Jeleztük már az óvoda vezetőjènek,de nálunk nincs gyógypedagógus az intézményben. Pedagógus van,neki is jeleztük. Ő azt vàlaszolta,hogy majd jön és megnèzi,de ki tudja mikor jut oda... Az igazgató meg annyit mondotta,hogy a szülőnek mondjuk el minden nap,amit észrevettünk a gyerekkel kapcsolatban, de persze itt nem arra gondolt,hogy mondjuk meg,hogy úgy gondoljuk,hogy autisztikus tünetei vannak.
A kisfiú nagyon nehezen szokott be, rettenetesen őrjöngött beszoktatàs alatt, harapott és nem engedte hogy megnyugtassuk. Egyedül a mese tudta megnyugtatni,a rajzfilm. Azóta is ez a módszer vàlik be nála vagy kirakós jàtèkok. 2 éves,nem beszél egyáltalán,csak annyit,hogy "Amma" (Anya).
A legnagyobb problemlèma az,hogy ha meghall egy gyereket sírni,akkor megy oda hozzá, le akarja nyomni a földre, bele akar nyúlni a szemèbe. Ilyenkor rettenetesen gyors, egyébként lassú mozgású kisgyerek. Ha a csoportszobàból kimegyünk,akkor őrjöng, veri a fejèt,lefekszik a földre, kezét a szàjàba teszi és nem néz ránk.
Tegnap az udvarba alattunk kimenni,minden alkalommal őrjöng ilyenkor,de a tegnapi az sokkal durvàbb volt. Megfeszült a teste,mint egy C betű és nem tudtunk vele mit csinàlni. Bevörösödött a feje és hörögve ordított. Mesét indítottam neki,akkor fel tudtam öltöztetni,de akkor is üvöltött. Az udvaron mindig sír,de egy kicsit már eljátszogat. Amikor vissza bementünk,akkor megint jött ez a test megfeszítèse, őrjöngès stb. Mi vàlthatja ki nála ezt?
Már arra ràjöttünk,hogy ha helyet akarunk változtatni, a,akkor az nagyon nem tetszik neki és kézzel lábbal hadakozik,de ennyire még sose viselkedett durván.
