Ez engem is érdekelne, nálunk is gond. A lányom halálakor megkérdeztük a gyerekpszichiátert, hogyan mondjuk el a kisfiúnknak. Először nem mondtunk neki semmit, csak egyszerűen nem beszéltünk többé a kistestvéréről, ami nagyon rossz módszer volt, mert megviselte, elkezdett újból bepisilni, pedig már szobatiszta volt. Ekkor kérdeztük meg a szakembert. Azt mondta, hogy mindenképp hangozzon el, hogy meghalt a testvére, vagy valami olyan magyarázat, ami nem hazugság és számunkra is elfogadható. Mi azt mondtuk neki, hogy a kisbaba felment a Mennyországba és most ott lakik. A temetőbe is együtt megyünk, de sokáig nem értette szerintem, hogy ki van ott. Nemrég vettem szélforgót, egy kéket a fiamnak, egy rózsaszínt a lányom sírjára. A kisfiam odament a sírhoz és belerakta a rózsaszín forgót a virágok közé, innen tudtam meg, hogy megértette a dolgot. Soha nem beszél a testvéréről, nem is látta, csak fotón,de foglalkoztatja szerintem. Egyik este pl kiabált és közölte, hogy egy csecsemő kopogott az ablakán.. Azóta nem mer a szobájában aludni. Hallottam valakitől, hogy van valamilyen könyv a halálról gyerekeknek, rákérdezek a könyvtárban, ha legközelebb megyek.