Szerintem amit a gyerek meg tud csinálni, az neki való.

Függetlenül az életkorától. A 12-es biztos, hogy nagyoknak való, inkább már iskolásoknak.
Nálunk a fejlesztésen egy alkalommal többféle feladatot csinált a gyerek. Én is ezt a módszert vettem át itthonra, és inkább többféle kisebb feladatot csinálok vele egy-egy alkalommal. Amikor kifejezetten feladatozni ülünk le, akkor előre mutatom (lerajzolo) neki, hogy hány feladat lesz, és milyenek. Lesz egy feldatlap: kösd össze, színezd ki, karikázd be... Ez a finom-motorikát, és kognitív dolgokat fejleszti.
Lesz egy sima társasjáték szerűség: memória, vagy dobok-lépek táblajáték, vagy a mátrixjáték, amit küldtem (én azt úgy játszottam az nt unokatesóval múltkor, hogy dobtunk kockával, aki amennyit dobott azt felhúzta, ami az övé elvette, ami nem azt lefordította a helyén hagyva. Így volt izgalom, hogy ki fejezi be hamarabb a táblát).
Lesz egy képsor elmesélős: vagy képregény oldal szöveg nélkül, vagy szociális történetek. Erről beszélünk is egy kicsit.
Lesz mesélés az én-könyvből: egy oldalt ő választ, amit elmond, egyet én.
És a végén lehetnek ezek a kész feladatok: logiko, LÜK-bambino, és egyéb okosjátékok.
Én így tervezem a fejlesztéseinket. Lehet, hogy még kézműveskedést is beleteszek: dióhéjból katicát festeni, ragasztgatni képdarabokból adott figurát, fesd ki a képet...
Majd meglátom, miket bír a gyerek. Nekünk a lányom is nagyon szereti ezeket a feladatozásokat, az egész lemegy max 20-30 perc alatt. A végén van jutalom. És minden feladat után vizualizáljuk, hogy már csak ennyi van. Áthúzunk, vagy pecsételünk a meglévők mellé... Ja és a jutalom is oda van rajzolva.

Igazából azt kell fejleszteni, ami nem megy neki. Nálunk nem megy a rajzolás és ceruzahasználat. Emiatt, bár minden feladatlapot pikk-pakk megold, de ez nem elég sehova sem. Nem elég tudnia, jelölnie is kell a megoldást. Emiatt van a feladatlap. Társasozni szeret, azt kell begyakorolnunk, hogy nem hagyhatja félbe, ha már elkezdte. Legyen türelme végig csinálni. A beszéd sem az erőssége, ha koknrét dologról kell mondania valamit, mondjuk egy képről, akkor az összetett mondatokból simán visszavált egyszavas mondatokra. Ezt is gyakorolni kell. Az én-könyv az ismereteket, nehéz szituációkat segít feldolgozni. Ki mikor mit érzett, mikor mit csináltam, mit szeretek, mit nem....
Én ilyesmiket tervezek a nyárra.
Egy évvel ezelőtt még dobozoltunk. Volt 3 doboz, mindben másféle feladat.
gyöngyfűzés, legóból torony megadott minta szerint, bab és tészta válogatás, feladatlap, ragasztás minta szerint, alak szerint válogatás...
Ekkor kifejezetten a finom-motorikára és szem-kéz koordinációra mentünk rá, mert nem tudta rendesen fogni a ceruzát. Idén már komplexebb feladatok is lesznek.
Bocs, hogy ilyen sokat írtam!

Én is kíváncsi lennék a többiek fejlesztéseire!