Csak gyorsan beugrom, es a mesenezos temara irnek csak: en mindig is engedtem, hogy meset nezzenek, persze (foleg a nagynal) alaposan megvalogatva, hogy milyet. Szerintem az is nagyon "fejleszto" tud lenni. En odaultem melle, es egyutt neztuk, kozben nagyon roviden kommentaltam a dolgokat, esetleg kerdeztem, ha belefert a szituacioba. E-nek ket eves kora korul a Bogyo-Babocan kivul a Mazsola es Tade volt az egyik kedvenc.
A kockasfulu nyulat is sokat neztek, es meg neha most is megnezik, abban sincs beszed, de tok alap, a gyerekeknek hetkoznapi szitukat is "feldolgoz", amit egyszeruen meg lehet beszelni kozben, legalabbis nalunk igy ment, es szerintem amellett, hogy elveztek, hasznosnak is ereztem. Aztan voltak olyan mesek is, amik arra kellettek, hogy "kikapcsoljam" a gyereket, mert hazimunka van, vagy muszaj lerogynom, es meginnom vegre a kavemat

Na erre tokeletes volt a 2-3 evesnek a mikieger jatszotere, tok szajbaragos, egyszeru, mar majdnem ize, bugyuta kis sztori, de meg belefer..limonade gyerekeknek. Bar a mikieger hangja benne kp idegesito bir lenni..
Szoval azt akartam kinyogni, hogy azert a mesenezest jobb hijan lehet fejlesztoeszkozkent is alkalmazni

Az mas kerdes, hogy mostanra kezdem teljesen elvesziteni a kontrollt felettuk (tobzodik itt a tablet, szamitogep, i-tv, vagy miafene, telefon, stb, es raadasul ezeken maganak irogatja be, mit akar nezni, szoval nem egyszeru igy).