Szanya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Csino,
tök érdekes, nálunk egyenlőre fordítottan viselkedik a lányom. Ha megyünk valahová, akkor nem sok látszik azokból a dolgokból, amiket írtam róla, bár mondjuk viszonylag sok idő kell neki, hogy közösségben (akár csak a ritkábban látott családtagok között is ) teljesen felszabadultan viselkedjen. Szóval általában egy visszahúzódó jó kislánynak látják. De ha végül jól érzi magát, akkor aztán egy örökmozgó ravasz kis ördög lesz. A rugalmatlanságait is egyébként a szüleinek tartogatja, a nagymamák például abból is jóval kevesebbet látnak.
Kíváncsi vagyok mi lesz a bölcsiben, ha megszokja, mit szűrnek majd le a viselkedésből. Egyébként most nem is annyira tudom, hogy kell-e nekünk ez az egész, félek, hogy a beszoktatással járó sírások, amik ugye mindenkinél előfordulnak, rá esetleg rosszabb hatással lesznek és elveszti a bizalmát vagy sérül valahol mélyen... Nem lennénk rákényszerítve a dologra, mert anyósom tud rá vigyázni, míg dolgozom, de sokszor érezzük, hogy mi már kevesek vagyunk neki, kéne valami program meg élmény (mert ezeket egyébként nagyon szereti.)
A héten kezdtük a beszoktatást, eddig kétszer kellett otthagynom, mindig kicsit tovább. Az elsőnél nem volt gond, a másodiknál nagy sírás volt, de megnyugodott. A kortársai érdeklik is meg fél is tőlük. Pl. a szomszédba most költözött egy 3 hónappal idősebb kislány, egész nap kérdezi a lányom, hogy mit csinál a kislány, mikor jön át játszani meg ilyenek. Aztán ha áthívjuk, akkor teljesen lefagy, ki nem jönne az ölemből és a múltkor utána is nagyon furán viselkedett. De talán itt is csak idő kell. a nagyobb gyerekekkel jobban elvan egyébként, de ilyenkor is fel kell oldódnia. Gondolom azért szereti jobban, mert a nagyobb gyerek beszél hozzá, válaszol a kérdéseire, próbálja bevonni a játékba, egy felnőtthöz hasonlóan. Felnőttekkel is visszahúzódó először, de sokkal gyorsabban megy a barátkozás.
Sünöcske,
elgondolkoztam amit írsz a dührohamról és a hisztiről. Az szokott nálunk lenni a baj, hogy sok esetben én nem tudom ennyire megkülönböztetni. Mert van, hogy mondjuk olyanért kezd robbanni, ami azt gondolom nem egy átlagos dolog (pl. miért az adott ruhadarab van rajtam, miért van új szőnyeg), de ha egyébként jó a hangulata, akkor terelhető. Máskor meg mondjuk direkt olyat akar csinálni, amit nem lehet (pl. TV-t nyomogatni, tiltott helyre nyúlkálni) és teljesen kifordul magából, semmi nem hat rá, mintha a hangom se érne el hozzá...