2011. július 20-án indítottuk el az auti.hu információs portált, hogy segítsünk vele a szintén autizmussal élő gyermekeket nevelő szülőknek. Az eltelt 1 év alatt kb. 250-en regisztráltak, közel 400 cikk került fel az oldalra (amelyből a legolvasottabbat 2800-an olvasták el), az ország rengeteg óvodájáról és iskolájáról szereztünk információt, eseménynaptárral bővítettük a portált. A havi látogatottság már idén áprilisban átlépte a 20 ezret és azóta is növekszik. Egyre több pedagógus is látogatja az oldalt, és rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Mindezt mindenfajta anyagi támogatás nélkül tettük eddig. Mostantól szeretnénk szponzorokat bevonni a munkánkba, hogy további terveinket megvalósíthassuk: előadások, kiadványok, stb.
Hogy összegezzük 1 év távlatában: örülünk, hogy tudtunk segíteni gyerekeknek, szülőknek, úgy gondoljuk, megérte a sok befektetett energia.
A portál indulása után pár nappal, 24-én indítottuk el az auti.hu fórumát. A fórumon nagyon jó csapat alakult ki és szerettük volna megismerni egymást, ezért májusban szülőtalálkozót rendeztünk Kisstimnél, ami nagyon jól sikerült, meg is ismételtük júniusban. A találkozókon megmutattuk egymásnak gyermekeink vizuális segítségeit, saját készítésű feladatokat és átbeszéltük az aktuális kérdéseket, problémákat. A fórum 1 éves szülinapját gyerekekkel terveztük megünnepelni és Labolenék vállalkoztak a parti megrendezésére.
Gondot fordítottunk a gyerekek buli előtti vizuális felkészítésére is: Labolen a házról, kertről képeket készített a napirendekhez, a játékokról pedig PECS vagy választótábla készült. Sokan küldtek a családjukról fényképeket, melyekkel sikerült a gyerekek feszültségét csökkenteni.
A születésnapra logós, tűzijátékos csokitortával készültünk, de a gyerekek kedvéért az anyukák további 3 tortát készítettek! Ezen kívül rengeteg süti, üdítő és szendvics biztosította, hogy senki ne maradjon éhes.
Házigazdáink, Labolen és férje csodálatos házigazdák voltak, még kis szökőkutat is kaptak a gyerekek, mikor közölték, hogy szerintük lennie kell itt egynek valahol. :D
Biztosan állíthatom, hogy minden szülő aggódott és izgult a találkozó miatt, hiszen ez egy teljesen új környezet és helyzet volt a gyerekeinknek, akik ráadásul nem ismerték egymást, de a gyerekek nagyon jól vették az akadályokat és fantasztikusan viselkedtek. A szülők egymás közt kevésbé tudtak beszélgetni most, mint az előző alkalmakkor, de ez a parti gyerekbarát jellegéből adódott. Az őszi szülőtalálkozón mindenkivel szeretnénk hosszabban beszélgetni!
{gallery}szulinap{/gallery}
Bízunk benne, hogy jövőre a második szülinapot is közösen ünnepelhetjük majd és csatlakoznak új családok is. Együtt könnyebb a napi gondokat átvészelni és a sok megosztott információ mindenkinek segít, kívánunk tehát még sok ilyen sikeres évet magunknak!
Köszönjük tagjaink aktív részvételét a portál feltöltésében (pl. vizuális segítségekről szóló cikkek, letölthető feladatok, cikkek a blogba, linkajánlások és óvoda/iskola tapasztalatok megosztása), köszönjük a szülőtalálkozók szervezését és a helyszínt Kisstimnek, a családi fórumtalálkozót Labolennek és családjának (a tortákért külön köszönet az anyukáknak!), a gyerekeknek pedig, hogy ilyen ügyesen viselkedtek. :)
Köszönjük az A Kör Egyesület gyógypedagógusainak, Mártinak és Robinak a sok hasznos cikket és játékokat és örülünk, hogy együttműködhetünk segítő kezdeményezéseikben!
Köszönjük az Autizmus Alapítvány munkatársainak segítségét, Őszi Patrícia és Nagy Emma lektorálását és aranyat érő tanácsait!
Köszönjük a Vadaskert Gyermekpszichiátrián dolgozó gyógypedagógusoknak, Prekop Csillának és Solt Annának a kidolgozott vizuális segítségeket, amit Edina elkészíthetett az útmutatásukkal a gyerekeinek és megosztotta az oldalon segítségül, hogy egy alapötletet, információt adjon másoknak.
Végül hadd idézzünk fórumunkból két nagyon kedves bejegyzést:
„Nekem olyan ez az oldal, mint fuldoklónak a mentőöv.” HáromMackó
„Szeretném a szülőket megdicsérni olyan szempontból, hogy mindannyian díjat érdemelnétek „odafigyelésből”. És ezt nem csak azért, ahogyan a gyermekeitekhez fordultok, hanem azért is, ahogyan egymás felé. Öröm volt látni, és érezni is azt az odafigyelést, őszinte érdeklődést, ami egy-egy rövid kis beszélgetést is áthatott. Még a képeken is átsugárzik ez.” Mimmo
