Téma: Autizmus mindennapok

Szegény Bobek, nem nézted ki belőle, hogy vágyott volna a zsúrra Az én 4 évesem teljes mámorban úszott, amikor az Öböl parkban megtartottuk a kis zsúrját, azóta is emlegeti, tudja, kik voltak ott, az az Ő zsúrja volt, tudja, hogy a zsúrja nem egy napon volt a szülinapjával és készül a következő zsúrra, mert ez az év legszebb napja Jövőre mindenképpen csinálj Bobeknek

És ha Bobeknek lesz augusztusban, akkor mit mondok Latkának, neki miért nincs? Vagy kit hívjak meg rá?
Amúgy is, ez olyan társasági esemény, ami nekem túlhaladja a rugalmasságomat, és szociális képességeimet. Ott lenne egy csomó idegen gyerek és felnőtt, és sokat kellene előtte szervezkedni, meg telefonálni. Ez nem az én világom. Ha egyszer magától eljut arra a szintre, mikor kéri a zsúrt, akkor oké, valahogy megszervezem, na de hogy én önként ilyet... ???
És mielőtt mondanád, a nyári gyerekes tali előtt már egy éve ismertem a társaság nagyját, és folyamatosan leveleztem mindenkivel. Az ment. Ti már nem vagytok idegenek. És a gyereketek se néz furán az enyémre.

Sziasztok!

A zsúrokról: nálunk szokás az oviban, hogy ha valakinek szülinapja van, akkor lehet bevinni sütit, üdcsit. Megünneplik a csoportban, általában a barátok is onnét kerülnek ki. Az óvónéniknek van egy nagy zsákja tele ki plüss játékokkal, az ünnepelt ebből választhat. Mi mindig vittünk mindkét gyereknek enni-innivalót az ovis zsúrokhoz. A családban mindig nagy ramazulival megünnepeljük: kerti party, grill, bogrács, unokatesók, testvérek, nagyszülők, őrület a köbön, de még Z. is élvezi!

Vitaminokhoz: elkezdtük az Espricot! A fiam, miután elmondtam neki, hogy mi az és miért kell bevenni, elnevezte suli-vitaminnak! Úgy veszi be, hogy egy pohár vízzel a kezében összeroppantja a fogával a kapszulát, az olajat pár korty vízzel lenyeli, a kapszulával kb. fél percig még elrágózgat, aztán azt kiköpi. A lényeg lemegy!

Labolen, köszi a tanácsokat!! Szerintem nálunk is pelenkalevétel lesz, aztán majd valahogy átvészeljük a folyamatos takarítást... Nálunk most beállt a dackorszak. Fiam a "nem" szót a profizmusig fejlesztette, direkt mindenre azt mondja, hogy nem. Bármit kérdezek tőle, bármire megkérem:NEM!!! közben meg iszonyú zsivány arccal vigyorog. Ezért függesztettük fel itthon a TSMT-t is, inkább elhordjuk a fejlesztőhöz. Bezzeg neki nem mondja, hogy NEM! Szóval, remélem ez hamar elmúlik, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ez most szórakoztatja, anyát szívatni egész álló nap....
Egyébként kis tökéletlen, a bölcsiben semmi gond nincs vele, szót fogad, betartja a szabályokat, állítólag imád építeni. Itthon egyszerűen nem hajlandó. Nem is hiszem el, amikor mondják a gondozók. Állítólag ott az udvaron mindig biciklizik, nagyon ügyesen. Itthon meg nem akar. Elmegyünk vendégségbe, szabályosan mintagyerek. Rajzolgat, táncol, szaladgál a többiekkel, nem hisztizik, mindenkire mosolyog. Itthon meg sokszor olyan kis rakoncátlan. Hogy miért van ez?! Néha úgy érzem, hogy tényleg bennem van a hiba....

Labolen, ne vedd magadra! Viccesen értettem! Tudom, hogy te ezeket annyira nem szereted, nem gondoltam ezt át valóban, dehát ez nem olyasmi, amit muszáj csinálni. Így elsőre azt hittem, tényleg azért vagy a zsúr ellen, mert felesleges, de most már leesett, hogy nem, gyorsabban írtam, mint gondolkodtam volna. Nekünk nincs nagy család, sőt, a család mindenhol szét van esve, nincsenek tesóim, a férjemnek is csak 1, akiknek 1 gyerekük van, ennyi a család. Nekünk marad a zsúr, ha ünnepet akarunk, nyilván nem jártunk jobban, mintha nagy családos buli lenne

Gizi, nem benned van a hiba! Egyszerűen csak másutt más a szabály. A mi gyerekeink általában így gondolkodnak.

Labolen, ma megint voltunk a nyulas-cicáson, ezúttal a nyulakat is megtaláltuk. Fantasztikus az a játszótér! Mi egy-egy játszótéren egyszerre max félórákat szoktunk lenni, de itt leragadtunk egy órára. Alig akartam eljönni.

Holnap ovi és még össze se szedtem a kezdőcsomagot. Úgyhogy megyek is.

No mi a múltkor nem találtuk őket. Már azt hittem ellopták, vagy valami. De akkor ,jó, még mindig mondhatjuk, hogy nyuszis. remélem már cicák nincsenek, a gyerek teljesen kiakadt, hogy ez csak nyuszis, itt cicának helye nincs!

Gizi: A helyhez kötik a szabályokat is. Amit az oviban kell vagy szokás, azt otthon nem. Vagy bölcsiben. Nálunk az oviban eszik levest, itthon nem. Ha megszakadok sem.
Ott nem futkos el séta közben, hazafele meg már rohan, mint az őrült, hiába kérem, hogy fogja a kezem. Remélem, ha idősebb lesz, ez majd azért javul.

Kimni: ha nincs nagy család, akkor létszükséglet a szoros baráti kötelék, és egyéb társasági kapcsolatok ápolása. Szerintem tök jó, hogy rendezel a fiaidnak ilyen zsúrokat, biztos hatalmas élmény nekik. És az én gyerekeim is élveznék, csak egyelőre nekik elég a család. És nekem is. Bele se gondolok, milyen rossz lenne, ha nem lenne közel a szűk család, vagy valamiért nem lennének itt, én meg nem tudnék hívni senkit se, mert idegesít ez a szervezkedés az idegenekkel dolog... Szóval tök jó, hogy te ilyen ügyesen menedzseled ezeket a programokat, így a fiaid és te sem maradtok nagy társaság nélkül.

Champ: ilyen ovis ünneplés nálunk is van, mi is viszünk mindig tortát. Szerintem jó, hogy van ilyen, van éneklés, torta, kis ajándék. Nálunk is nagyon szeretik a gyerekek .

Túl vagyunk a nagyom szülinapján, immár egy görög teknőssel bővült a család.

Gizus, sztem a szobatisztasági topikban is leírtam én anno, nálunk a teljes szobatisztaság egy éves folyamat volt, Gergő már éjjel-nappal szobatiszta.
A nappalit tavaly nyáron kb 1-2 hónap alatt értük el. Pucéran volt a nagy melegben vagy bugyiban. Kb mint egy NT-t úgy szoktattuk a kicsimet is. Rendszeres időközönként bili elé állítottuk, ha bepisilt néhány percig rajtahagytuk a pisis alsót, de az első időben sokszor naphosszatt pucéran volt és én megállás nélkül lestem mikor kezd pisilni, akkor ugrottam elé a bilivel és így sikerült bilibe. Ezért is hatallmas dicséret örömtánc járt. Mindezek elegendők voltak, hogy elkezdett jelezni, a bilihez húzott. Pár hét után mégis visszaesés tapasztaltam. Akkor bedobtam, h a bilibe pisiért 1 tic-tac jár. Talán ennyivel volt több csak ez nekem a nagyfiamnál eszembe sem jutott volna hogy jutalmat adjak a bilibe pisiért, ezt már olvastam valamelyik ,,auti-könyvben,, . Ez nálunk nagyon bejött és csak kb 1-2 hétig alkalmaztam, nappalra szobatiszta lett.
Sajnos a kakival még jó sokáig kivárta mindig, hogy feladjam rá az esti pelust és az abba ment. Jó félévig ment még ez, számtalanszor kaptam ki az ágyból erölködés közben és tettem a wc-re, mert a kakiláshoz el akart bújni. Itt a cukork sem akart segíteni, a mesekönyvből elmagyarázás sem, egyszerűen el akart bújni a kakiláshoz. Ezt végül egy új környezet, egy látogatás a vidéki nagyinál oldotta meg, mert ott mégsem az a kiságy volt amiben az esti rutint végezte mindig, ott volt hajlandó elsőnek wc-be termelni.
Az éjszakai pisi pedig kb most nyár elejére rendeződött. Még pelenkázzuk éjszakára, de gyakorlatilag nem pisil már be. A nyár folyamán max 3-4 éjszakai balesetünk volt.

Szülinap: meg kell mondjam, szülinapot évek óta nem akar ünnepelni a nagyom baráti körben. Pedig van az osztályban több barátja is, de a legjobb az az unokatesó, aki úgyis ott van a családi bulin.Az unokatesóval pedig sülve főve együtt vannak hétköznapokon is. Oviban az én unszolásomra 2* volt a nagyomnak bulija, egy otthon, egy pedig egy játszóban. Nem igényli. Aggódnom kellene?

Amúgy fiús anyuka lévén az a megállapításom, elég nagy macera egy ilyen nagyobb létszámú zsúr. Az unokatesó is számtalanszor rendezett és bizony kellő irányítás nélkül a 8-10 fiú rendesen az örjöngés irányába képes elmenni. Ami játszóházban ok, de otthon... Az az egy zsúr amit nagycsoportban rendeztem, rendesen irányítani kelet, úgy jó is volt, de jól le is fárasztott..., nem bánom, hogy nem igényli. Pont elég ha havonta áthív egy osztálytársat egy délutánra.

Tomger, szívemből szóltál! Én komolyan elgondolkodtam, hogy mi még soha nem rendeztünk zsúrt, pedig van egy NT gyerekem, neki már bőszen kéne (lassan 5 éves.... De valahogy nem fogalmazódott meg sosem az igény. Vittem be tortát az oviba, mindenki megünnepelte és kész, aztán jött a család, mi is szét vagyunk szóródva, tehát minimum volt három helyen három torta, egy hetes "fesztivál", rengeteg ajándékkal, ezért nem is jutott eszembe, hogy az esetleges cimborákkal is kéne még valami..... De talán eljön az ideje. Anno nekem is voltak szülinapi zsúrjaim, de akkor már bőven iskolás voltam. Előtte nem volt ilyen igényem, a szüleimnek pláne nem jutott eszébe. De tény, hogy változik a világ!
Ami az én kis gondomat illeti, azt hiszem biztos, hogy itthon is kéne napirendet csinálni. Mert tényleg csak itthon nem klappol a gyerek, és én ebbe már kezdek megbolondulni. A bölcsiben fejleszti immáron heti három alkalommal gyógyped, és szuperlatívuszokban beszél róla ( mútkor másfél órás volt a foglalkozás és minden feladatot végigcsinált. Itthon lehetelten....) Tornász szintén odavan, hogy mennyit fejlődött. Bölcsis gondozók dettó. Én meg, mint egy dilettáns, nem tudom hogy kell bánni vele, pedig basszus, én vagyok az anyja!!!! És annyira szeretnék itthon is foglalkozni vele, amire a válasza: NEM!! A bölcsiben kedvence a bicikli. Szerintetek mennyire gáz, hogy életemben nem láttam még pedált tekerni??!! A bölcsis gondozók meg mondják, hogy mennyire ügyesen csinálja. Hát, basszus. Már gondolkodtam, hogy meglesem. Pedig vinném én, de ma is.... Kivittem a térre a brignát, erre képes volt visszacipelni a garázsba, miközben vigyorogva közölte, hogy " Nem, bicikli, nem!!" Séta: NEM. Elbújt egy bokorban, nevetett és közben mondta: Sétálunk, sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk.....NEEEEMMM!!! Kész........

Bocs, Gizus, de nálatok egy kicsit a farok rángatja a kutyát.
" A gyereknevelés egy rész szeretet és egy rész gerillaháború". (Azt hiszem Murphy-s könyvből van az idézet, de nagyon igaz.)

Tetszik Dreamer "gerillaháborúja"!
A hétvégén volt ált. isk.-i osztálytalálkozóm. Nagyjából azonos korú gyerekeink vannak, de egy két anyuka, apuka olyan sztorikat mesélt pl. az esti elalvásról, hogy csak néztem! Suli és ovi időben éjjel 11-kor, reggel nagy cirkusz a kelés stb. Én meg előadtam, hogy az enyémek 8-kor mennek aludni, jó, néha van sus-mus, de kilenckor mindketten szunyálnak. Kérdezték hogyan, mondtam, hogy ebben pl. nagyon kemény voltam, de már a srácok is tudják, hogy az ő érdekük. A fiamat nem is kell reggel ébreszteni, felkel magától reggel 6-kor. Ehhez viszont muszáj volt időnként nagyon határozottnak lenni.
Igen, ez az egész legtöbbször tényleg egy harc (mondjuk jobb napokon is legalább 3-4 csata / nap ), és az NT tesóval legalább annyira, mint a fiammal!

Kimni, igen, biztos jót elbuszozgatnának együtt. Mi tavaly óta vezetünk egy "utazási naplót". Egy füzetbe beírjuk a dátumot, a busz/villamos/HÉV/vonat/erdei vonat/troli járatszámát, meg a végállomásokat (mostanában már ő írja), sőt az utóbbi időben azt is, hogy milyen típusú a jármű. Ezt jó néha nézegetni, főleg akkor, amikor elégedetlenkedik, hogy én milyen rossz anya vagyok, nem viszem őt sehova. Talán te is írtál ilyesmiről, amikor Keszthelyen voltatok... Szóval ez az utazási napló, meg az élménynapló is segít rávilágítani arra, hogy tényleg, mi milyen sok helyre megyünk, ugyanis ő állandóan menni akar valahova. Mivel nincs kistesó, és nem gond egész nap úton lenni, ráadásul én is szeretek utazgatni, új helyeket felfedezni, többnyire mindig úton vagyunk szünetben, hétvégén.
Gondoltam rá, hogy a programajánlóba írok néhány kisebb kirándulásról egy kis beszámolót, és örülnék neki, ha ti is írnátok, hátha ötleteket tudnánk adni egymásnak.

A zsúrokkal kapcsolatban... Mi kétszer tartottunk gyerekzsúrt a fiam 6. és 7. szülinapján, 3 kislányt hívott meg az oviból és a játszótérről. Nem volt olyan nagy zsúr, de nagyon izgultam előtte, hogy mi lesz, lesz-e valami kiborulás. Próbáltam kézműveskedést is beiktatni, hogy kicsit tartalmasabb legyen az egész. Egyik évben vettem sütidíszítő kellékeket, gyöngyöket, tubusos díszítő festékeket, és így legalább egy fél óra muffindíszítéssel telt el. Viszont a többi időben csak szaladgáltak, meg felmentek a galériára is, onnan kiabáltak le értelmetlen szavakat, nagyokat nevetgéltek... szerintem azt sem tudták, min nevetnek igazából, mindenesetre jól szórakoztak.
Idén azonban a fiam nem akart még ekkora gyerekzsúrt sem, a lányoktól valamennyire eltávolodott, mivel már csak ritkán találkoznak, az osztálytársait meg nem akarta meghívni. Mondjuk nem is bántam, én sem akartam itt a lakásban nagy "őrjöngést".

Labolen, gondoltam rátok többször is. Van most már nekünk is szobaszökőkutunk. Ugyanis nem tudtunk eljönni a mamáéktól úgy, hogy el ne hozzuk az övékét. Néhány napig nagy szám volt itthon, az összes plüssállat "csodájára járt", de most már túl vagyunk rajta szerencsére...

A fiam is rászokott mostanában, hogy megkérdezze ki hány éves, amiből volt néhány vicces szitu. Egyszer megkérdezte a házban lakó idős bácsikát: Gyula bácsi, te legalább hány éves vagy?
Máskor meg elment a nővérével (féltestvére), az ő tesóival meg az anyukájukkal kirándulni, és akkor megkérdezte: - Kriszta, te hány éves is vagy? K.: - Tudod, ezt nem illik megkérdezni egy nőtől! Erre a fiam: Akkor 52, jó?

Miri: Aranyos a fiad, legalább mindenki megtanulja, hogy a pontos kort kell mondani ilyenkor, mert ha nem, rosszabbul jár!
Nálunk még az is kérdés szokott lenni, hogy mikor leszel 100 éves.

Zsúrok: megnyugodtam, hogy nem én vagyok a legelvetemültebb anya, hogy nem rendezek zsúrt. Bobeket is hívták egy játszóházas partira, pedig csak 4 éves volt a kislány, Bobek meg csak három. Vittünk ajándékot, de nem szerveztünk zsúrt, emiatt nem hívtuk vissza azt a kislányt most nyáron. Szerintem ez is egy kicsit kellemetlen szituáció, mert lehet illett volna visszahívni, de hova, ha nincs is semmi zsúr?
Latka meg kiakadt teljesen, hogy ha Bobek megy, akkor ő miért nem mehet...

Újabb fogas epizód: múltkor írtam, hogy vissza akarta tenni a kiesett fogát. No azóta kiesett egy újabb, ezt az esti mese közben a kezembe nyomta, akkor szedte éppen ki a szájából, hogy és közölte: tessék, ez most nem kell. Majd mondta, hogy dobjam ki.
Szóval eddig volt izgalmas, most már nem érdekes az egész.

Új kifejezések, amiknek nagyon örülök: sajnállak, bárcsak, azt hiszem.
Azért fura, hogy nála ilyen kis apróságokat is észreveszek, szegény Bobek meg reformkori körmondatokban is beszélhet, mivel nála ez természetes, emiatt fel se tűnik.

Miri, de jó hogy hallok felőletek, már akartam is kérdezni mi újság Veletek!

Labolen, ez a visszahívás nálunk is gond. Miminek egyelőre eszem ágában sincs zsúrt szervezni, hiszen a családi találkozók is pont elég megterhelőek számára. Olivér viszont nyáron volt hat éves. Egy csomó szülinapi bulin volt már, de mi még nem tartottunk. Így, hogy nyáron van kicsit körülményesebb a dolog. Ezen kívül, így is 3 buli van. Egy szűk családi körben, egy a tágabb családdal, egy pedig a kisgyerekes baráti családokkal. Ennyi nekem bőven elég És szerencsére neki is.
Miminek megtartják az oviban, viszek tortát, énekelnek, kap valami apróságot. Tavaly imádta! Ja, és persze neki is megtartjuk a két családi partyt.

Mimmo, várjuk a beszámolót az első ovis napokról!

Szanya, nektek hogy indult az év az oviban?

Gizus, igazuk van a többieknek! A lányom az oviban ha sétálnak simán gyalogol több kilométert! Itthon, velem max. 50 métert Ott végigüli az ebédet az asztalnál, itt meg elszaladgál két falat között, vagy simán elviszi a tányérját a számítógépasztalhoz...

Dreamer, nálunk is "befőtt teszi el a nagymamát". De próbálkozom azért, és szép lassan haladunk. Mármint én, a szülővé válás útján

Miri, nagyon édes a fiad a hány éveses kérdésekkel Buszozás: szerdán lesz a konkrét születésnapja a gyereknek, így aznap az az ajándék, hogy választhat, hova üljünk fel és hova menjünk. Jó, keretek között Viszont én nem engedem el ezt a mániáját, próbálom visszatartani és elkerülni a buszokat. Rájöttem, hogy amikor a busz a téma, akkor záródik be a kis világa és, ha erre rásegítek, akkor nem tudom, hogy fog kinyílni? Azt vettem észre a fejlesztéseken is, hogy mindig az a cél, hogy kimozdítsák a buszvilágból, én is ezt igyekszem tenni. Nálatok ez hogy van?

Zsúr: itt sincs mindenkinek! Mármint az oviban. Viszont az én fiam szeret járni is és szereti meghívni is a gyerekeket a sajátjára, ezt már eltanulta a kicsi is, mert nálunk 4 éve van kicsike zsúr (mindig 3-4 gyerek max, plusz tesók). Nehéz, elismerem, de látni a végén a fiam arcát, amikor este hazajövünk és elmondja, hogy "Szeretem a Ricsit, a Tomit, az Ádámot, az Anyát és a Papát, mert ők is a zsúromon voltak" és ragyog a szeme! Akkor minden megérte

Kimni, igazad lehet, ez gyerekfüggő és persze szülőfüggő is. Olivér (mint azt Te is láttad)
meglehetősen nehezen teremt kapcsolatokat, az oviban 3 év alatt lett összesen 2 barátja, abból 1 valaki elment iskolába, a másik pedig fiatalabb nála. Idén inkább a lányokkal barátkozik, lehet jövő nyáron már lesz party, de eddig senki sem igényelte igazán. Persze, ha szerette volna neki is lett volna szülinapi zsúrja

Labolen, de van cica, egy fekete. A többi nem tudom, hova lett, remélem, nem ütötték el őket. A kis fekete nagyon ari.... majdnem hazahoztam.

Viki, megvolt az első nap, nem tudtam bent maradni, de a végétől eltekintve azt hiszem jó volt. Épített a fiam bent is olyan érdekeset, mint amilyeneket itthon szokott és látom a fotón, hogy egy kisfiúval. Láthatóan nem zavarta a többi gyerek. Szerencsére, bár valóban méretre sokkal kisebbek nála (nagyot nőtt a nyáron, mindenét kinőtte), de tényleg értelmes 4 év körüliek mind, nem lesznek talán "babaharcok".
A végét sikerült elszúrni. Kitaláltam, hogy egye meg az ebéd utáni desszertjét is bent (a Sinlacot). Csakhogy nem csináltunk rá napirendi kártyát! Ezért aztán ebéd után a kisfiam közölte, hogy "apa, anya, cipőt húzunk", aztán már hiába próbálkoztunk. Ráadásul az óvónéninek nem mondtam, hogy a Sinlac neve "pép" és azt mondta, hogy "várj, kapsz még ebédet", amitől szegény gyerek érthető módon frászt kapott, mivel ő a maga részéről letudta az ebédet... nehogy meg kelljen enni még egy adagot!!! Szóval ez nem jött össze, de holnap napirendi kártyával, előre elkészítve újrapróbáljuk.

Holnap megnézi újra a logopédus. Mivel nem tudtam vele beszélni, hogy miket akar csinálni, ezért nem tudom rá megcsinálni a napirendet. Látott már valaki élőben 5 éves kori logopédiai felmérést?