Végre csend van és nyugalom. A picurom délután későn aludt el, és mostanáig durmolt. És ennek ellenére csak ivott néhány kortyot és már alszik is tovább.
Tomger, nagyon örülök, hogy feltöltődhettél kicsit. De főként a "pozitívumaitoknak". Olyan jó még olvasni is. Annyira sugárzik még így is az örömöd a soraidból.
Hihetetlen, hogy mennyire ki tudod használni még a legkisebb történést is a fejlesztésre.
Mi most egy nagyon intenzív időszakon vagyunk túl, aminek persze sok eredménye is van. De most egy pár napja úgy érzem, Ő is és én is elfáradtunk egy kicsit. Kell neki egy kis szabad pihenés. Bár ma egész nap puszilgatni, ölben szeretgetni, "meglábazni" kellett. Úgy csinál, mint egy bújós baba.
Amikor írtam Nektek, hogy mennyire elbizonytalanított az óvónéni, többen kérdeztétek, hogy mit mondott. Így leírva nem is olyan vészes, de a hangsúly és a tekintet ahogyan mondta.......
Az anyák napjára rendezett ovis műsor után megint rákérdezett a "lelki életet" segítő óvónéni, hogy mikor kezdi az ovit a kisfiam. kicsit beszélgettem vele, és mondtam, hogy a kisfiamnak bizonyos dolgokban biztosan több időre lesz szüksége ahhoz, hogy beszokjon az óvodába. Itt lépett oda az egyik leendő óvónénink (aki a nagyobbak révén már 5 éve ismeri a családunk)és szinte flegmán megszólított, majd azt mondta maximum két hetet ad a kisfimnak a beszokásra, mert lehet, hogy nem beszél, de nem egy kisgyerekről van szó, aki nehezen érti meg a dolgokat.....egy ekkora nagy fiúnak már el kell fogadnia, amit mondanak neki...
Szóval ez a helyzet jár azóta gyakran a fejemben, ennyire nem figyelt, vagy ennyire nem értette.
Amikor azt mondta, hogy hajlandó Ő is minden vizuális segítséget is használni, akkor én köntörfalazás nélkül, nyíltan beszéltem a kisfiam nehézségeiről. Ő meg boldogan vállalta a kihívást, a másik óvónénink pedig elmondta a tapasztalatait, mivel már korábban foglalkozott hasonló kisgyerekkel.
Akkor úgy örültem, de most annyi kétség van bennem. Néhány délután a tesóért is együtt mentünk. Az udvaron Ő is jót játszott, boldogan ment a gyerekek közé, ha nem voltak többen 5-6-nál egy kupacban. De a külön tornára igyekvő, sorakozó gyerekek mellett behúzta a nyakát, fogta a kalapja szélét és a földet nézte. Tiszta feszült volt, amíg elment mellettük a folyosón, de a teremben már felbátorodott. Viszont úgy látom, a másik csoport óvónénije szimpatikus a kisfiamnak: hozzá ment oda most is minden délután és fél éve is, amikor az oviban voltunk. Tőle a gyümölcsöt is elfogadta, míg kitartja a kezeit, ha a leendő óvónéni csak közelít hozzá.
De tegnap családi délután volt az oviban, hatalmas tömeg (4 csoportnyi gyerek szülőkkel és tesókkal) és végig ott voltunk. Igaz enni nem volt hajlandó, de az akadályversenyen játszott néha, aztán meg homokozott, hintázott......és pisilt az óvodai kis vécébe.
Most már bármerre tudunk menni, mert nem tartogatja már hazáig a dolgokat. Erre kellett csak várnom egy kicsit, mert amúgy itthonra nem egészen három nap alatt lett szobatiszta

De arra, hogy máshol is (akár a nagymamánál) hajlandó legyen majdnem két hetet kellett edzeni.