Igen, ez ciki.
De a csigás eseten elindulva, mit lehet tenni? Ilyen elszólások még lesznek majd.
Lehet majd, ahogy érik szabályokat kitalálni a felnőttek "használatára".
Ha már el tudod neki magyarázni azt, hogy van úgy, hogy beszéd közben nem mondunk végig egy teljes szót. Mondjuk felhozhatod neki példának a TV-t. Azt azt hiszem ismeri, és ti is TV-nak használjátok. De az ugye televízió. És hogy ő hogy jöhet rá arra, mit is kell kiegészíteni? Itt jöhet a csigás példa. Ha ő ennyire kiakadt tőle, akkor biztos megjegyezte. És ugye mind a két dolgot ismeri, ezért is volt félreértés, ha nem ismerné vagy a csigát, vagy a kakaóscsigát, akkor nem lett volna félreértés. Ezt is fontos neki elmondani, hogy van két szó, amit ő is ismer. Az egyik hosszú, a másik rövid, de hasonlítanak, és a dadusnéni kicsit lusta volt, és csak a rövidet mondta ki. És ő egy okos gyerek, aki tudja, hogy az egyiket meg lehet enni, a másikat meg nem. (azt most nem kell ragozni, hogy a csigát is megeszik mások). Meg kell dicsérni igazából, hogy okos volt, amikor meglepődött. De ha ő tudja, hogy a csigát nem lehet megenni, akkor ugya nmár csak nem adják oda neki ennivalónak. Szóval ha ilyen meglepetés éri, akkor lehet, hogy ő értett valamit rosszul, és kérdezzen vissza, vagy keresse meg a kis buksijában a megoldást. Persze ez az elején nem fog menni.
Te tudod, milyen megértés szinten áll a gyerek, mikor, mennyit tud befogadni. A lényeg az, hogy ezt ne egy szerencsétlen véletlennek éljétek meg, hanem "ez bizony előfordul, de te okos vagy, mert ismered mindkét szót" típusúan valahogy átfordítani a bajt erővé, és fejlődéssé.