Sziasztok!
Megpróbálok rövid és lényegre törő lenni.
Kisfiam 10 és fél hónapos, 4 hónapos kora óta feltűnt hogy elég szegényes a szemkontaktus. Egyébként nevetős, boldog baba, de a nevére 10-ből 2 alkalommal hallgat, illetve nem nyújt nekünk játékokat hogy bevonjon minket. A mosolyt ok nélkül nem viszonozza, csak ha vicceskedünk neki, produkáljuk magunkat. Imád mesét nézni, olyankor markolászik a levegőben izgatottságában, hason néha még mindig repülőzik (ezt már egyre ritkábban, de főleg örömében teszi)
Evéssel jól állunk, mindent megeszik, alvása egy két esti ébredéstől függetlenül jól alakul, ha magam mellé veszem megnyugszik.
Most kezdett el csak "szeretni" mászva felkeres a lakásban, át öleli a lábam, jelzi hogy vegyem fel, de ölbe véve elforditja a fejét, szinte mindig.
Ha mászva eltávolodik, vissza tekint rám.
Nem pápázik, nem tapsol.
Gagyogása eddig elég színes, mamama, bababa, tetete, gugugu, mapatata és hasonló halandzsa szavakat néha alkot.
Igazából a gyenge szemkontaktus és a nevének nagyon sűrű figyelmen kívül hagyása az ami főleg aggaszt, de furcsállom azt is hogy nem nyújt semmit, nem mutat rá semmire.
Természetesen a családrtagok szerint semmi baja. Mozgásfejlődése miatt jártunk Pesten a Szent Margit kórházban neurológián, ott nem látott semmit furcsának a főorvos úr, sőt papíron ő azt is leirta hogy figyelme hosszan fenntartható. (egyébként valóban, idegenekre sokkal jobban figyel, szemkontaktust is többet tart mint velem)
Tudom hogy nem diagnoszták vagytok, de ha picit is meg tudtok nyugtatni abban hogy valós e az aggodalmam vagy sem, már segít.
Köszönöm a válaszokat előre is! Szép napot mindenkinek!