Téma: Diagnózis nélkül

Mindenkit szeretettel köszöntök az oldalon!
Nem is tudom, hogyan kezdjem...
Az én 12 éves kisfiam még nincs "diagnosztizálva", de erős a gyanúm, hogy jó helyen keresgélek.
Érzésem szerint a szociális és kommunikációs fejlődése kb. egy óvodásé. Látszólag egy átlagos gyerek, határozottan jó tanulmányi eredményekkel. A szűk családban semmi gond nincs vele. Békés környezetben, szeretetben neveljük születése óta.
DE: kicsi kora óta nem néz senki szemébe, családon kívül - de nem idegeneknek! - nem köszön, beszélgetést nem kezdeményez. (Mára legalább addig eljutottunk, hogy ha valaki kérdez valamit, arra röviden válaszol.)
Az oviban nem beszélt, hanem mutogatott, szereplésbe nem lehetett belevonni (pl. anyák napja ), nem volt hajlandó megszólalni. Ezt a halmozottan jelentkező beszédhibáira fogtuk, de a logopédussal sem állt szóba. Először emiatt jártunk a helyi önkormányzatnál dolgozó pszichológushoz. Eredmény semmi, nem is értette mi a baj ezzel az okos, jópofa gyerekkel.
Az iskolában bedurvult a helyzet. Most 5. osztályos. Az elmúlt 4,5 év azzal telt, hogy folyamatosan a magatartási problémáival keltünk, feküdtünk. Nem tud normálisan közeledni a társaihoz, csak csípve, harapva, rúgva. Határozottan agresszív. A közös/osztály/iskola programokkal nem tud mit kezdeni. Vagy nem vesz részt bennük, vagy valami nagy bajt csinál. Középút nincs. Nem lehet semmivel motiválni, büntetni. Ugyanazt a hülyeséget 100x is megcsinálja, hiába beszéljük meg minden alkalommal, hogy mit, miért nem szabad.
Az 5. osztályt egy másik, sokkal jobb iskolában kezdtük, de ismét kezdődtek a problémák. Szeptember óta van három oszt.főnöki/szaktanári figyelmeztető, + egy hittan bukásra állás.
Segítséget kérek, merre induljak / induljunk el, hogy könnyebb legyen az életünk!
Köszönettel fogadok minden tanácsot!
Köszönettel: S.Judit

Szia S.Judit!

Had kezdjek gyorsan egy fórumozási tanáccsal: nem szoktuk kiírni a teljes nevünket, mert előbb-utóbb olyan jellegű szenzitív információk is kikerülnek a "beszélgetésekbe", ami névvel azonosítva később kellemetlen helyzeteket eredményezhet. Szerintem kérd az adnin segítségét!

Abból, amit leírtál a fiadról azt is lehet mondni, hogy nagyon tipikus, de azt is, hogy ez még bármi egyéb is lehet.
Megnyugtató választ csak szakembertől fogsz kapni, érdemes lenne a honlapon megnézni a diagnosztizáló helyek listáját és bejelentkezni.
A legtöbb fórumozó gyereke a tiédnél jóval korábban kapott diagnózist, én magam sem tudok semmi egyebet írni a kérdésedre, pedig van egy 24 éves AS-es öcsém. Ő nagyon más volt, mint a Te fiad, egész más problémákkal küzdöttünk.

Én fejlesztést keresnék, nem diagnózist. Symbo, én azt mondom. Ők nem csak autikkal foglalkoznak, pontosan ez a szakterületük.

Szia Judit,
én biztosan szeretnék egy diagnózist kapni, ami aztán már rajtatok múlik, hogy nyilvános lesz-e vagy sem, van-e értelme a suliban ezt megosztani vagy éppen csak rontana a helyzeten stb.
Az iskolában nem javasoltak még vizsgálatot?

Szia S Judit!

Nem írtad, hogy merre laktok. Ha Budapest környékén, akkor kicsit könnyebb a helyzet.
Én is első körben egy diagnózist szereznék, mert jobban tud segíteni neki egy szakember, ha tudja, mi a gond. Ugyanakkor addig is keresnék fejlesztőhelyet, ahol megnézik a gyereket és személyre szabott tanácsokat fogtok kapni. Ezt a diagnosztizáló helyen nem kapjátok meg majd, ott csak megnézik, mondanak valamit és kész. A fejlesztés pedig egy hosszabb távú folyamat, ott ismerik meg igazán a fiadat majd, ott tudnak rászabott tanácsokat adni nektek és foglalkozni a gyerekkel is.
Én még tudom ajánlani az Egy másik út alapítványt, ők is foglalkoznak autikkal és más beilleszkedési zavarral küzdő gyerekkel is.

Köszönöm mindenkinek a segítséget!
Most ott tartunk, hogy találtam a közelben (Bp. környéke) egy ismerős gyerekpszichiátert. Kb. 10 percet beszélgettem vele, benne is felmerült az Asperger sy. gyanúja. Februárban viszem hozzá a gyerekemet, és majd akkor kiderül, hogy merre tovább...
Champ.: A fiam óvódás kora óta vannak kisebb-nagyobb problémák, de eddig soha nem léptünk tovább a helyi pszichológusnál, mert -mint már említettem- senki nem értette mi a baj ezzel az okos, jópofa gyerekkel. Mi meg csak szenvedünk azóta is, a gyerek közösségben, én meg amiatt rettegek minden nap, hogy aznap éppen milyen "antiszociális vétséget" fog elkövetni. Ezért nincs még diagnózisunk.
Lucy: Az iskolában csak annyit látnak a gyerekből, hogy agresszív, "neveletlen", dacos. Szerintem az nem baj, ha a tanárai tudják, hogy ő bizonyos szempontból más, mint a többi gyerek. Az osztályfőnöke, aki mellesleg az énekórát is tartja, hamar felismerte, hogy az én fiam akkor sem fog az osztály előtt énekelni, ha az élete múlik rajta. Kottázásból osztályozza, abból pedig 5-ös.
Ha lesz valami új fejlemény jelentkezem.