Az általános iskola utolsó évei, illetve a középiskolás évek még a legjobb körülmények között is kihívást jelentenek a tinédzsereknek a társas kapcsolatok terén, az autizmus spektrumzavarral élőknek viszont különösen gyötrelmes lehet ez az időszak. Mivel nincsenek birtokában azoknak a szociális készségeknek, melyeknek segítségével sikeresen létesíthetnének kapcsolatot társaikkal, az autizmussal élő gyerekeket gyakran kiközösítik, nem ritkán terrorizálják is osztálytársaik.
A Santa Barbara-i Koegel Autizmus centrum munkatársai azonban kutatásukban arra a megállapításra jutottak, hogy erősségeik segítségével (magas intelligencia, különleges érdeklődési terület) ezek a tinédzserek is képesek szoros barátságokat kötni, mint bárki más. Mi több, a kutatási eredmények cáfolni látszanak azt korábbi nézetet, hogy az autizmussal élőknek sérült lenne az az agyterületük, ami a társas kapcsolatok kialakításáért felelős.
„A probléma az,hogy sokszor egy szűk terület iránti érdeklődésük uralja az életüket, és ez hosszabb távon elriasztja azokat az embereket, akiket egyébként szívesen megismernének” -mondta el Robert Koegel, a Koegel Autizmus Centrum vezetője, a tanulmány vezető szerzője.
„Olyan nagy szerepet tölt be ez az érdeklődési terület az életükben, hogy társaik egy kicsit talán bolondnak is tartják őket. Ha viszont sikerül őket rávenni, hogy részt vegyenek olyan társas tevékenységben, ami érdeklődési területükhöz kapcsolódik, akkor nemcsak baráti kapcsolatokat alakíthatnak ki, hanem a közösség megbecsült tagjává is válhatnak. Így kovácsolhatnak előnyt különleges képességükből.”
Robert Koegel és kutatókból álló csapata kreatív módon hozott létre olyan kutatási helyzeteket, ahol három ASD-s fiúnak kellett interakcióba lépni nem autista társaival. Ezt úgy alakították ki, hogy klubokat hoztak létre ,amelyeket az ASD-s gyerekek speciális érdeklődési területe köré szerveztek; ehhez biztosították a szükséges helyszínt is. Itt az érintett gyermekeknek lehetőségük nyílt, hogy szociális kapcsolatba lépjenek társaikkal.
Koegel példaként egy autizmussal élő tinédzsert hozott fel, aki megszállottja volt a számítógépes grafikának. A kutatócsoport létrehozott egy 'grafikai design' klubot', ahol a diákok különféle cégeknek és vállalkozásoknak tervezhettek céglogókat. Mivel a legtöbb tanulónak nem volt meg a szükséges szakértelme a feladat elvégzéséhez, erősen rá voltak utalva autizmussal élő társukra, hogy sikerre vigyék a 'vállalkozást'.
„Mikor végre lehetősége nyílt egy olyan témával kapcsolatban kapcsolatba kerülni társaival, ami őt is érdekelte,sokkal magasabb szintű szociális viselkedésről tett tanúbizonyságot – számolt be a tapasztalatokról Koegel.
„Nemcsak hogy barátokat szerzett, de őt választották meg a klub vezetőjének is.”
Koegel szerint az eredmények azért is rendkívül jelentősek, mert egyértelműen arra utalnak, az autizmussal élő tinédzserek társas viselkedéséért felelős agyterülete sokkal aktívabb, mint azt korábban gondolták.
„Az az általánosan elterjedt nézet,hogy az autizmussal élő tinédzserek szociális viselkedésért felelős agyterülete olyan mértékben sérült, hogy ez képtelenné teszi őket a normális társas viselkedésre.” -mondta el. „Eredményeink ezt a vélekedést egyértelműen cáfolják. Ha egyszer sikerül a gyerekeket motiválni, hogy kipróbáljanak különböző dolgokat, akkor gyors, és rendkívül nagy mértékű fejlődésre képesek,ami azt mutatja, hogy agyuk nem olyan mértékben sérült, mint korábban gondoltuk.
A kutatás azért is fontos, mert jobban megvilágít egy olyan fejlődési időszakot, ami jelentős változásokat , új témákat hoz felszínre az érintettek életében; vagyis amikor az autizmussal diagnosztizált gyermekek belépnek a kamasz, illetve a fiatal felnőtt korba.
„Azért is tartom fontosnak ezt a kutatást, mert annyi optimizmusra ad okot.” - mondta el Koegel. „Amellett,hogy megmutatja, az autizmussal élők agya korántsem olyan annyira sérült mint ezt korábban gondolták, azt is megmutatja, hogy olyan emberek, akik egyébként boldogtalanul élnének, képesek lehetnek egy sokkal teljesebb életet élni.”
Hozzátette,hogy a kutatócsoport kellemesen meglepődött, amikor azt látta, hogy az autizmussal élő tinédzserek a beilleszkedésen túl társaik nagy mértékű megbecsülését, és tiszteletét is kivívták.
Azt is megjegyezte, hogy annak ellenére ,hogy a kutatók nem bátorították, vagy utasították őket erre, sok diák
lelkesen vetette be magát a tevékenységekbe, és rendkívül jól érezte magát – a kutatásban meghatározott időkereten túl is. „Röviden: ez egy nagy buli volt mindenkinek!” - mesélte Koegel.
Forrás: Science Daily
Fordította: Marcoverde
