Egy aranyos eset a szavak többértelműségéről.
Azt hiszem a fiam valamikor három évesen kapott egy szerelős készletet ajándékba. És apja megtartotta a "beavatást".
- Na megmutatom hogyan kell használni a csavarokat. Fogd meg a csavart!
A férjem kivett egy csavart, és a kezébe fogta, a fiam utánozta.
- S most fogd meg az anyát!
A férjem kivett egy anyát a másik kezével, a fiam pedig kinyúlt, és teljes természetességgel megfogta a lábamat.
Aztán mindhárman jót nevettünk, és elmagyaráztuk, hogy azt is anyának hívják, pontosabban csavaranyának. :D