Téma: Autizmus mindennapok

Szia Honig, mi is NO-ban élünk. Egyszerre vittük Mo-on és No-ban kivizsgáltatni a 1,5 éves gyereket. Az írásos jellemzésben szórol szóra ugyanazt vették észre a gyereken. MO-on rögtön autizmus gyanú diagnózist kapott és heti 2 gyógypedagógógiai fejlesztést javasoktak, NO-ban is, de itt egy szóval nem emlitették az autizmust, csak szociális és kommunikáció téren levő lemaradást. Amikor rákérdeztünk konkrétan az autizmusra, azt mondták, még túl kicsi és nem tudják, mennyit fog fejlődni. Szóval ne lepödj meg, ha nem fogják nevén nevezni a dolgokat, főleg, hogy még kisebb a babád. Arra gondoltam, lehet, hogy azért mert akkor járnának kedvezmények a gyerekre: emelt családi pótlék, utazási kedvezmény, ingyen pelenka stb.. Mondjuk mi nem is firtattuk ezután a dolgokat, mert nem akartuk volna az augusztusi normál bölcsihelyét a diagnózis miatt elbukni..

Szia Szanya1, köszi a gyors választ

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szia Honig! A gyerek 8 hónaposan megtanult mászni, elötte már tiszta stressz volt, mert csak hátrafelé tudott kúszni. Folyamatosan reklamált nekem szemkontaktussal kísérve. Már ekkor látszott, hogy érdeklik a műszaki dolgok, a kerekeket pörgette, konnektorokkal babrált, nézte a mosógépet. Aztán amikor megtanult profi módon mászni, mindent gyerekbiztossá tettünk és hagytam neki, hogy egyedül fedezze fel a lakást, szabad bejárása volt mindenhova. Ekkor jött egy nagyon önálló korszak, egyedül elvolt sokáig, szemkontaktust se vitte túlzásba. 1 éves korában nem tapsolt nem integetett és nem mutogatott. Nevére nem mindig figyelt, ha elmélyülten játszott, ha felületesen, akkor figyelt rá. Autókat már tologatta (régebben kerekeket pörgetett), de még érdekelték a kerekek(autó,babakocsi). Ha kellett neki valami pl az asztalról, próbálta egyedül elérni, ha nem sikerült felényúlt és nekem reklamált. Nem mindig figyelt ránk, ha hozzá beszéltünk. Gagyogott de nem sokat. 14 hónaposan megtanult járni 15 hónaposan már el tudott szaladni elölünk az utcán és nem állt meg ha rászóltunk huncutul visszanézett és szaladt tovább. Nem mindig szófogadó, sokat huncutkodik, közben figyeli a reakciónkat mosolyogva. Játszótéren nem sokáig maradt meg, nekiindult és elszaladt valamerre.1,5 évesen kezdett el mutogatni, de úgy, hogy meg kellett tanítanom neki: az ő mutatóujjával mutogattam a képeskönyvben és rászóltam, ha nem úgy csinálta. Arra is rá kellett vennem, hogy nézzen rám, amikor a könyvben mutogat. (Sztrájkba léptem és nem mondtam meg a szót amíg nem nézett oda)Tapsolni is ekkor kezdett, integetni azóta se szeret, csak ritkán hajlandó. A könyvben a neki tetsző dolgokat mutatja meg, nem amit kérdezek. Pedig tudja mi-micsoda, mert ha rossz néven illetek pl. egy állatot, akkor addig reklamál amíg nem mondom ki a valódi nevét. Viszont rengeteget fejlődött (fejlesztés nélkül)az utóbbi fél évben(most 21 hónapos). Egész nap a közelemben van, folyamatosan mutogat és ööö-zik hozzá. "Mintha" játékokat játszik (megetet,megitat, szurit ad, megmasszíroz), babákkal, játékokkal ugyanezt csinálja. Egész nap babanyelven társalog, a neki is tetszö utasításaim teljesíti. Már ritkábban szalad el elölem. Bár pakolássza a játékait, közben szemkontaktusba lép velem, szóval közben se fordul magába. Szereti maga köré tekerni a dolgokat pl ruhákat, vezetékeket. Régebben kétféle viselkedése volt: vagy úgy viselkedett, mint egy NT, viszont amikor pl. autókat rakott sorrendbe, teljesen AT-nak nézett ki. Utcán az autók kerekeit és a márkajelzéseket szereti megfogdosni, de nem akad ki, ha nem foghatja meg az összeset. Nem rugalmatlan, örül, ha kimozdulunk de szeret hazajönni is. Idegen helyen rögtön jól érzi magát, az első 1 órában a házigazda gyerekek játékaival játszik utána kezd el foglalkozni a gyerekekkel-felnöttekkel. Ha nincsenek izgi játékok, rögtön kapcsolatba lép az emberekkel. Érdeklik a gyerekek, megsimogatja őket, játékra invitálja pl fogócska. Nem válogatós, mindent megeszik. Hisztizik, de nem többet, mint a kortársai és hamar megnyugszik a hiszti után. Állatok is érdeklik, bár kicsit tart tőlük először. Ha beüti magát megmutatja nekem, hol fáj. Ha szomjas vagy éhes kihív a konyhába és rámutat a pohárra. Nemet int a fejével de nem bólogat. Állathangokból utánoz párat és a nínó autót is. Minden külső hangra felfigyel, ami kintről szűrődik be és az én figyelmem is felhívja rá. Tükörben magát nézegeti, mosolyog, grimaszol, ugrál, figyeli hogy néz ki bizonyos szituációkban. Szóval pár furcsaságot leszámítva egyre "normálisabban" viselkedik a gyerek. Nem érzem, hogy nehezebb lenne vele, mint más szülönek. A többi szülö még irigykedik is, hogy jól eszik, jól alszik a gyerekem, egyedül is tud játszani és nem bújik mindig a fenekembe.. Nekik annyi tünik fel a gyerekböl, hogy mérnök lesz mint a szülei és nagy a mozgásigénye..

A német miatt én is aggódom, mert szerintem mégjobban vissza fogja vetni az amúgy is elmaradott beszédfejlödését. Viszont a közösségbehelyezés fontosabb, úgyhogy örülök, hogy kapott helyet a bölcsiben. NRW-ben lakunk.

Jah és míg másfél éves kora körül 5-6 rossz válaszunk volt az M-CHAT autista tesztben, most kevesebb, mint 3 rossz válasz van. Szóval a mostani viselkedése szerint el se vinném kivizsgálásra. Volt már rá példa valakinél, hogy idővel elmultak a furcsaságok, és mégsem autizmus állt a tünetek hátterében, hanem idegrendszeri éretlenség, vagy ilyesmi?

Ilyen pici korban még akármi megtörténhet. A kérdés, hogy a kommunikáció és a szociális fejlődés hogyan halad.

Szanya: Eszembe se jutott! Ő annyira "északra" van. Bocsi Frézia.

Babesz:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Honig, pedig 1-1,5 éves koráig nagyon egyértelmű jegyeket mutatott a fiam. Ezt biztatásként is írom neked, mert akármikor beindulhat a fejlödés. Azt veszem észre, ahogy okosodik, úgy jön rá, hogy a kommunikálás előnyös, mert több mindent megkap így, amit szeretne. Szóval elöbb-utóbb minden lépcsőfokra eljutunk a kommunikáció terén, csak jóval lassabban, mint az átlag. Viszont a neten mindenhol(és az autizmus alapítvány kérdőívén is) az van, ha 1 évesen nem integet, nem tapsol, nem mutogat az gáz. Arról nem szól a fáma, mi van akkor, ha 1 évesen még semmit se csinált ezek közül, másfél évesen viszont egész nap mutogat, tapsol, szemkontaktusozik.. Ami viszont nem jó elöjel, hogy a könyvekben arra mutogat a fiam, ami neki tetszik, nem arra amit én kérdezek. Ez kb olyan, mint a nagyobb AT gyerekeknél, hogy csak arról beszélnek ami öket érdekel, a többiek le vannak tojva. Meg hogy olyan alapvetö dolgokat kell neki megtanítanom (mint pl a mutogatás), ami a NT gyerekeknek jön magától. Ajánlom neked, hogy ha nem is akarsz még MO-on vizsgálatot, kezdd el kitölteni az autista alapítvány kérdőívét, mert sok kérdés a terhességröl és a gyermek első 1 évéröl szól és még az friss neked, nem kell majd késöbb visszaemlékezni, mi hogy is volt. Másfél évesen pedig majd az M-chat tesztet érdemes kitölteni, föleg ha a német dokik nem fognak neked semmi konkrétumot mondani, csak kerülgetik a forró kását.

Sünöcske nagyon valószínű, ahogy átsüt a nap a diófa levelein az még nekem is tetszik
Köszi a tippet, én is arra gondoltam, hogy mamáéknál valahogy megszerettetem vele a járólapokat, hátha rájön nem is olyan veszélyes.
A lifttel nekünk is bajunk van, mondjuk nem is kell hozzá átlátszónak lenni, csak induljon el és már sír. Csak ez olyan érdekes, hogy sokáig semmi baja nem volt ezekkel, kíváncsi lennék mi váltja ki hogy 1xcsak elkezd félni tőlük.

Most viszont azoktól kérdeznék, akik már régebben kapták a diagnózist: hogy lehet úgy gyászolni, hogy semmi se biztos, évekig csak a találgatás megy, meg a gyomorgörcs, ha épp vizsgálatra kell menni? Észrevettetek utólag a családban autisztikus tüneteket produkáló nem diagnosztizált rokonokat? Vállalt valaki úgy kistesót, hogy tudta, a hibás gének miatt orosz rulettezik?

pk86, "Szóval elöbb-utóbb minden lépcsőfokra eljutunk a kommunikáció terén"
Legyen így, de garancia az nincs rá. Nálunk pl. van hozzá egy nagyon markáns nyelvi zavar, magyarán nem megy be a nyelvtan. Ezt azért nem gondoltam, mikor kicsi volt. (És ez csak egy példa, az aspiknál a nyelvtannal nincs gond, de még nekik is gondot okoz a nonverbális kommunikáció például, szóval vannak ebben fokozatok.)

Pk86 az én fiam most 1,5 évesen olyan mint szerintem a tied volt 1,5 évesen, legalábbis nagyon sok a hasonlóság. Most tanítgatom neki a mutogatást, néha rámutat valamire, vagyis inkább megérinti mutatóujjal, de már ez is valami.
Az elszaladással viszont küszködünk. Van hogy visszajön ha szólok de inkább többször nem. Visszanéz és aztán megy tovább. Ha megállítom és megfogom a kezét akkor meg leül a földre és megpróbálja kíhúzni a kezét hogy tovább mehessen. Hogy tudtad rávenni a tiédet, hogy ne szaladjon el?

pk86, nincs gyász szerencsére egyáltalán.
Nálunk szerintem van több aspi rokon, egy ADHD meg papírral van.
Van itt több rulettes is, nyerő szériával szerencsére.

Szanya1, félreérthető voltam, úgy értettem, eddig minden lépést csinált kommunikáció terén is a gyerek, csak késöbb mint a többiek. Szóval eddig úgy tünik, nem marad ki semmi, csak késöbbre tolódik. Most kb 1éves gyerek szintjén kommunikál a fiam, pedig már 1,7 éves. Viszont érti amit mondunk, a számára is elönyös utasításokat teljesíti. A dokik kérdezték-nem-e a szituációból jön-e rá mit akarunk töle. Mondom nem, mert ha nem gesztikulálok, vagy a szobában sem vagyok, csak babafigyelön beszólok neki akkor is megfelelöen reagál.

Babesz, nem az én érdemem, hogy kevésbé szalad el, úgy veszem észre, kezd kialakulni benne a veszélyérzet. Azóta marad a közelünkben, amióta az állatoktól és a nagydarab férfiaktól is elkezdett tartani. A másik tippem, hogy elmentünk 1 hétre nélküle nyaralni és a nagyszülőknél hagytuk. Nem volt probléma amig távol voltunk, viszont anyásabb lett amióta megjöttem és a kevésbé elszaladás is azóta van. Nektek mit mondtak az orvosok? Van már diagnózis/gyanú? A mutogatás nekünk több lépcsöfok volt: 1. hozta a könyvet rám nézett és nekem kellett mutogatni 2. már hagyta, hogy az ő ujjával mutogassak 3. ö mutogatott de nem nézett rám 4. sztrájkba léptem és addig nem mondtam a szót amig nem nézett rám 5. már nem csak a könyvekben mutogat hanem mindent a környezetünkben

pk86, nem akarom ezt a dolgot túlcizellálni, mert még nagyon pici, de a kommunikációfejlődés az egy eléggé szétágazó dolog, még nagyon az elején vagytok, alakulhat minden tökéletesen (drukkolunk), de ezt előre nem lehet látni ennyiből. Annyit el tudok mondani, hogy nekünk 2 évesen a kommunikációjára nézve azt nézték a Koraiban többek közt, hogy
- mikor belépünk, ránéz-e a vizsgálókra
- reagál-e arra, amit én beszélek hozzá
- válaszol-e arra (akárhogyan), ha ők kérdeznek valamit
- utasítást milyen szinten ért és teljesít (add ide a ... /hozd ide a ...-t és a...-t/add a...-t x-nek/ tedd a szék alá a ...-t, stb.)

Aztán később ami alapvető hiányosság volt, hogy az igen/nem-et nem értette, nem használta és a mai napig sem használja a nonverbális formáit (bólintás, fejrázás).

(Na, csak túlcizellálom, de hát ez a kedvenc témám... )

Köszi a listát, Szanya1, számomra ezek hasznos dolgok. Ma kaptunk csomagot és ránézett a DHL-es tök idegen bácsira (pacsit már nem akart neki adni), reagál arra, ha beszélek hozzá (hacsak nem teszik tele a termet autókkal, mert akkor nem biztos), utasítást teljesít,"- válaszol-e arra (akárhogyan), ha ők kérdeznek valamit" ezt majd ma a skype-mamával kipróbáljuk. Még van 3 hónapunk, hogy betöltse a 2évet, addig is még fog sztem sokat fejlödni. Fejet másfél éves korában rázott és mondta, hogy nem. Sajna igent nem mond és nem is bólint.