Sziasztok!
Nem tudtam eldönteni melyik topikhoz írjak, de itt van a legtöbb hozzászólás, remélem nem gond hogy ide teszem be a hozzászólásom. Próbáltam egy másikba de vagy rendszerhiba vagy nem tudom,de nem jelenítette meg.
Új vagyok itt teljesen,a fiam miatt regisztráltam, kezdek miatta rendesen aggódni.
18 hónapos, nem indult könnyen a kis élete, sok nehézségen ment már át. 29 hétre született és 3 hónapig voltunk kórházban mire hazaengedték. Utána műtéteken is keresztül esett mert fejlődési rendelleneséggel született amit nem részleteznék, jelenleg minden szuper.
Vagyis szuper lenne ha nem aggódnék miatta,hogy nem úgy viselkedik mint a kortársai.
Ugye 18 hónapos múlt (korrigáltan 16) és nekem már régóta feltűnt hogy valahogy más mint a többiek, de most kezd kibukni a dolog. Ami nagyon zavar hogy egyáltalán nem mutogat. Járunk neurológushoz utógondozásra, mikor legutóbb megemlítettem neki ezt akkor csak annyit mondott, hogy csak annyi a probléma, hogy kitaláljuk mire gondol és emiatt nincs szüksége a mutogatásra. Ez szerintem egy hülyeség. Látom más gyerkőcöknél, hogyha valamit szeretnének akkor rámutatnak, vagy ha valami érdekeset látnak akkor rámutatnak, nála ilyen még sosem volt. Ha szomjas a kezembe adja az üveget hogy adjak neki inni. Ha éhes akkor sír az étkezőasztalba kapaszkodva, ezzel jelzi adjak neki enni. Most pár napja amikor nem tudta kivenni a labdát az ágy alól akkor megfogta a kezem, ezzel jelezte hogy vegyem ki. A szemkontaktust azt tartja de nem sok ideig. A nevére hallgat, de ha elmélyül egy játékban akkor nehezen kelthető fel a figyelme. Beszélni még nem beszél, csak halandzsázik. Párszor volt hogy tisztán kimondta anya, nem, papa, de ezt egy kezemen megtudnám számolni hányszor volt és az sem mostanában. 1 évesen egyik ebédnél nem tetszett neki az étel amit adtam, megrázta a fejét és mondta hogy nem. Örültem is, hogy végre kommunikálja mit szeretne, azóta sem volt ilyen. Mondjuk olyan sem hogy nem kellett neki az étel, mindenevő, akármit képes lenne megenni csak ehessen

Ami fura volt már pici korában is, hogy nem szerette ha simogattuk, nem volt bújos,bár ha sírt és felvettem akkor megnyugodott. Ha ölelgetjük azt elviseli, de ő nem ad magától puszit,nem ölelget. Mostanság van az,hogy ha olyan kedve van akkor odajön hozzám és bújik az ölembe egy kis ideig, aztán megy tovább. Ami fura hogy néha a hátam mögé ül és lefejeli a hátam a kis fejével és nevet rám. Pápázni szokott ha olyan kedve van,ha megdícsérem hogy valamit jól csinált akkor örül és tapsol, látszik rajta, hogy büszke magára

Sok ideig képes eljátszani magában. Pár hónaposan volt egy kedvenc nyuszija állandóan a kis fülét birizgálta, még manapság is megvan ez nála. Az autóknak a kerekét állandóan pörgeti, a kismotorra nem hajlandó felülni, de megfordítja és annak is csak a kerekével foglalkozik. Minden játeknál kipróbálja hogy lehet e pörgetni. Egyébként szokta tologatni is az autóit, meg labdázik, rúgdossa, ha kérem dobja nekem akkor megteszi. Ami furi mindenből megpróbál tornyokat építeni. Az elején még örültem milyen hamar egymásra rakott 2 kockát, de manapság megpóbál mindent egymásra rakni. A homokozóban a kis játékaival is csak tornyot akar építeni,néha az autóiból is. Elég türelmetlen, ha valami nem sikerül akkor elkezdi dobálni a játékokat.
Egy kis energiabomba, a mozgásfejlődése rendben ment, elég hamar elkezdett járni, azóta folyton csak megy és megy, vagy inkább száguld, sokat esik is szegénykém.
Ami furi még hogy elég közvetlen az idegenekkel, bárkivel képes lenne elmenni világgá, csak mehessen. Járunk babaklubba is, már az első alkalommal ahogy letettem ment a játékokhoz, mondták is az anyukák, hogy milyen bátor és nem sír pedig első alkalommal minden baba megszokott szeppenni. Mostanában figyeltem és feltűnt hogy nem igazán foglalkozik a kortársaival. Még 1 évesen volt az, hogy nézegette őket, volt amelyik kislánynak megsimogatta az arcát, de azóta ez teljesen megszűnt. Játszik magában, nem nézi a többieket, csak dobálja a labdákat, vagy nézegeti az autókat. Legutóbb egy toronyépítésbe beszállt, de valószínű csak azért mert azt szereti

Egyébként automániákus már pici kora óta. Órákig képes lenne ülni az ölemben az út szélén és nézni ahogy mennek az autók, ha meg elengedem és meglát egyet akkor fut utána és elég nehéz visszatartani, elkezd hisztizni és lefekszik a földre. Mondjuk ez nem vészes, nem egy sírós gyerek, kis csupaszív, sokat mosolyog de nem akarok már többet írni, mert ígyis egy kisregényt írtam, bocsi! Pedig tudnám még sorolni a dolgokat

Ami kérdésem lenne, hogy szerintetek menjek e most vele valahova vagy várjam meg a decemberi kontrollt (akkor megyünk vissza a neurológushoz)? Nem volt megelégedve a beszédfejlődésével, azt mondta 2 évesen majd meglátjuk hogyan alakul, remélem mostmár komolyan vesz majd minket.