegy csúszdázni, lekönyörgöm, erre kirohan megtekinteni az árnyékát, nagy nehezen lefekszik, meghallgatja a mesét, majd közli, hogy éhes. Lassan kezdődik az ovi, ez így nem mehet tovább.

Nálunk az elején annyira egyértelmű volt, hogy retteg az alvástól, hogy semmi értelme nem volt bármilyen parancsszóval próbálkozni. A reggel hatkor kelés már hat hónaposan bejött, de az első időkben egy adag tej beadása után hajlandó volt még visszaaludni. De a délutáni alvás soha nem jött be. Egy időben 11-12-ig aludt egy keveset (Amikor nekem éppen ebédet kellett csinálni, tehát kiesett, mint pihenőidő), de másfél éves korára ezt is elhagyta, és reggel hattól este 10-11-ig állandóan fenn volt. Ehhez jöttek az éjszakai felriadások. (És amikor 20 hónapos lett, akkor még megszületett a hugi, akit ugye éjjelente szoptatni kellet. Mindenki számolja össze, mennyit aludhattam az első hónapokban.)
A hugi ráadásnak egy jó alvó gyermek, aki anno még 4 évesen is, ha tehette már 11-kor lefeküdt a délutáni alvásra, és ha este hétkor nem került ágyba, akkro ott aludt el, ahol volt.
És egy szobánk volt a gyerekeknek.
Ezért egy időben a hugi, néha a fiam a nagyszobában aludt, a járókában, mert ezt képtelenség volt összeegyeztetni.
De aztán jött az a bizonyos ominózus megoldás a "szipókával", és nem sokkal rá sikerült egy olyan házba költözni, ahol külön szobájuk van. Azóta nincs gond az alvással. A fiam kapott az ágya fölé egy olvasólámpát, és ágyba fektetés után még nézhet kicsit könyvet. És ő oltja le a lámpáját. Néha rá kell szólni, hogy most már az a "kicsi" olvasás, az letelt. Néha előtte megmondom, hogy legfeljebb 10 perc lehet ez. De ha este 11-kor kerül ágyba, akkor sem hagyja el azt a pár perc olvasást.
És igen, az agya, még kérek egy pohár vizet, anya még takarj be, anya, most jut eszembe, hogy még pisilnem is kell, és akkor takarj be mégy egyszer, az nálunk is megy, és a hugi is játssza, pedig neki semmi baja.

Akkor én is leírom:) Az egészséges nagy is kínlódik az esti elalvással olykor, ha nincs eléggé kifárasztva. (Ö is sokat olvas, nálunk is van esti olvasás, de néha zseblámpát is képes becsempészni, hogy még tovább olvashasson)Iskolába korán kel, amióta heti 3* jár másfél óra atletikára, estére hulla fáradt. De amíg nem ez volt sokszor 1 órát is feküdt a sötétben aztán jött hogy nem bír elaludni.
A kicsi ha délután alszik, este horror, éjfélig mint egy utánfutó jön utánam, még rácsos ágya van, de már kiugrik, gyakorlatilag 10 percenként vissza kell tenni legfeljebb hajtogatni, teregetni tudok a mellette lévö szobában. Ha kimarad a kisalvás akkor eléggé kifárad, viszonylag emberi időben el lehet altatni. Számomra a konklúzió a megfelelő délutáni mozgásos lefárasztás. Nehéz fáradtság nélkül elaludni.

Ez nagyon igaz
Volt egy ídő mikor minden délután futottunk vagy bicajoztunk a fiammal , sokkal nyugodtabban alud.
Most segít a Foci edzés és a korán kelés is a napirend mellet . Mert azért gyerek és mindig bepróbálkozik

A "kérem a takarót" nálunk is megvan... Úgy látom, teljesen azonosan kínlódunk!
Ez a lefárasztás hiányzik nagyon, tényleg. Még nem tudtuk elkezdeni a TSMT-t se, a HRG-t se, a játszóterezés meg neki semmi. Szerintem, ha elkezdjük az ovit, akkor a szociális terhelés majd lefárasztja, de ilyenkor meg az van, hogy beájul délután 5 körül, és amiatt nem bír este elaludni, ha viszont nem engedem délután lefeküdni, akkor túlpörög és azért nem fekszik le este.

Nálunk is volt hatása a kifárasztásnak néha, de jellemzően akor is fenn volt este 10-ig, ha már délután négykor sík terepen a saját lábában bukott fel a fáradtságtól. Az úszás tudta lefárasztani, de mivel fülproblémás volt, ezt nem tudtuk állandóan alkalmazni.
Néha szó szerint úgy aludt el, hogy egyik pillanatban még ugrál és szövegel, majd mondat közben beájul, és ennyi. A végsőkig kitartott. De volt úgy, hogy a kiságyán keresztben lógva (mint a kínai cirkuszosok csak a kezén és a lábfején támaszkodva) üvöltött 20 percig. (Már csak azért is megnéztük meddig bírja.)
Olyan láb és hasizomzattal született, hogy az valami horror. Három naposan kifordult oldalra. Néha az apja biciklizve próbálta lefárasztani, de 3-4 évesen simán letekert 10 km-t. Egyszerűen nem érzékelt izomfáradtságot.

Nahát!!! Azt hittem, hogy ez az azonnali oldalra fordulás a mi egyedi fejlesztésünk! A születése másnapján oldalra fordult, és onnantól csak oldalt volt hajlandó aludni, felémfordulva.

Nem, ez hiperaktív auti specko.

Pedig mi nagyon nem vagyunk hiperaktívak. Sőt.

Ez különben egy érdekes dolog, és nekem azt súgja, hogy a születéskori körülmények, illetve az anyaméhben töltött idő minősége igen erősen belejátszik az autizmus kialakulásába, hiába is nyomatják mostanában a genetikát.

Hol az összefüggés???

A genetika egyébként biztos, mostanában egy csomó cikket olvastam a kutatásokról, és megvan a felelős géntorzulás. Azt pedig lehet örökíteni. De nyilván annak viszont van oka, hogy eredetileg miért torzul a gén, és hogy kialakuljon az autizmus, ahhoz kellhet-kell még egysmás, ez az Autista lesz a testvére? cikkből is kiderül. Ugyanis ha csak és kizárólag a genetikán múlna, akkor 100% lenne a testvérek autizmusa szerintem, azonban nem annyi.
Viszont mivel az utóbbiban (hogy mi az a plusz egysmás) csak a találgatás megy, én inkább abban bízom, hogy a gének időben történő "javításával" ez a jövőben megelőzhető lesz.
Egyébként épp olvasok egy sci-fit a témában, majd beszámolok róla a könyvajánlós topicban.

Nem tudom, de én néha kimondottan szeretnék gyerek lenni. Ebéd után egy jó kis szunya + este 9 kor csicsika. Na az én kicsi fiam 1,5 éves korában legyőzte az anyóst a délutáni alvással. Felállt a járókában, kibukfencezett. Heti 2 x ha tudta altatni úgy hogy ott feküdt mellette.
Van, hogy a gyereke dalolászik, kacarászik még a fektetés után is 1 órával.
Pedig volt időszak amikor odaállt az ébresztőóra elé 20:00-kor(pont váltáskor, akár honnan, de akkor mindig ott volt) és jelezte, hogy kapcsoljuk be az ébresztést, majd az esti rutin után alvás volt.
Sajnos az lefekvési idő kezd kitolódni.
Lehet, hogy a gyerekeim baglyok, mint az apjuk!

Szerintem ez az időben történő gének javítása mindig is kényes téma lesz!

Az biztos, de a klónozást is hogy ellenzik, mégis csinálják.

Az összefüggést én már régóta pedzegetem.
Igen sok auti mama számol be arról, hogy valami zűr volt a terhesség vége felé, vagy a szülésnél. És ez az, ami engem elgondolkodtatott.
Sok auti gyerek azonnal produkál jeleket arra nézve, hogy valami gond van vele, más a kötődésük az anyjukhoz.
(Az én fiamat pl. nem tudtam úgy böfiztetni, hogy magamhoz öleltem volna, csak távolra eltartva.)
A babák születésével kapcsolatban ugye tanítják, hogy ők még visszavágynak az anyaméhbe, megnyugtatja őket az édesanya szívdobogása, szeretnek a vízben ringatózni ... De ez mind csak akkor alakul így ki, ha a gyerek tényleg jól érezte magát odabenn. Ha rossz emlékei vannak, akkor nem jön ez össze.
Viszont a világhoz az édesanyán keresztül kapcsolódnak. Ő az a lény, akit ismernek. A környeztet ő jelenti számukra, és ha az anya iránt nincs meg a bizalom, akkor a környezet felé sem. Ezért bizalmatlanok minden hatással kapcsolatban, és ha valami új éri őket, eleve azt feltételezik, hogy az rossz lehet. És itt lehet a gyökere az ő másságuknak.