Kedves Fórumtársak!
Nagyon sajnálom és rendkívül méltatlannak tartom az eddigiekhez a kialakult helyzetet

.
Emellett lelkibeteg vagyok,mert megvolt az ovis évzáró-ballagás, H. egy kislánnyal elbúcsúzott a többiektől, minden gyerektől kaptak egy-egy rajzot, amit nekik készítettek, átadták nekik egyenként, és hát a kis tarisznyások...

.
Most van az a helyzet, mikor H. nagyon helyén van, nagyon kinyílt, van egy nagyon jó kis barátnője, akivel nagyon-nagyon megszerették egymást, anyukája még ovin kívül is szeretné, ha barákoznának

, H.-t öleléssel köszöntik a többiek az oviban, ha odaér, segítik, és ő is azt mondta, már nem szeretne suliba menni, mert szereti az ovis társakat.
Kész vagyok, és ősztől új hely, új társaság, most nagyon fáj a szívem...
HáromMaci,
a Cinie nagyon bevált egy kedves ismerősömnek, aki szintén nagyon erős migrénnel küzdött, neki fél szem is elég, én is lehet megpróbálom, mert az életemből nekem is elvesz havi x napot ez az egész, és már nehezen viselem...
Szerintem próbáld ki, többen szedik, és nem lett tőle bajuk.