Sosanna,igen,ezekre a dolgokra én is rávilágítottam a férjemnél,bár neki ennyire nem volt sanyarú gyerekkora,mint a tiédnek.ő maga mondta,hogy ő is ilyen volt gyerekként,és most is sok dolog nehézség neki,ami ebből fakad.mondtam neki,hogy jó,hogy már tudnak ezen manapság segíteni,enyhíteni,sajna neki még nem tudtak gyerekként.de akkor sem érti minek mindent erre fogni,be kell törni,attól,mert ilyen,nem kéne pátyolgatnom,különlegesen kezelnem szerinte.de most mintha kicsit jobb lenne a helyzet...tán egyszer el is fogadja majd.hátha...
Arra jutottam,hogy egyelőre nem erőltetem tovább,hogy legyen sni,meglátjuk hogy veszi az első egy-két évet a suliban,időközben még mindig lehet majd sni.olyan megnevezést kapott,hogy magatartási-beilleszkedési-tanulási problémákkal kűzd,egyéni bánásmódot igényel,a suliban heti egy fejlesztés lesz és viszem majd továbbra is magánba.igazgatónővel beszéltem tegnap,figyelnek rá,tudnak a diagnózisról,stb.szóval a suli hozzáállása továbbra is szuper.