Második napunk volt ma a Koraiban.
Kicsit tartottam tőle, hajlandó lesz-e bemenni az épületbe vagy úgy kell becipelnem.
Amikor az útvonalból rájött hova megyünk elmosolyodott és én megnyugodtam. Szépen sétált mellettem, felment a lépcsőn, egyenesen a csoportba vette az irányt.
Gyorsan leellenőrizte minden a helyén van-e (fényképei, fogmosó felszerelése). Mindenkire mosolygott, cipőt váltottunk és bement játszani a terembe a gyógypedagógusával.
Kint pár szóval megbeszéltük a csoportvezetővel, hogy Vikit nem viszik ki vécére, csak ha kéri és akkor is csak egyedül. Megértették, semmit nem csodálkoztak.
Leültem a váróban és Viki sírását max,ha 2-szor hallottam, és mindig gyorsan megnyugtatták.
Itt jegyzem meg előre megkérdezték, hogyan nyugtassák meg ha baj van, megtanulták a Viki által mondogatott "mantrát" és elmondják neki, vele.
A lényeg Viki végig ott maradt és semmi gond nem volt vele!

Hazafelé sétáltunk, játszótereztünk, végig jó kedvű volt és mindent megnevezett- produkálta magát!
és ez egész este így ment, számolt, mutogatott, boldog volt

Legalább 5-6 óvodába, játszóházba, spec csoportba próbáltuk őt elvinni, sehol nem maradt 1 napnál tovább, rémálmai voltak, magába zuhant.
Most végre jó helyen vagyunk!!