Téma: Autizmus mindennapok

Szia Kimni!

Igen, most olvastam, meg a homoszexuálisokra pont ezt akartam írni, mint te.

Hát érzelmek, nem tudom, az most a leggyengébb pont most, és nem tűnik úgy, mint pl. a beszéddel, hogy nagyon fejlődne benne. Persze lehet, hogy egyszer az is úgy meglódul, mint a beszéd, ki tudja. Bízom benne nagyon. iszonyú sokat fejlődött az elmúlt 1 évben.

Szóval reménykedem, meg hogy meg tudok neki érzelmi állapotokat, helyzeteket tanítani. Egyébként pl. azt már sokszor mondja, ha anya mérges, de röhögve. Tehát látja, hogy mérges vagyok, de vhogy nem szeppen meg tőle, nem éli át stb. Remélem, az empátiája szintén fejlődik majd.

Nagyon érdekes témáról írtok, és szerintem belefér ebbe a topicba. Korábban már ajánlottam, most is megemlítem: akit érdekel ez a hipotetikus téma, mármint, hogy mi lenne, ha gyógyítható lenne az autizmus, az olvassa el a Sötét sebessége című könyvet, pont ezt a témát boncolgatja szerintem nagyon érdekes módon. Regény, nagyon olvasmányos, nekem meghatározó élmény volt elolvasni.

Igazán mélyen hozzá szólni nem tudok a kérdéskörhöz, inkább csak leírom, én mit gondolok a dologról. Az szerintem teljesen természetes, hogy a fiamnak van egy alapvető személyisége, és az autizmusából fakadó sajátosságok csak árnyalják ezt. Illetve talán a személyiségét nem is befolyásolják. Mert az, hogy nehezen fogadja el, hogy eltörik a pohár, szerintem nem személyiségjegy. Ha nem lenne autista, akkor ezzel nem lenne gondja. Persze lenne egy alapvető ragaszkodása bizonyos dolgokhoz, annyi, mint a lányomnak, de nem akadna ki. Én ezt elfogadom tőle, hogy ilyen, és nem gondolom, hogy ez akkora probléma, ami miatt beadnám neki a "gyógyszert". De tény, hogy ez megnehezíti a mindennapjait. De az is tény, hogy idővel ez javulni fog, ha elég pohár eltörik, egy idő után nem fogja zavarni. Legalábbis én ezt tapasztalom.
Ő alapvetően egy kedélyes, érdeklődő kisfiú, aki szeret a többi kisgyerek közelében lenni. Ami viszont igenis nagymértékben befolyásolja az életét, és az autizmushoz köthető, az az arcvaksága. Na azt szívesen elhagynám.
De tény, hogy ez a hozzáállás csak úgy érthető, ha a fiamra nézem egyedül. Neki nincs nagy gondja a kommunikációval, legalábbis nem olyan szinten, hogy pl tanítani kellene neki a ragozást, vagy igéket. És ő tényleg nyitott, érdeklődik az emberek iránt. Igenis van olyan szintű érintettség, ahol az autizmus sokkal nagyobb problémát jelent, mint a mi családunk életében.
Úgy gondolom, mint a könyv is mutatja, ennek a "kigyógyítom nem gyógyítom ki" kérdésnek akkor lehet jó megoldása, ha a felnőtt auti maga döntheti el, hogy mit választ.
Szóval szerintem a fiam személyisége alapvetően nem változna meg az autizmusa nélkül, csak a viselkedése lenne más. De hogy akarja-e ezt a változást vagy sem, azt nem tudnám én eldönteni. Ugyanakkor van olyan eset, ahol egyáltalán nem gondolkoznék a kérdésen.
Mert diverzitás vagy eltérő idegrendszeri fejlődés, vagy akármi is ez, azért megnehezíti a gyerek életét. Nem most, mert ő még nem is fogja fel, hogy mik a nehézségek. És nem tudom, hogy ha fel sem fogja, akkor hogyan tudna javítani rajta.

Kicsit csapongó voltam, lehet magamnak is ellentmondtam. Mindenesetre érdekes téma, és szeretek ilyesmit is olvasni, mert segíti az elfogadást. A fiamat is és a saját életemet is.

Szia Labolen!

Rég láttalak.

Boldog új évet Nektek is!!!!

Írok még, csak a gyerek most kiabálja, hogy anya, kijött kakaó, vagyis hgoy kiöntötte a kakaót a konyhában

Egy hétig karácsonyoztunk 4 családnál, zajlott az élet.
Most meg készülünk az esti házibulira, (csak 8-an leszünk, nagyok mamánál alszanak).

Ja és majd elfelejtettem: Jó szilveszterezést mindenkinek, és boldog új évet! Bár addig remélem még lesz időm írni.

Kimni: A lényegre tapintottál! Szépen el akartam sunnyogni a beszédtémát, mert sajnos a decemberi elvárásaim is oda van, most ép új időpont kinézésében vagyok, hogy a remény megmaradjon. Ezt még mindig nem bírtam elfogadni igazán, bár kénytelen vagyok gyurni rá. Biztos haladunk valamit azért legalább is remélem, bár annyira lassan, hogy fel se tűnik, mert addigra már természetes.
Sajnos kis képekkel se lehet kiugrasztani a nyulat, hogy mutasd v. válaszd, mert ezt továbbra se csinálja. Elfogadja, hogy odarakom a kezét. Próbáltam nézni, hogy a tekintetével jelez-e.

Köszönöm vége a karácsonynak és én jól vagyok. Tudom mikor bírja el a család kicsit jobban, ha üzem képtelen vagyok. Igazán két nap voltam beteg karácsony előtt, de akkor Andrissal voltam együtt és ő toleránsan elviselte, hogy a láza döglődő anyára rámászhat a kanapén. Utána már fújtatva, krákogva, de működtem.

Az önálló életvitel szempontjából se jó példa a homoszexuálisok, de nagyon sok olyan csoport van, akik önálló életvitelre nem alkalmasak, a cselekvőképességüket mégsem korlátozzák és sok esetben nem is kapnak segítséget. Pl. idősek akik mellől kihaltak a családtagok. Betegek, fizikai sérültek, akik egyedül élnek és nem képesek lejutni vásárolni vagy megjelenni az orvosi ellenőrzésen. Csak a legegyszerűbb példák. A helyzet az, hogy ugyan modern társadalmunkban már van szociális háló (pl. létezik a segély fogalma, elvileg léteznek szociális segítők, az egyházak is működtetnek ilyen rendszereket, elvileg létezik egészségügy... stb.) de ezeket a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat nagyon korlátozottan segítik, nagyon hasonló helyzetben vannak, mint az autik, mégse nevezzük fogyatékosnak őket. (De természetesen ahogy szó volt róla: a fokozattól függ!)
A társadalomnak pedig minden teher. Az összes kisebbség, az öregek, a betegek, stb.

Sünöcske, ebben pontosan igazad van! Ha zavarja a színesség, akkor mindenképp segíteni kell. De azért ehhez hozzátenném, hogy ez is személyiség kérdése (is). Van, aki kerekesszékben is boldog, van aki meg teljesen egészségesen, a Rózsadomb tetején is kesereg, mert pl. a szeme nem kék, hanem barna.

Kisstim: "Az emberi faj minden más fajtól elkülönülő sajátossága a társas megértő képesség igen komplex rendszere, társas kogníció. " Ezt nem jelenteném ki. Az ember kis tudatlan, azt hiszi, csak mi vagyunk az okosok. De így már jó: "Az emberi faj sajátossága a társas megértő képesség igen komplex rendszere, társas kogníció."
De van még egy fontos képessége az embernek: az empátiából adódóan az emberi faj képes a gyengébb egyedek fenntartására is. Tehát ez: "egy egyed akkor életképes sztem, ha egyedül is tud boldogulni (legalább egy ideig) egy adott társadalomban." nem feltétlen igaz, mert a többi egyed életben tartja, mert ilyen a társadalmunk.
Kutyák: most olvastam egy cikket és nem csak a farkasokból lettek a kutyák. Elég sokféle a kutyák "alapanyaga". Nagyon érdekes kísérletet folytattak farkasokkal és kutyákkal: a farkasok nem képesek az emberrel való magasszintű kommunikációra. Egyébként visszatérve arra, hogy az ember egyedüli képessége a a társas kogníció: hogy illik ebbe a kutya? Akik erre alacsony szinten, de szintén képesek?
Génvariációk: a génvariációk a faj túlélését, a rugalmasságot segítik elő. Ebbe a fogyatékosságok is beletartoznak. Az, hogy kialakul egy fogyatékkal élő egyed, az az egyednek nem jó, de a természet variálja a géneket, a természeti környezethez való alkalmazkodáson túl "több szempontot is szem előtt tartva". Amennyiben a fogyatékos egyed nem szaporodik, akkor ez a génállomány nem öröklődik tovább. Amennyiben egy auti-savant egyed jön létre, aki örökíti a géneket, további zsenikhez jut a faj.

Csinálhatunk új topicot erre a témára. Mi legyen a címe?

Kisstim, ez jó. Nálunk is van új szó: a mandula valamiért "pertoás" lett.

Labolen, a Sötét sebessége nekem is tetszett. Érdekes kérdés, hogy mi az a határ, ahol rá lehet bízni egy felnőtt autira a döntést, hogy kapjon-e gyógyszert (ha lenne).
Mi is rendezünk szokás szerint partit konfetti szórással. Aztán porszívózunk. A konfettit nagyon szereti porszívózni a fiam.

Szanya, az öregek azért mások, mert ők nem egész életükben, előre kiszámíthatóan egész életükben önállótlanok. Az öregek ellátása egy szintén hatalmas probléma, talán az autikénál is nagyobb
Akiket még írtál, a betegek, fizikailag lerobbantak, akiknél tartósnak bizonyul a helyzetük, azok pontosan ugyanúgy fogyatékosok. Még a papírunk is ugyanaz Én pont olyan tartósan beteg/fogyatékos vagyok a cukrom miatt, mint az aspi fiam. Az, hogy ezt betegségnek hívjuk, más kérdés, de sokak szemében nem csak papíron vagyok egy kategória a valódi fogyatékosokkal. Én azt hiszem, mindegy, mi a neve, mindegy, hogy fogyaték, rendellenesség, sérülés, betegség. A lényeg azon van, amit te is írtál, hogy segítségre szorul. Engem speciel egyáltalán nem érdekel, hogy fogyatékosnak nevez az állam (amikor először megláttam a papírt, akkor azért mérges voltam,de hamar átgondoltam és rájöttem, hogy ez nem jelent semmit). Vagy betegnek. A lényeg, hogy tagadhatatlanul a társadalom (főleg gyógyszeripar - de ez nem kicsit függ össze a társadalommal) kiszolgáltatottja vagyok. Ugyan van munkám, önellátó vagyok, vannak gyerekeim, de mégis, megfelelő étel és inzulin nélkül napokon belül halott lennék. Ezekhez viszont a társadalom segítsége kell. Ezért nem érdekel, minek neveznek, mert mindegy, mi a szó rá, aki fogyatékosnak gondol, az minden diplomatikus kifejezés mögött is annak fog gondolni, aki pedig nem, az a fogyatékos szó mögött sem fog annak gondolni. Nekem pedig együtt kell élnem azzal, hogy kettéosztom az embereket (és osztja általában minden segítségre szoruló). Szerintem ezek nagyjából az autikra és minden társadalmi szempontból problémás egyedre igazak. Nem hiszek benne, hogy valaha létezni fog olyan társadalom, amely korlátlanul elfogadó lenne a gyengékkel szemben. Az egészséges emberek elemi ösztöne azt diktálja, hogy a lehető legkevesebb gyengét engedje élni a társadalmában, hiszen neki is úgy lesz több esélye a számára boldog életre - mert asszem, mindenkinek ez a célja. És ebbe szól bele az empátia, amit írtál. De mindig csak addig segítünk a gyengéken, amíg nekünk nem lesz kézzelfogható kárunk belőle. Ha rosszabbra fordul a gazdaság, akkor mindig a gyengéktől vonjuk meg első körben a segítséget, de szerintem ez érthető - hiába én nem így működöm, de ha a társadalom egészét nézem, azokat az embereket, akik mindenükkel a nagy átlaghoz akarnak tartozni, akkor érthető (csak nem tudom elfogadni). Ezért én hiszek abban, hogy ha mi, a kisebbség, küzdünk, hallatjuk a hangunkat, akkor elérhetünk valamit, mert igenis ott van az empátia az átlag emberben és tudunk rájuk hatni, legalább annyira, hogy ne vessék ki magukból a gyengébbeket. Segítségről már nekünk kell gondoskodni.

A kutya csak 4-5 éves emberi szintű kommunikációára képes, ez nem lenne elég egy intelligens kutya-társadalom megalapításához. Ezzel nem tud egy kutya önállóan megélni az emberek között Én azt hiszem, ezért lehet kijelenti, hogy "az emberi faj minden más fajtól elkülönülő sajátossága .... ". A delfinek is képesek egy bizonyos szintű kommunikációra, az se semmi, meg vannak még más állatok is azt hiszem. De olyan szintű kommunikációra, mint az ember, arra egyik állat sem képes. (nem a 4-5 éves ember )

Labolen, klassz lehetett a nagy családos karácsony! Irigykedem a baráti társas szilveszterért is.... én nem tudom sosem lepasszolni szilveszterkor a gyerekeket, a szüleim ugyanis "buliznak" (mindegyik külön-külön, mert ugye nem élnek együtt). Másra nem tudom őket bízni. Pedig már nagyon vágynék rá... és lenne is hová mennem, barátokhoz. Érezzétek jól magatokat

Süni, sajnálom ezt a beszéd dolgot, sejtettem... Mivel nem tudok konkrét tanácsot adni, továbbra is nagyon drukkolok, hogy beinduljon!! Gyógypedek mit mondanak? Azt hiszem, én megpróbálnám elfogadni, hogy ha fog is beszélni, nagyon messze van még, így talán, ha ebbe meg tudnál nyugodni, akkor nem lenne többet stresszes ez a téma. Nem tűznék ki újabb határidőt, de te érzed, mi a jobb! Én mindenesetre nagyon drukkolok Andrisnak
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Bárki kerülhet olyan helyzetbe, akár fiatalon is, hogy hosszabb ideig a társadalom segítségére szorul. Pl. sport miatt fekvőgipszes ínszalagszakadás, fogamzásgátló okozta trombózis, csípőprotézis beültetése. Ezek mind több hetes fekvést igénylő problémák, mégse lesz tőle valaki fogyatékos. Természetesen ez annyiban más, hogy valószínűleg nem tart egész életen át (mert ha addig tart, akkor már fogyatékosság). De tényleg mindegy hogy hívjuk.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Nem az a szörnyű, hogy a társadalom kiveti magából a gyengéket. Ez valahol még érthető. Az viszont, hogy anyák azért adják állami gondozásba a gyereküket, mert enyhe auti vagy értelmi sérült, na az viszont kiakasztó.

Ha jól emlékszem, Ranschburg mondta, hogy a 4-5 éves ember értelmileg szinte kifejlett egyednek mondható.
Az meg egy más kérdés, hogy mit tekintünk intelligens társadalomnak. Mik a kritériumai? Szerintem pl. a hangyák társadalma intelligens. Annak ellenére, hogy nem építenek atomreaktort.

Kimni, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sünöcske: egyetértek Kimnivel, távlati határidőt jelölj ki. Hallani olyan esetekről, mikor 10 évesen kezdett beszélni valaki. Valami ilyesmit kéne elgondolni, és akkor egy kicsit nyugodtabb lenne az ember. Én is mostanában tanultam meg újra, Hogy ha valamit nem tudok megváltoztatni, és emiatt görcsölök, akkor az is megoldás, ha elfogadom, hogy nem megy. Mi a sulival voltunk most így az ősszel, nem mondom, hogy könnyű volt beletörődni a megváltoztathatatlanba. De nekem is ott a távoli jövőbe vetett bizalmam. Ha nem is most, később azért csak fog menni egy olyan suli is, ami most elképzelhetetlen.

Kimni: jobbulást a férjednek! Sajnálom, hogy nincs sok segítséged mostanában.

Szilveszter: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez. Megyek mert sírnak.

Szanya, a kisebbikem ugye 4.5 éves és hát, hú, hogy kifejlett ember Ezen jót derültem, de persze, biztosan tudományosan elméletben tudná már (mondjuk, ha Kambodzsában élne biztos képes lenne), amit egy felnőtt ember is átlagban tud. Szóval, gondolom, Ranschburg azt akarta mondani, hogy tulajdonképpen innen már csak tanul, de az agyában a szükséges összeköttetések kialakultak. Tehát a szó szoros értelmében nem fejlődik, csak tanul. Nem tudom, utánanézek, érdekes ez a téma (is).Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, de jól leírtad! Pontosan ezt kellett nekem is megtanulnom, meg szerintem itt sokunknak, azaz az autizmus elfogadása tanított meg minket arra, hogy megtanuljuk más helyzetben is, de főleg ebben elfogadni, ami rossz, de tehetetlenek vagyunk ellene. Hogy belenyugodjunk, hogy rendben, ez most így van jól, hiába rossz ez nekünk, de majd talán változik vagy még azt sem. Az egészséges gyerekeket nevelő ismerőseim nem értik ezt.

Ja, ne értsetek félre, nem egy szórakozóhelyre vágynék bulizni az az idő már elmúlt Hanem vannak barátaim, régi tollasos ismerősök, akik ilyenkor egy családi házban összejönnek és társasoznak, nevetnek, filmet néznek, beszélgetnek. Hiányzik a felnőtt interakció az életemből, szinte kizárólag a gyerekekkel kommunikálok, baromira szükségét érzem a barátoknak, de már nem nagyon vannak. Én extrovertált vagyok, nem bírom ki sokáig emberi kapcsolatok nélkül.
Egyébként a fiam fejlesztésével kapcsolatos megbeszélés valakivel azért lenne fontos, mert amikor valaki elmondja a gondolatait valakinek, akkor jön rá igazán, hogy van-e benne baki vagy nincs, a másiktól kaphat visszajelzést, más oldalról közelít a másik, ami fényében már látszanak az esetleg hibák stb. Ez nagyon fontos, amikor nagyobb dologban kell dönteni, ezért jó megbeszélni valamit valakivel. Azért gondolom, az ilyen nagyobb horderejű kérdésekben általában tudtok beszélni Apával.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, Kimni: Azért szerencsére nem görcsölök annyira, csak az agyam nem tudja felfogni, hogy van nyelve, hangszalag, halandzsál, sikongat és mégse. Legalább egy szó pl:francba ha megüti magát Furcsa átélni, hogy találkozok pöttömökkel és nyomják a dumát és itt az én nagy fiam aki csodás tekintetével rám néz és nem válaszol semmire. Nekem kellenek az időpontok, hogy legyen értelme küzdeni, harcolni, törekedni,mert a cél az persze változatlan. Persze így lesznek csalódások és elszomorodom, de majd felállok!
A fejlesztők nem tudnak válaszolni, mert nekik sincs jósgömbjük és hogy őszinte legyek szerintem fingjuk sincs a témához. Lehet hogy valami olyan spéci fejlesztő kéne aki a némákhoz ért jobban, de azért kicsit autis is. (csak hol van?)

Hát én szilveszterkor a szokásos programomnak fogok hódolni, aludni fogok, mint a nagyik, a férjem max. felkelt éjfélkor egy újévi pusziért.
Engem se vonzanak a bulik. Max. ha csináltunk volna autis szülős beszélgetős bulit, mert azokon mindig azt tapasztalom valaki kimaradt a beszélgetésből.

Kimni: nagyon sajnálom, hogy a férjed betegeskedik, remélem hamar jobban lesz!

Süni, a néma az nem jó, mármint a siket-némák pedagógusa, mert nekik a kommunikációs központjuk ép, arra lehet támaszkodni a jelnyelvvel meg a szájról olvasással. Egyébként tényleg felfoghatatlan, hogy ennyire nem akar kommunikálni.

Jó példa a "francba!" Az enyém pl. azt mondja, "basszuskulcs".

Arra kellene rájönni, hogy mi lenne neki az a motiváló dolog, amiért hajlandó kommunikálni. Hát ez a legnehezebb.

Labolen, nem is írtam, hogy elkezdtük a kocka leves terápiát! Már magától lenyalja a kanál végét 3-4 kanál erejéig. Azt hiszem, pár hét és hajlandó lesz kanalazni. Persze minden nélkül.

Boldog Új Évet mindenkinek!

Sziasztok!

Még nem kaptunk időpontot a Vadasban a Tourette vizsgálatra, pedig máshova nem fordulhatok, mert oda tartozunk területileg.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.