Szanya, elolvastam a FB-on a bejegyzést. Igazából lehet, hogy a levél hangneme nem jó, de legalább valaki ír erről és elindított valamit. Én megértem a levélből áradó felháborodást, mert nagyon gyakran ökölbe szorul a kezem a helyzetünk miatt, amióta a fiamnak van diagnózisa. Pedig mi még most állunk csak majd az első komolyabb megpróbáltatás előtt (óvodaválasztás). Nem tudom, hogyan lehet erről érzelmek nélkül írni.
A levéltől sok változást nem várok, de úgy tűnik, hogy a kompetensebb szakemberek sem tudnak átütő változást elérni, nem? Jó, elindult az autis gyógypedek képzése, de mire ennek hatása lesz az állami oktatásban, az mennyi idő? Én nem tudom, mi volt évekkel ezelőtt, de meddig lehet arra várni, hogy biztosítsanak elegendő helyet ezeknek a gyerekeknek az ovikban, iskolákban? Mire valami történik, generációk nőnek fel...de mondom, gondolom, hogy a levél sem fog ebben változást hozni, csak akkor miért nem lépnek a szakemberek valamit ilyen irányban? Az látszik szerintem, hogy a nyilvánosság az egyetlen, aminek talán hatása van a döntéshozókra, tehát ha nincs, aki kiálljon és nincs mögötte sok ember, szerintem nem lesz változás. Márpedig ilyen kiállás ezen kívül a levélen kívül nem tudom, volt-e már..
Lehet, hogy nincs igazam, mert nem látom, hogy a háttérben folyik-e pl. egyeztetés az oktatást irányítók és a szakemberek között. De gondolom, már feltűnt az "államnak", hogy baromi sok az auti diagnózis és baromi kevés ahhoz képest az SNI-s helyek száma ezeknek a gyerekeknek. Ezt az anomáliát nem értem, miért nem oldják fel.
Bocs, simán lehet, hogy nincs igazam, csak rohadtul felbosszantom magam az egész témán:-( Nyugodtan le lehet oltani, kíváncsi vagyok a részletes ellenvéleményre, mert simán lehet olyan dolog, amiről én nem tudok (nyilván van is).