Tomger:
Gondolkodtunk a férjemmel azon, hogy a S. doktornővel jó lenne megnéztni a Levit, de letettünk róla, főleg hogy a vizsgáló doktornő egy másik doktornőt ajánlott arra az esetre, ha más kollégájával is meg szeretnénk nézetni a Levit. (M. doktornőt ajánlotta), úgyhogy nem szeretnénk
bonyolítani a helyzetet.
Egyébként a vizsgáló doktornő szimpatikus volt, kedves stb... de szerintem enyhe érintettségű auti ügyben nem nagyon van képben és ő inkább nevelési hibának gondolja a mi problémánkat. Szerintem neki van egy ilyen elmélete és ő ez alapján itéli meg az enyhe eseteket.
Levi a szemkontaktust velünk, szülőkkel tartja, de pont tegnap figyeltem meg, hogy pl. az apukám élettársa aki tegnap vigyázott rá - neki nem néz annyi ideig a szemébe, és ahogyan a Heim Pál-os szakvéleményben is fogalmaznak "átsiklik" mások tekintetén.
Az érzelmeket szerintem egyre jobban tudja értelmezni, régebben amikor pl. dühös voltam rá valamiért, kinevetett. Most mintha már jobban értelmezé az érzelmeket. Próbálok neki erről is mesélni, rajzolgattam már neki pálcika figurákat akik mosolyognak, szomorúak, csodálkoznak stb... És ez úgy megmarad benne, azóta is emlegeti. Bár sírni, pityeregni a mai napig nem lehet előtte, mert ettől megijed és teljesen kiakad.
HámomMackó:
Köszönöm vigasztaló szavaid, jól esett nagyon. Ott nem reagáltam le a dolgot, mert láttam, hogy a doktornővel elbeszélünk egymás mellett és nem láttam értelmét nekiállni vitatkozni. Frusztrál ez a dolog, és mint kritika ha lehet így (is) értelmezni, nem tett jót a lelkiállapotomnak.
Curasso:
Nekem is pont az OKJ tanfolyan jutott az eszembe!!!!
Szanya:
Nehéz volt visszafogni magam, de nem láttam értelmét, hogy vitába bocsátkozzak.
Igen, most már látni rendesen a fórum oldalakat. Köszi szépen!