Sziasztok!
Tegnap kezdtük a Korai Budai Házban az auti csoportot, hétfőn és kedden fogunk járni délután 2-5ig.
A szülőin megtudtuk, hogyan fog lezajlani ez a 3 óra, kaptunk mindenről írásbeli emlékeztetőt is, kértek tőlünk több oldalas tájékoztatást a gyerekről és fényképet.
Minden úgy történt az első alkalommal, ahogy erre felkészítettek bennünket.
Viki fényképe várt bennünket az öltöző szekrényen a mosdóban, így nem kellett keresgélnünk, Viki is tudta melyik az övé.
Váltócipőt húztunk és én elköszöntem Vikitől és eljöttem.
Úgy gondoltam van 10 percem és mehetünk haza, mert Viki őrjöng.
Jól gondoltam Viki cirkuszolt, nem értette miért mentem el és hol van.
Azután csend lett, nem hallottam Viki sírását 1 óra hosszáig!

Végül persze kitört a botrány, mert Viki nem pisil más előtt, nem szereti ha más pisil őelőtte. Ebben nem közösködik, na!

De ezt a Koraiban nem tudták és kitört a cirkusz, elég keményen, Viki szinte magán kívül volt, mire áthúztam a cipőjét és eljöttünk.
Hazáig sétáltunk, játszózni is megálltunk, de még ott is sírt, a jégkrém se kellett neki.
Úgy gondolom, ezt a koedukált vécézést kicsit később kellene újra megpróbálnunk, ha már ismeri a csoportot és a pedagógusokat és biztonságban érzi magát.
Hogy megértsétek mégis mennyire sikernek éltem meg az első napot a Koraiban leírom:
soha sehol nem töltött még ennyi időt nélkülem idegen helyen, sőt még a nagymamánál sem. Sehol.
Tudnak valamit a Koraiban!Meg kell tanulnom tőlük!