Tantermünkben van egy „Mostanában történt – Hamarosan” feliratú tábla. Az autizmussal élő gyerekek számára fontos láttatni azokat az eseményeket, amelyek már megtörténtek, és amelyek a közeljövőben meg fognak történni; ami volt, és ami lesz. Ehhez használjuk ezt a táblát.
A képen látható egy tanév végi „virslisütős” kerti parti Tomiéknál, továbbá Csongor, aki szavalóversenyen indult; a hónap diákja, Dani – őt az iskolai DÖK tanulói választották ki –; vendégeink a 2.b-ből, akikhez vendégségbe is elmentünk. Hamarosan uszodába megyünk, a Sárkány Wellness és Gyógyfürdőbe.
Mindegyik eseményre szívesen emlékeznek, spontán beszélnek róluk a srácok, és képesek időrendbe sorolni azokat a tábla segítségével. Mindezek szorosan hozzákapcsolódnak a fejlesztésükhöz. Az autizmussal élő gyermekek iskolai fejlesztése során nincs az az óraszám, amely felesleges lenne a társas kapcsolatok kialakításában – főleg akkor –, ha szegregációban folyik az oktatás. A szegregációtól sok szülő megretten, pedig számos előnnyel jár – elsősorban a kezdeteknél. Ha a pedagógusok gondosan és előrelátóan terveznek – amiben a vezetők is partnerek –, akkor megvalósítható az integráció is. A gyakorlatban a gyógypedagógus számára nem a különböző elnevezések a fontosak, hanem azok életszerű megvalósításai.
A gyógypedagógus az autista gyermek számára egy valamit nem tud megtestesíteni azt, hogy kortárs legyen. Tud viszont olyan közeget teremteni, amivel ezt pótolhatja. Miért fontos ez? Roppant egyszerű: a gyermekeknek gyermekekkel kell együtt játszani, tevékenykedni, örülni és huncutkodni. Akkor célszerű kortársakat bevonni, ha már megvannak a biztos alapok. A mi csoportunk most érett meg arra, hogy nagyobb létszámú gyereksereggel találkozzon. Eddig a saját családi és baráti körünkből hívtunk el egy-egy velük egykorú kisiskolást. Az idei tanévben közülük választottunk egyet, akinek felkerestük az iskoláját.
Ennek érdekében vettük fel a kapcsolatot Trefánné Bagdi Gizellával, a Nyírbátori Református Általános Iskola igazgató asszonyával. Ez a választás azért is újszerű és egyedi, mert egyszerre kezdte meg működését a református iskola és a mi autista csoportunk 2011. szeptemberében. A beindulás komoly kihívást jelentett mind az iskolák vezetőinek, mind pedagógusainak. Ezen a találkozón beszélgettünk elképzeléseinkről: miszerint szeretnénk az autista csoportunkba járó gyerekek számára megfelelő kortárs-kapcsolati lehetőségeket kialakítani. Az igazgató asszony nagy örömmel vette a kezdeményezésünket. Így kezdtük meg programunk szervezését a 2.b osztály tanítóival: Emőd Zoltánnéval, Jutka nénivel és Márton Ildikóval, Ildikó nénivel. A tanév vége felé közeledve megbeszéltük, hogy egy-egy jól megszervezett látogatást teszünk egymásnál. Fontos szempont volt mindkét gyerekcsoport felkészítése a vendégeik fogadására. Az osztályokban párhuzamosan végeztük az előkészületi munkálatokat. Tudtuk, hogy a két tanító két éves munkája és az egyházi iskola szellemisége megbízható légkört biztosít.
Elmentünk a 2.b nebulóihoz, akiknek beszéltünk az autizmussal élő gyerekek nehézségeiről és kiemelkedő képességeiről. Néha csodálkozva néztek, néha elámultak, néha „irigykedve” hallgatták a történeteket. Meséltünk a mi tanulóink tüneteiről és fejlődésükről. Végül Jutka néni kiválasztotta a négy kislányt, akik vendégségbe jöhettek hozzánk.
A cikk folytatását csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük, lépjen be a zöld gomb segítségével, vagy regisztráljon.
