Téma: Autizmus mindennapok

Viselkedés problémákhoz:

Nálunk pont az a baj, hogy vagy nem tudja felmérni, hogy mit lehet megtenni és mit nem (erről már írtam), vagy ha mégis szépen elmondja, hogy ezt meg azt nem szabad és én megkérdem, hogy akkor fogja-e csinálni, azt mondja, hogy igen! És ez sokszor tényleg így is van!
Másik: tudja, hogy nagyon gáz, amit csinál, (pl.: anyukámnál egy hete összefirkálta a tapétát, elég rendesen, feltűnő helyen), mert amint belépünk mindent eldob és menekül. Ilyenkor zokszó nélkül elfogadja a szidást, büntit, de nincs garancia, hogy egy két hét múlva nem ismétlődik meg az egész. Nálunk ezért kell a folyamatos felügyelet. otthon kevésbé, de máshol egy pillanatra nem hagyhatom egyedül, mert képtelen disztingválni.

Kösz az együttérzést.

Hiába van két éve diagnózisunk, az elfogadás még mindig nehéz nekem. És pont olyanok miatt akadok, mint amit ti is írtok, hogy tudja, hogy nem jó amit csinál, és mégis. Sőt még utána vihog is. Ami nyilvánvalóan az érzelmek helytelen kifejezése, és nem azért csinálja, hogy engem az őrületbe kergessen, de sajnos tudat alatt mégis ez történik, és egyből a plafonon vagyok. És nem kis apróság miatt, hanem pl rendszeresen úgy megharapja a tesóját, hogy hetekig lila és sebes a húga. És az egy jó dolog, hogy csak a húgát harapja, az oviban senkit. No de hogy ezt kell pozitívumként megemlíteni...

Az espricot elkezdtük tegnap újra. Most napi kettőt próbálok lenyomni a torkán. Sajnos még mindig nem tudja egyben lenyelni, pedig megpróbálta már, (ez mondjuk nagy előrelépés volt. ), de sajnos nem megy, és emiatt napi kétszer öklendezik szegény. Majdnem hány. De most már ott tartok, hogy tényleg annyira kiborítóan viselkedik, hogy inkább ezt próbáljuk meg, mint hogy naphosszat elkeseredett harcot folytassak a legkisebb szabály betartásáért is. remélem lesz valami javulás, mert ez az utolsó lehetőségünk, és utána azt kell mondjam, tényleg mindent megpróbáltunk. És az nagyon elkeserítő lenne, hogy a minden után sem használ semmi.

Marco: Andesz: Leírnátok esetleg, hogy hol tartotok az iskola keresésben? Én nagy telefonálgatásban vagyok, és azt hiszem ugyanazokat az intézményeket próbálom feltérképezni, mint Ti. Ha túl bizalmas a dolog, akkor esetleg privát is megbeszélhetnénk. Kíváncsi vagytok, ti mire juttok a sulikérdésben. Én nem tudok dönteni, kicsit elkeserítő a dolog.

Champ: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Én meg úgy látom, hogy ez nem hagyható és tolerálható. Az tolerálható, hogy ő dühös. Az nem, hogy ezt rajtatok próbálja levezetni. Az is elég beszédes, hogy csak veletek engedi ezt meg magának, tehát egyébként tudná tolerálni, és türtőztetni magát, ha akarná. Vonuljon el a szobájába, és kiabáljon egy sort, vagy ugráljon, vagy püföljön egy párnát, és így vezesse le a dühét, nem pedig azokon, akik neki akarnak jót.

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Dreamer:
Nekünk azért volt trambulin a szobájukban, mert ha láttam a felgyülemlő feszültséget, vagy nagy volt a pörgés, akkor trambulinozni "kellett"! Imádta mindkét gyerek! 100 ugrás rajta, és fél óra pihi, csend és nyugalom következett! Sajnos most nem működik, elszakadt a gumikötél, és még nem sikerült beszereznem.
Az én fiam még csak akkor emelt rám kezet (nagyon ritkán és hál' istennek nem is tud nagyot ütni),amikor olyat tettem, amit neki nem szabad (pl cipővel bemenni a szobába). Na, akkor megkaptam én is a magamét!

Egy ideje nem írtam ide. A helyzet az, hogy kissé ki vagyok akadva, de nem tudom hogyan fogalmazzam meg az esetet, meg a helyzetet.
Messziről kezdem.


Nekünk második év végén lett diagnózisunk. A diagnózis mellé senki nem mondta el, hogy ez azzal járna, hogy fejlesztőpedagógusi segítséget kaphatunk. Eljutottunk egy alapítványhoz, és ők közölték ezt velünk. Ekkor próbáltunk valamit elérni az iskolánál, ahová a fiam járt. Harmadik év elejétől negyedik félévig semmilyen lépés nem történt az iskolában ebben az ügyben azon kívül, hogy a fiam osztályfőnöke körberöhögött, amikor a fejlesztést említettem neki.
Az alapítvány kapcsolatban állt egy másik iskolával a városban, és ők kötöttek velük szerződést, mert ott volt már egy két évvel idősebb gyerek, aki miatt kellett. Emiatt, és más okok miatt a fiamat negyedikben félévkor átírattuk ebbe az új iskolába. Ekkortól kapott fejlesztést, ami azonban heti másfél óra volt összesen, és ezért minden alkalommal két órát kellett utaznia, és azokon a napokon az autóban készült fel a tananyagokból.
Azonban a másik fiú most gimnazista lett, és nem jár már az alapítványhoz. Mi ezt csak most szeptemberben tudtuk meg. AZ egész úgy tűnt fel, hogy elkezdődött az iskolaév,. és nem kaptunk értesítést a fejlesztőpedagógusi foglalkozások időpontjáról. Érdeklődtem, és kiderült, hogy azért, mert nem is lesznek. Akkor most mi van?
Egyszerűen itt megállt az ész a számomra és egy helyben toporog. Azt a választ kaptam, hogy az iskolai tanárokat fejlesztik hetente. És a fiammal mi lesz? Szó se róla, most úgy látjuk minden rendben van vele, de ez nem garancia arra, hogy tényleg így is van.

Bundáskenyér, bár semmilyen ovis anyagom nincs, de nagyon örülök, hogy sikerült ovit találnotok

Labolen, Miminek jelen idő szerint nagyon kevés viselkedésproblémája van. És persze ez tök jó, de mit nem adnék azért, ha annyi mindent tudna mint L. Rengetegszer el vagyok keseredve, de mindig mérlegre teszem a dolgokat, megpróbálok a pozitívumokra koncentrálni. Neked pl. milyen jó lehet, hogy a gyerkőceid tudnak együtt játszani és igénylik is ezt Nálunk én most külön programot dolgozok ki, hogy játszhassanak együtt, mert annyira más a két gyerek. De bízom benne, hogy ez segít és majd beszámolok a fejleményekről.

Bundáskenyér: küldtem pár dolgot.

Ágiviki: remélem sikerül közös játékot kitalálni a gyerekeknek, és akkor már ők is együtt tudnak tölteni egy kis időt.
Egyébként ezért írtam, hogy minden relatív. Hozzátok képest mi előrébb vagyunk, de még mi is le vagyunk maradva például a fiam előkészítős csoportjához képest.

No de írjak jót is: ma úgy fogadtak, hogy 3 virágot is gyűjtött L., ügyes volt a mese alatt, szépen végigcsinálta a barkácsolós feladatot, és az udvaron is csinálta, amit kell. Most jobb kedvem lett egy kicsit. De még hátra van a mai feladatozás...
Sajnos a picurom lázas lett, így be vagyunk zárva.

Bocs, nincs időm mindenki hsz-ra reagálni
Labolen: Igen, ha visszanézel, mennyi sokat fejlődött L. az elmúlt hónapok, hetek, napok alatt, az erőt ad! Ha csak visszaolvasod a saját hozzászólásaidat, már abból is látszik, hogy mennyi mindent tudtál segíteni L.-nak és a családodnak. Persze, hogy vannak hullámvölgyek és nem könnyű időnként ezekkel a gyerkőcökkel. Főleg, amikor tudjuk, hogy pont pl. az érzelmek megértése a gond, de kinyílik az ember zsebében a bicska, ha épp kinevet valakit, akit pedig sajnálni kéne. Én csak azt tudom, hogy amikor én magam nyugodtabb vagyok, akkor a gyerekek viselkedése is normálisabb.
Marcoverde: tudod, nálunk is hasonló a helyzet, mint nálatok M.-val, leveleztünk is Andesszal. K. nálunk is végtelenül goromba és elküld melegebb éghajlatra. Én azt vettem észre, hogy ha az iskolában (nem oly rég az oviban) nem stimmelt valami, akkor voltak iylen korszakai. Vagy épp mi voltunk rossz passzban. Nálunk is K. a közösségben nem mert gorombáskodni. Egyszer azt mondta nekem egy gyógyped, hogy azért velünk csinálja, mert itthon szeretetben, biztonságban érzi magát (ami tulajdonképpen pozitív dolog). Próbáltuk a jutalmazást, amit Andesz is javasolt, de hiányzott belőlem a kitartás. Aztán éppen magától is elmúlik ez a rossz periódusa K.-nak egy időre (remélem, nálatok is ilyen hullámzó és nem állandó!). Hozzánk a fiam ovijából épp ezért jár egy gyógyped hozzánk, hogy segítsen, mit kéne K.-val másként csinálni. Most az a stratégia, hogy ha K. támad, akkor röviden megmondani, hogy nekem ez rosszul esik ("én-üzenet"), és hogy a gorombaság helyett mi az a megengedhető, amit mondhat helyette. Aztán ha folytatja, akkor otthagyni a szobában. Mert a rákiabálás is figyelem, és ez erősíti a rossz viselkedést. Persze mindezt Ti is tudjátok, de oly nehéz a gyakorlatban.
Most itt tartunk és egyenlőre működik. Ha bünti van, akkor hangsúlyozzuk, hogy szeretjük, de most pl. nincs mesélés este, mert goromba volt (de tök nyugodtan). Ez is bejött párszor - nem könnyű, de muszáj 1-2 hisztit így végig élni. Bocs, ha hosszú lett...

Manka, Andesz, Marco:
Hű, de nem irigyellek benneteket! Azért ezt szörnyű lehet naponta megélni.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, igazad van, minden relatív. Az elmúlt pár napban én is kicsit sajnáltam magam amiért nem vagyunk egy teljesen átlagos család. Aztán előbb panaszkodtam egy ismerősömnek és jól megbeszéltük, hogy végül is nekem és a családomnak milyen jó dolgunk van:-) Remélem a kicsid hamar meggyógyul!

Nálunk, nem akarom elkiabálni, mintha kevésbé vagy kevesebbet betegeskednének a gyerekek. Szinte csoda, hogy egy orrfolyással megúsztuk eddig....

A grafikont én is tervezgettem régen, technikailag nem tudom, hogy an lehetne megcsinálni, hogy közös legyen- akkor volna értelme, ha (nyilván nem azonosíthatóan) közös táblázatban tudnánk vezetni minden gyerekét, hiszen akkor látható lenne, hogy mely gyerekek hasonlítanak ebben-abban és akkor legalább minimálisan lehetne tervezni. Az alapja lehetne az Autizmus Alapítvány fejlődési kérdőíve (persze, ha hozzájárulnak egyáltalán) egyszerűsítve. De nem tudom, hogyan lehetne ebből kezelhető mennyiségű és közös grafikont készíteni. Ha valakinek van ötlete, akkor ne kíméljen.

HáromMackó, nagyon eltűntél, ott vannak még a vendégek? Remélem, jól vagytok!

Dreamer, a fejlesztő általában a helyi EGYMI küldi ki. Írj nekik egy levelet ajánlva, hogy várod az új fejlesztőt, másolat önkormányzat okt. osztály. Ne hagyd annyiban!

Labolen, jobbulást a kicsinek! Remélem, nem nagyon magas a láza!

Nem itt az iskola ezzel az alapítvánnyal kötött valami szerződést. Nem ismerem sajnos a részleteket. És most tényleg nem tudom, mi a helyzet.

Ja igen, írtad valóban. Ez esetben azt hiszem a bizottságnál reklamálnék, ők talán lelevelezik az önkormányzattal. De fordulhatsz egyenesen az oktatási osztályhoz is. Az a gond, hogy ha az iskolátokat államosítják januárban, akkor kezdheted elölről. Emiatt nem tudom, hogy mi lenne most jó. Lehet, hogy emiatt mondták fel a szerződést is.

Sziasztok,
remélem, a betegek gyógyulnak. Mi is beleestünk, így a héten csak egy nap ovi volt. Sajnálom, hogy megszakadt a beszokás, de szerencsére egyelőre nincs gond, ott is ebédelt kedden.

Labolen, fel a fejjel, én is csak azt tudom mondani. Az én érzéseim is elég hullámzanak sokszor napról napra a gyerekem viselkedésének függvényében.
A jó és rossz élményeket mi is meséljük ovi óta. Találtam a bm-en hozzá űrlapot. Today, at school I... így kezdődik, nem tudom, megtalálható-e ezen a címen. Igaz, még nem suli, de csináljuk, mert sok pont alkalmazható ovira is vagy otthoni tevékenységre. Alul a lap alján arcok vannak érzésekkel, felette élmények, események, így könnyebben tud mesélni, mi volt és hogyan érezte magát.Én meg is fordítottam, tehát mi volt az a napirendi pont, ahol pl. félt esetleg vagy vidám volt stb. Másik hasonló táblázat a Schedule and Communication Log néven fut.
Nagyon jó lenne, igen, ha a db-os anyagok valahol máshol is elérhetőek lennének nekünk, azaz a db-hoz hozzá nem férőknek is, én legalábbis örülnék neki.
Az Eskimo Kids olajat nem próbáltátok még? Az folyékony, tuttifrutti ízű, ha a kapszula ilyen rossz élmény a kisfiadnak. Mi adtuk ezt is.

Bundáskenyér,
milyen ovit sikerült találnotok végül is Vikinek? Örülök, hogy összejött.Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csibnyusz,

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.