Nem sokat tudok a lánykádról, Glor, de nekem olyannak tűnik, aki nem szívesen produkálja magát, megtartja benn szépen, amit tud. Az ilyen gyerekeket a legnehezebb felmérni.
A fiamra mondta egy bácsi, amikor még nem beszélt, és éppen séta közben próbálták valamire rávenni a nagyszülők, amire a gyerek rá se retyetye. Azt mondta a bácsi, ne nyektessék, meglátják, ez a gyerek olyan, mint a szivacs, felszív mindent, és észre se veszik. És tényleg így volt. Mert a dadusok a bölcsiben is mondták, hogy nincs is jelen szinte, csak testileg. Aztán amikor elkezdett beszélni, akkor kiderült, hogy pontosan tudta, mi zajlik körötte, és tejesen világosan tudja a nap menetrendjét, stb. Azóta már másik két tanár mondta a gyerekre, hogy amikor úgy vették észre, hogy nem figyel, akkor megpróbálták rajtakapni, felszólítani, kérdeztek tőle a pár perce leadott anyagból, és tudta.

(De továbbra sem jelentkezik szinte soha az órákon sem, csak akkor válaszol, ha felszólítják. )
Szóval ők valahogy jelen vannak, akkor is, amikor mi azt hisszük valahol máshol járnak. A legváratlanabb helyzetekben derül ki, hogy mégis átment a fejlesztés és a magyarázat, de nem feltétlen akkor, amikor mi gondoltuk, hanem amikor éppen mondjuk az ablakon kifelé bambulva nézte a felhőket.