Sziasztok!
Nagyon aktívak voltatok a hétvégén, én kevésbé, eltartott egy darabig, míg mindent elolvastam!
Üdv mindenkinek, aki régen jelentkezett, és gratula az ügyesedő gyerkőcöknek!
P.zsuzsa: írtál az autik orvosi vizsgálatáról, hogy velük könnyebb dolgozni. Ezt nekem is mondta egy gyerekorvos, amikor a fiamat az ügyeletre kellett vinni. Mindent szépen végig csinált, ahogy kérték, amolyan "ugorj a kútba" stílusban. Mikor kész volt a vizsgálat, akkor odaállt a monitor elé, és felolvasta, hogy a dokinő mit írt. Az orvos ekkor kérdezett rá, hogy nem auti-e a gyerek. Elmesélte, hogy ő a helyi spec. ovi és suli iskola orvosa, és általában jobban szeret velük dolgozni, mert, ahogy te is írtad, felkészítik őket. Dreamer is írta, szinte mindenki egyet is értett vele, hogy mi többet, máshogy, mélyebben foglalkozunk a gyerekeinkkel, mint általában a szülők. Ez így van, és csak így lehet ezt csinálni, ezért is le a kalappal mindenki előtt, aki ebbe a fórumos közösségbe tartozik!

Nekem ugye van egy Nt is, és ha sikerül (sokat dolgozom ezen, nagyon remélem, vannak csak anya-lánya programok) mindkét gyerekere elegendő energiát fordítani, akkor azt hiszem a kicsi is profitálhat ebből a helyzetből. Bár a tesó néha a fejemhez vágja, hogy a bátyjával többet foglalkozunk. Ez nem igaz, ha órával mérném, akkor is kiderülne, hogy a kisasszony a család közepe, Z. ugye tök jól elvan egyedül is. De azért rosszul esik, hogy ezt mondja, pedig tudom, hogy nincs igaza, valamiért mégis így érzi! Nem tudja megfogalmazni, még csak 5 éves, remélem, csak figyelem felkeltés.
Marcoverde: az én fiam 4 évet húzott le az oviban, ebből 3-at egy csoportban, ismerős gyerekekkel, óvónőkkel. Én, amint volt diagnózis bevittem egy két könyvet (10 dolog, valódi színek), nem vették zokon az óvónők, igaz tréningeztek is. A gyerekek, főleg a kislányok iszonyú jól álltak a fiamhoz, negatív dolgokról (mint Sünöcske) nem s tudok beszámolni. Tuti, hogy volt az is, de nem mondták el se az óvónénik, sem a fiam. Nem hallottam, hogy Z.-t betegnek neveznék, azt mondták a gyerekeknek, hogy ő ilyen, ha nem akar velük játszani, akkor hagyják békén. Úgy, mint Labolenéknél, kicsit differenciált a bánásmód, de a szabályok ugyan azok!
Pont pár hete írtam, hogy a kis tesó név szerint tudja Z. problémáját, de még nem volt cikis helyzet. Hát, ez most megváltozni látszik: ha a fiam valamit máshogy csinálna, mint ő, akkor folyamatosan azt kérdezi, hogy azért, mert auti? Igen, jól látja, időnként ezért van, de sokszor azért, mert egyszerűen egy másik személy, viszont már trenírozom a kisasszonyt, hogy azért a bolt közepén ne kérdezgesse ezt.
Szanya: írtál a "az alkalmazkodjon a gyerek " típusú szülőkről. Amikor én elintéztem,hogy Z. otthoni ételt kapjon az oviban, az egyik ismerősöm tök lecseszett, hogy nem vagyok normális, minek kényeztetem, tanulja meg, hogy azt kell enni, amit elé raknak.

Megkérdeztem, hogy kényeztetésnek tartja-e, hogy a gyereke jóllakott, nem esik össze az éhségtől. Azt mondta, hogy természetesen nem. Kértem, hogy akkor gondolja végig mit vágott a fejemhez és soha többé ne fárasszon ilyen baromságokkal!