Az alábbi rövid cikkben egy igen bonyolult, sokrétű témáról készítettem összefoglalót, elsősorban a viselkedésproblémák okaira koncentrálva. Az áttekintés ebben a terjedelemben szükségszerűen rendkívül hiányos, ezért a cikk végén megadtam néhány olyan könyv címét, melyek hasznosak lehetnek a további gondolkodáshoz.
A folytatáshoz kattints a Bővebben gombra!
A viselkedésproblémák megértésére és kezelésére vonatkozó szempontokat, mint minden mást az autizmusban, teljesen egyénre kell szabni. Ami hasznos ötletnek tűnik az egyik gyermeknél, vagy felnőttnél, hatástalan másoknál. Bár nincsenek általános, mindig jó receptek, megérthetjük azokat a közös nehézségeket, amelyek az autizmusból fakadnak és azt is, hogy mi az oka egy adott viselkedésnek saját gyermekünk esetében. Az egyik legfontosabb tudnivaló ezekkel a viselkedésekkel kapcsolatban, hogy az esetek legnagyobb részében szó sincs arról, hogy gyermek vagy felnőtt szándékosan akarna bántani másokat vagy bajt, kárt okozni. Sokkal inkább arról van szó, hogy az autizmussal élő személy nem tudja, mi mást tehetne egy számára nehéz vagy félelemkeltő helyzetben, környezetéből pedig valamilyen módon (általában persze egyáltalán nem szándékos) bátorítást kap a viselkedés folytatására.
Például amikor egy kisgyermek hangosan sikítani kezd, mindenki rá figyel, és igyekszik segítségére lenni, s bár a sikítás zavarja a családot, végül is megerősítést kap, mint segítségkérési forma. Néha a családtagok inkább meg sem várják a kitartó sikítást, hanem megpróbálják előre kitalálni, mit akarhat a gyermek, hogy elkerüljék a nehéz helyzetet. Ez nem a legjobb megoldás, mivel a viselkedésproblémák sokszor éretlen kommunikációs jelzések, ezért a hasonló esetekben a megoldás az, hogy közérthetőbb, kevésbé stresszes formát tanul meg a gyermek.
Az autizmussal élő gyermekek, felnőttek gyakran mutatnak zavaró, látszólag érthetetlen, akár veszélyes viselkedéseket sok más okból is, amelyek szokatlanul intenzívek és tartósak lehetnek. Mégis, ezek a viselkedések nagyon is szokványos emberi reakciók: "Fontos, hogy emlékezzünk: nincs olyan, hogy autisztikus viselkedés, így nincs semmi olyan, amit az autizmussal élő egyének tesznek, és mi nem, legalábbis, ha hasonló stressz hatása alatt vagyunk" (R. Jordan 2007. 174. o.). Az autizmus okozta hatalmas stresszről és annak okáról maguk az érintettek is beszámolnak, és ez jó alapot ad a megértésünkhöz: "Egész életemben a félelem volt az uralkodó. Az élet egymástól el nem különülő emberek, események, helyek és dolgok rémisztő, zavarba ejtő, egymással kölcsönhatásban álló egyvelegét jelenti. Az autista emberek azért lesznek nagyon dühösek, mert a világ pontos megértésére való képtelenséget rettenetesen nehéz elviselni - néha egyszerűen túl sok, az emberek pedig azt mondják, nem értik, mitől vagyok dühös." (Therese Joliffe 1997. 18. o.)
A hétköznapi magyarázatok és a józanész diktálta megoldások az autizmus természete miatt általában nem megfelelők, így nem csoda, hogy a szülők gyakran tanácstalanok. Mindaz, ami a családban a többi gyermeknél már jól bevált (pl. magyarázat, dicséret vagy korholás), az autizmussal élő gyermeknél egyszerűen nem működik. Lehetséges, hogy egyes családok kétségbeesésükben olykor büntetéssel is megpróbálkoznak. Ez azonban nem hatékony megoldás, mert azzal, hogy megtiltunk, vagy büntetünk valamit, még nem tanítottuk meg az illetőnek, hogy legközelebb mit tegyen. Az autizmussal élő emberek ráadásul ragaszkodnak a megszokott "forgatókönyvekhez", így a büntetés azzal a veszéllyel is jár, hogy a gyermek csak azért ismétli meg a "rossz" viselkedést, hogy újra megtörténjen az, amihez hozzászokott. A tiltás, büntetés tehát nem jó megoldás, igazából csak az okok megértése és kezelése segít.
Az autizmusban tapasztalható viselkedésproblémák hátterében gyakran a következő okok állhatnak (a lista nem teljes):
-
- Betegség, fájdalom, rossz közérzet.
- Szenzoros túlérzékenység, vagy ingerkeresés.
- Félelem és ellenállás az újdonságokkal szemben.
- A gyermek, vagy felnőtt nincs cselekedetei tudatában, és nem érti azok hatását másokra.
- A gyermek vagy felnőtt még nem tanult meg a helyzethez illő, alkalmazkodó, megfelelőbb viselkedéseket.
- Nehézséget jelent mások szempontjait megérteni, elfogadni.
- Hiányzik a veszélyes helyzetek felismerése.
- Kommunikációs nehézségek a kifejezésben: az igények, érzések, vélemények, élmények, információk stb. mások számára is érthető kifejezésének nehézsége.
- Kommunikációs nehézségek a megértésben: Más emberek szavainak, arckifejezésének, gesztusainak stb. megértésének nehézsége.
- A választás nehézsége.
- Az idő és más elvont fogalmak megértésének nehézsége.
Látható, hogy az okok nagyon változatosak, így a megoldások is különbözőek. Nehezíti a helyzetet, hogy a különböző okokra visszavezethető viselkedések látszólag azonosak: Egy nem beszélő autizmussal élő gyermek például megcsíphet valakit azért, hogy így próbálja elnyerni a figyelmét, de az is lehet, hogy a csípés oka az, hogy az illető túl közel ült le, és a gyermek nagyon megijedt. A példában szereplő, látszólag két azonos viselkedés eltérő megoldást kíván meg: az első esetben másik kommunikációs eszközt kell tanítani a kezdeményezéshez, a másodikban pl. csökkenteni a többi ember közelségétől való szorongást.
Néhány példa a viselkedések megváltoztatásának lehetséges módjára:
- Győződjünk meg arról, hogy a gyermek/felnőtt nem beteg, vagy nincs-e egyéb fizikai problémája (éhes, szomjas, fázik).
- Ellenőrizzük, hogy nincsenek-e a személy környezetében számára elviselhetetlen ingerek (zajok, illatok, látványok stb.).
- Gondoljuk végig, hogy megtettünk-e mindent a biztonság és előreláthatóság érdekében: a gyermek vagy felnőtt érti-e a neki szóló közléseket? Tudja, hogy mit, mikor, hol és hogyan tehet, és azután mi fog történni? Nincsenek számára érthetetlen, hirtelen változások a környezetben?
- Jutalmazzuk, dicsérjük a megfelelő viselkedéseket.
- Tanítsunk új, megfelelőbb viselkedéseket, például gondoljuk végig, volt-e más lehetősége, eszköze a gyermeknek vagy felnőttnek, hogy kifejezze szükségleteit, érzéseit az adott helyzetben, és ha nem, tervezzük meg, hogyan lehetne megtanítani kevésbé stresszteli közlési módokat számára.
A viselkedés megértéséhez, elemzéséhez és a megfelelő módszerek kiválasztásához sokszor szükség van külső segítségre is, autizmusban képzett szakemberekkel való konzultációra. Természetesen sokat segíthet az is, ha tapasztaltabb szülők megosztják bevált megoldásaikat másokkal.
Néhány hasznos, a témához kapcsolódó könyv:
E. Schopler (szerk.): Életmentő kézikönyv szülőknek (Kapocs Bp. 2002)
Rita Jordan: Autizmus társult értelmi sérüléssel (Kapocs Bp. 2007)
Patricia Howlin: Autizmus - felkészülés a felnőttkorra (Kapocs Bp. 2001)
Felhasznált irodalom:
Rita Jordan: Autizmus társult értelmi sérüléssel (Kapocs Bp. 2007)
T. Joliffe/r. Landsdown/c. Robinson: Egy személyes beszámoló (Kapocs Bp. 1997)
Forrás: AOSZ, Esőember folyóirat 2008/2